Ezen a héten sem jön össze az ukrajnai béke, pedig Donald Trump ezt is beharangozta. Az amerikai elnök hétfőn azt írta közösségi platformján: "Remélhetőleg Oroszország és Ukrajna ezen a héten megállapodást köt", és mindkét fél "jelentős üzleti kapcsolatokat" építhet ki a virágzó Egyesült Államokkal.
Külügyminisztere már nagypénteken elkotyogta, hogy fogy Trump türelme, visszalép az ukrajnai béketárgyalások közvetítésétől, ha nincs gyors előrelépés. Nézőpont kérdése ugyan ki mit tekint előrelépésnek, de az ukrán városok elleni kiújult orosz támadások vagy a tegnap reggeli dróncsapás a dnyipropetrovszki munkásokat szállító autóbuszra aligha tekinthető annak.
A békeközvetítést is kicsit másképpen képzeltük, miután a világ leghatalmasabb vezetője tett ígéretet arra, hogy békét teremt Ukrajnában (azt inkább már ne is firtassuk milyen határidővel ígérte eredetileg). Amit viszont eddig láthattunk az nem egyéb, mint Putyin akaratának amerikai ultimátumként való tolmácsolása Ukrajna felé, megspékelve gusztustalan üzleti haszonszerzési vággyal. Trump gyakorlatilag azonnali, feltétel nélküli fegyverletételt vár el Ukrajnától, hogy mielőbb lehessen áttérni a bizniszre, legyen szó ritkaföldfémről, a rommá lőtt ország újraépítéséről vagy az atom- és más erőművek amerikai birtokbavételéről, mert „ezen infrastruktúra legjobb védelme” az amerikai tulajdon lenne.
Trump béketerve már de jure is Putyinnak adná a Krímet és de facto minden megszállt ukrán területet. Ezt a remek békét egyszerűen nem fogadhatja el a kijevi vezetés. Ezt Trump is tudja, csak azt nem, mit mutat majd fel első száz napját értékelve. Ukrajnában és Gázában is dörögnek a fegyverek, áldásos tevékenységének hála Irán is kibiztosított kézigránáttá vált. Trump békét ugyan nem hozott, de a fegyvergyártók rég nem éltek ilyen jó napokat.