„A készpénz szabadságkérdés. Ezért használata nem szokás, hanem jog. Azt hallom, hogy a digitális pénzé a jövő. Meglehet, de igazi, kézzelfogható biztosíték csak a készpénz lehet. Nem akarunk a bankok rabszolgái lenni. A bankkártya a banké, a készpénz a tied” – jelentette ki évértékelőjén Orbán Viktor, ami a szárnyaló infláció és a végelgyengülő fizetőeszköz, vagyis a jelen szánalmas gazdasági helyzetében nagyjából olyan fontos téma, mint hogy miniszterné ridikülje 40 vagy 120 millió forint.
Az alaptörvénybe az újabb fabrikálás után – lassan fogpiszkáló lesz a gerendából… – persze majd beleírják, hogy a készpénz alapjog, ráadásul, ha minden a kormány tervei szerint alakul, a bankok megint csak benyelik az újabb esztelenséget és szűk 25 milliárdból minden polgármesteri hivatal mellé beüzemelnek egy bankautomatát. Hogy kinek, más kérdés, hiszen nehéz elképzelni, hogy a pusztuló, elöregedő, jellemzően mélyszegénységben élők és kisnyugdíjasok lakta aprófalvakban a helyiek – vegetálók és dolgozók – igényelnék az effajta szolgáltatást. Az ATM-ek folyamatos használatához ugyanis megfelelő bevétel, normális nyugdíj vagy fizetés kellene, ami az ország boldogtalanabb részein jobban hiányzik, mint a bankautomata. A jó, legalábbis a jelenleginél jobb életkörülményekhez ugyanis inkább megfelelő utakra, közlekedésre, orvosra, védőnőre, szociális segítőre, boltra, szolgáltatókra, szórakozási lehetőségekre, s pláne munkahelyekre lenne szükség. Hogy ne kelljen mindezekért a legközelebbi nagyobb faluba, szerencsétlenebb vidéken a városig utazni.
Mindezek helyett azonban a kormányzati látványpékség kemencéjébe újabb olyan termék kerül, melyet ugyan vastagon megkennek mézzel, ám ettől inkább csak égetten ragacsossá válik, mintsem édessé. A propaganda viszont lelkesen lihegheti, lám-lám, akad ott bőven sütnivaló…