Nagy Ervin szerint Fábry Sándor egyfajta megbánást érezhet, de reméli, hogy egy napon rájön majd, hogy érdemes visszatérnie arra az oldalra, ahol „méltó helye lenne” – fejtette ki a Tisza Párt egyik legnagyobb támogatójaként ismert színész a Gulyáságyú podcast legutóbbi adásában.
A beszélgetésben szóba került Fábry év eleji interjúja, melyben a humorista arról beszélt, hogy az RTL jobba megbecsülte őt, mint a „királyi televízió.” A beszélgetésben arra a kérdésre, hogy mit szeretne, annyit felelt, hogy Kossuth-díjat, majd amikor a műsorvezető megismételte a kérdést, azt mondta: – Ezektől semmit, drágám. Megszólalásaiért kapott hideget-meleget, a Fidesz ötös számú párttagkönyvének tulajdonosa, Bayer Zsolt például kegyetlenül kiosztotta, Kötcsén sem akarja többé látni.
Kossuth-díjat szeretne Fábry Sándor, de „ezektől” semmit nem várNagy Ervint a podcastban megkérdezték, hogy mit gondol Fábry sSándor januári interjújáról. A Blikk beszámolója szerint azzal kezdte, hogy Fábry megkerülhetetlen alakja a magyar szórakoztatóiparnak, ám szerinte a humort az teszi viccessé, hogy az ember nem fér odaszúrni, beszólni a hatalomnak, utalva ezzel arra, hogy a humorista ezt a köztévénél nem teheti meg.
Szerintem van ebben egy nem lelkiismeret-furdalás, egy megkésett felismerés, én azt gondolom. Van benne egy olyan típusú frusztráció, hogy érezte: „Nem kéne, ott kellett volna maradnom kicsit jobban a szélén, hogy megőrizzem a függetlenségemet, legalább az alkotói, vagy a kabaré, a standup műfajban, és nem kellett volna ennyire ússzak az árral, ennyire befeküdni. Hiába öregszem, hiába van, hogy már más dolgok a fontosak, és a kényelem fontosabb lett volna”
– mesélte Nagy Ervin, aki úgy látja, hogy Fábry Sándor talán inkább magára dühös. A színész ezután azzal folytatta, hogy szerinte sosem késő kijavítani ezeket a hibákat és változtatni, és reméli, hogy végül Fábry is rájön erre. Azt mondta: – Szerintem nagyon jó lenne, ha visszakerülne oda, arra az oldalra, legalább egy független részre, ahol neki szerintem a méltó helye lenne. (...) Én örömmel venném, ha élete utolsó részében mégis csak azt mondaná, hogy na, azért mindennek van egy határa, meg mindennek van egy vége, és ami itt zajlik mindenki ellen, az tarthatatlan, és a magam nevében ehhez már nem adnám a nevemet.
