Megy a riogatás: ha Ukrajna csatlakozik az EU-hoz, gazdasági katasztrófa lesz, tönkremennek a gazdák. Persze nem csak a magyar gazdákra lesz hatással a csatlakozás, és ha nem hebehurgya módon történik, akkor nem is reménytelen a helyzet.
Számháború helyett: az Ukrajna és az Unió országainak mezőgazdaságát feldolgozó nemzeti és Eurostat adatok szerint megállapítható, hogy ma Ukrajna ugyanazokkal az agrártermékekkel ér el sikereket, amelyekkel az EU mezőgazdasági országainak többsége. Nyilván nincsenek déligyümölcs és olíva ültetvényeik, de a napi fogyasztáshoz szükséges klasszikus, „egyszerű” kultúrákat - mint a búza, kukorica, napraforgó, repce vagy a cukorrépa, alma - hatalmas területeken termelik.
Amin érdemes elgondolkozni, az a minőségi kritériumok, a majdan bevezetendő és betartandó előírások mellett a ráfordítás és a hozam viszonya. Addig, amíg nincsenek azonos termelési és feldolgozási feltételek, amíg az ukrán költségek - lásd üzemanyagár, bérek és járulékaik - lényegesen alacsonyabbak, mint a termékeik célországaiban, addig a verseny túl egyenlőtlen. De ez az EU-ban sincs másképp, hiszen ma Európában sincs sem egységes adórendszer, sem egységes bérrendszer, így sokszor házon belül is nagy a verseny.
Amit hiányolok, az a terv: sem pártjaink, sem az agráriumból kiválóan élő társadalmi szervezetek, sem az állami vezetők részéről nem hallottunk akár csak fikarcnyi elképzelést arról, hogy mi legyen, ha bővül az Unió. Amit hallunk, az kizárólag a NEM. Az pedig nem a jövő. Az semmi. Az a múlt.
De az is nagyon valószínű, hogy ha a magyar kormány továbbra is sarc-adó politikát folytat, és "az ájert is árendába adja", addig nem visz út felfelé. Lehet játszani, élménypolitizálni azzal, hogy most éppen miknek csökken ennyivel vagy annyival a termelési költsége, éppen ki a kedvezményezett, hol az ársapka vagy a profit maximum, mire lehet pályázni. Ez nem más, mint foltozgatás. Amolyan itt a piros, hol a piros, kormányzati hazárdjáték a bőrünkre.
Javasolnám tehát a B és C tervek kidolgozását, az egész vertikum teljes pénzügyi, jövedelmi rendszerének felülvizsgálatát, versenyképessé tételét, a szerkezeti átalakítás gazdaságos, esetleg támogatott lehetőségének feltárását. Nem választási kocsmatámogatást, hanem érdemi munkát, ha van rá erő és képesség, és nem utolsó sorban akarat. Szinte semmit sem hallani a szerkezetváltásról, tanácstalanok az élelmiszeripar újraindításával kapcsolatban, de amíg ugyanazok az emberek próbálkoznak, mint eddig, eredményre sem érdemes számítani..
Ez idő szerint a vezetésnek elképzelése sincs. Pedig van elég agrár- és közgazdasági egyetem az országban, talán ki kellene próbálni a friss szellemű diákokat. Esetleg diplomamunka téma lehetne a jövő elképzeléseinek kidolgozása a sok politikusi jajongás, sopánkodás, helybenjárás és a legfontosabb magyar szóvá avanzsált "nem" helyett. Ez legalább motiválhatná azokat az egyetemistákat, akik a jövőjüket az agráriumban képzelik el. Tessék nyilvános teret engedni a tehetséges fiataloknak. Vagy az túl veszélyes?
A magyar mezőgazdaság nagy része még mindig egyszerűsített üzemmódban működik, különösebb hozzáadott érték nélkül. Ez ma már az esetleges ukrán csatlakozás nélkül is kevés a boldoguláshoz. Nem Ukrajna a mumus, bár nagyon nagy falat lesz egész Európa számára, hanem a hazai elképzelések, megoldások, tervek, a jövőkép hiánya.
És mindezt kár is a falusi kiskocsmákból várni.
A szerző agrármérnök.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.