Északi-sark;léghajó;Umberto Nobile;

A léghajók lovagja

Orwell világa

Sodródó jégtáblán feküdt léghajójának roncsai között. Pedig már közel járt az áhított nagy sikerhez az olasz konstruktőr-felfedező Umberto Nobile (1885–1978). Nemzetközi expedíciójával elérte az Északi-sarkot, onnan repült visszafelé 15 társával. Ám a hárommotoros égi bálna, az Italia viharba került, felszakadó testéből szökött a hidrogén, a ráfagyott párától süllyedt, és 1928. május 25-én, röviddel a Spitzbergák szigetcsoport előtt irányíthatatlanná vált.

„Ösztönösen megragadtam a kormánykereket, de a léghajó nem engedelmeskedett többé. Egy pillanat, és a talajba ütköztünk. Ijesztő zaj. Megütöttem a fejemet. Mintha összenyomtak és darabokra zúztak volna. Nem éreztem fájdalmat, de teljesen tudatában voltam, hogy tagjaim eltörtek. Aztán valami rám zuhant, és fejjel előre lökött. Becsuktam a szemem, és világosan, de tökéletes szenvtelenséggel azt gondoltam: mindennek vége.” (A Pólus, életem kalandja. Gondolat, 1982. T. Tedeschi Mária fordítása.)

A nemes nevű Nobile a Vezúv lábánál született. Mérnök volt, műszaki zseni. Félmerev szerkezetű léghajóit maga álmodta meg, tervezte, építette, majd ő is „lovagolta be”. 

1926-ban már elrepült az Arktisz fölött, együtt a Déli-sarkot meghódító norvég Roald Amundsennel és Lincoln Ellsworth amerikai polihisztorral. Odahaza hősként ünnepelték, beléptették a fasiszta pártba, ám önhittségével sok ellenséget szerzett.

Az Italia becsapódásakor kilencen maradtak életben. Kiragadták a rádiót az elmerülő kabinból, vészjelzésüket egy amatőr fogta. Hatuk egy vörösre festett sátorban tartott ki 49 napig. Jegesmedvét lőttek, azt ették. Nobilét sítalpas kisrepülőgépen mentette ki a jégtábláról egy vakmerő svéd pilóta. Lundberg főhadnagy parancsra elsőnek vitte őt, az olasz légierő tábornokát – és kutyáját –, utóbb mégis felrótták ezt a lovagiatlanságot. A többieket végül a Kraszin szovjet jégtörő vette fel.

Hárman a reménytelennek tűnő várakozás helyett nekivágtak a jégtábláknak. A két olasz, Zappi és Mariano azt állította, hogy a sebesült Malmgren svéd meteorológus nem bírt tovább gyalogolni, sorsára kellett hagyniuk. Holtteste eltűnt, a két túlélőre pedig sötét árnyat vetett a kannibalizmus gyanúja. Nyoma veszett Amundsennek is, aki segíteni indult a bajbajutottakon; csak gépének roncsait találták meg. A legendás felfedező tragédiája miatt is sokan átkozták a becsvágyó Nobilét.

Rómában tömeg éljenezte a súlyos sérülésekkel hazatérőt, de Mussolini nem bocsátotta meg neki a kudarcot. Elmarasztalták, megfosztották rangjától. Felépülvén elhagyta hazáját, élt a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban, Spanyolországban is. A világháború után tért vissza, az Olasz Köztársaság Alkotmányozó Nemzetgyűlésének tagja lett a kommunisták támogatásával.

A léghajózás aranykora lejárt, az idős mester a nápolyi egyetemen tanított aeronautikát. Régi balesetének ügyében a megismételt vizsgálat hivatalosan felmentette mindenfajta felelősség alól. Csak a lelkiismerete nem hagyta nyugodni: amíg élt, újra és újra, megszállottan bizonygatta ártatlanságát.