Thierry Frémaux, a cannes-i fesztivál direktora a francia fővárosban a szemle programját ismertetve hangsúlyozta, hogy ez az első év, amikor a filmipar teljesen visszaállt a Covid előtti feltételekhez: rekord mennységű nevezésből választhatták ki a legjobbakat. A magyarázat végül akkor vált igazán érthetővé, amikor a kísérletezőbb alkotásokat bemutató Un certain regard szekció programját bemutatva nyolc elsőfilmet jelentett be, tehát az igazi felfedezések éve elé nézünk.
Az újoncok között igen hangzatos jelzőkkel beszélt Harris Dickinsonról, mondván, a színészt sokan nem ismerik, pedig játszott A szomorúság háromszögében, az Urchin című versenyművet most íróként és rendezőként jegyzi. A film Mike-ról, a londoni hajléktalanról szól, aki azzal küzd, hogy kitörjön az önpusztítás körforgásából. Az újonc rendezők egyike maga a hollywoodi szupersztár Scarlett Johansson is – őt azért többen ismerik, noha eddig ő is csak színész volt – az Eleanor the Great című drámával. A címszereplő karakter egy kilencvenéves hölgy, aki New Yorkba költözik, hogy új életet kezdjen, ám ez igen nehéznek bizonyul. Magányosságát végül megoldja, hogy összebarátkozik egy tizenkilenc éves egyetemistával és minden bizonnyal bekövetkezik a generációs csoda. Frémaux a válogatás bátorságát bizonyítandó azt is elmondta, hogy a fesztivál történetében most először lesz elsőfilm a nyitómű: Amélie Bonnin Partir un jour (Búcsú a naptól) című művéről annyit tudunk, hogy egy fiatal nő portréja, akinek egy vészhelyzet miatt vissza kell térnie a szülővárosába.
A vissza a zsánerhez szlogenhez passzol, hogy visszatér a Croisette-re Tom Cruise A Mission Impossible: A végső leszámolás világpremierjére. A sokak szerint az utolsó hollywoodiszuperszár 2022-ben járt Cannes-ban a Top Gun: Maverickkel, akkor Mirage vadászgépek húztak csíkokat az égboltra a tiszteletére. Idén mi lesz a szenzáció? És, hogy mennyire tisztelik a franciák a klasszikus filmcsillagokat, bizonyítja, hogy a nyitónapon Robert De Niro tér vissza, hogy átvegye a neki adományozott életműdíjat.
Ami a versenyprogramot illeti, „szokásos” Cannes, azaz a legkurrensebb szerzői filmesek minimum csodálatosnak várt műveivel van tele. A szeniorok a Dardenne-testvérek, akikről a legutóbbi alkotásaik kapcsán elmondható volt, hogy kicsit elfáradtak, de Frémaux szerint óriási visszatérés lesz a Jeunes Meres (Fiatal anyák) című alkotásuk, amely öt menhelyen lakó anyáról szól. Cannes-i újonc viszont Ari Aster, akit korábban horror guruként ismertünk, és egyszer már megkapta a nagy lehetőséget, de Az amitől félünk című abszurd pszichológiai drámáját értetlenség fogadta. Reméljük, most értő szemekre talál az Eddington című műfaji csavarokkal újragondolt westernnel, amelynek főszerepeit Pedro Pascal, Emma Stone, Austin Butler és Joaquin Phoenix alakítja – erre szokás mondani, hogy nem semmi szereposztás. Aster mellett komoly az amerikai szerzői filmes jelenlét, hiszen versenyeznek Wes Anderson, Richard Linklater, Kelly Reichardt új mozijai. A mezőny igen erős, hiszen visszatér a Titán rendezője, Julia Ducournau, az iráni nagymester Jafar Panahi vagy a norvég Joachim Trier (Oslo, augusztus, Thelma, A világ legrosszabb embere). Versenyműve, a Sentimental Value a fesztivál talán legjobban várt filmje, Trier állandó alkotótársával, a norvég szupersztár Renate Reinsvével a főszerepben. És nem mellékesen ott lesz még mellette Stellan Skarsgård és Elle Fanning.
Kérdés: hol vannak a magyar filmek a szelekcióból? Egyelőre sehol, Frémaux nem jelentett be egyet sem, pedig a szaklapok és több egyéb híradás „sima befutónak” várta Nemes Jeles László Az árva és Enyedi Ildikó Csendes barát című új filmjét. Egyelőre azonban nem érdemes elméleteket gyártani, mivel azt Frémaux is mondta, hogy vannak még be nem fejezett lehetséges versenyfilmek és megszokott versenyműszámhoz tényleg hiányzik még három-négy cím, melyeket később jelentenek be. Reménykedjünk, hogy lesz majd köztük magyar. Legalább egy, de az sem lenne baj, ha kettő.
