Ez a Lemezeket fel! sorozat 200. epizódja, és történetesen azon a napon – április 12-én – jelenik meg, amelyen Bill Haley 1954-ben rögzítette a Rock Around the Clockot.
Ettől számítják a rock and roll-korszak kezdetét, noha a kiadó azt nyomtatta a kislemezre: „Novelty (Újdonság) Foxtrot.” Az első példányok még We're Gonna Rock Around the Clock Tonight címmel jelentek meg az American Deccánál, ahol a következő zenészek rengették a falat Haley-vel: Joey d'Ambrosio (szaxofon), Danny Cedrone (szólógitár), Johnny Grande (zongora), Billy Gussack (dob), Marshall Lytle (basszusgitár), Billy Williamson (steel gitár).
Közülük Cedrone, aki 21 dollárért szólózott aznap, 1954. június 17-én elesett, és nyakát törte egy lépcsőn, három nappal azelőtt, hogy betöltötte volna a 34. életévét.
Haley így beszélt a kezdetekről: „A dalt két évig hordoztam magammal, mert a zeneszerző James Myers és Dave Miller, az Essex Records vezetője esküdt ellenségek voltak. Miller ezért nem engedte, hogy rögzítsem a számot. Amikor 1954-ben átszerződtem a Deccához, a Rock Around the Clock volt az első, amit felvettünk.”
Jól tették. A Billboard magazin akkoriban három különböző kategóriában lajstromozta a számokat: az üzletekben legjobban eladott lemezek, a rádióban a legtöbbször játszott és a wurlitzereken a legtöbbször forgatott dalok listáját is közzétette. A Rock Around the Clock mindhárom tagozat élére került 1955-ben, miután az év március 25-én felhangzott a Blackboard Jungle (Tábladzsungel) című filmben.
A dal Nagy-Britanniában is a csúcsra jutott, sőt az ötvenes évek legnagyobb példányszámban eladott kislemezévé avanzsált. Ez volt az első rock and roll, amely felhangzott az Ed Sullivan Show-ban (1955. augusztus 7-én), és – csak vinyl alapú hanghordozókon – máig 25 millió példány kelt el belőle szerte a világon.
A szám úgy forgatta fel a mozikat és a koncerttermeket, hogy előadója kopaszodott, harminc évesen is középkorúnak tetszett, pocakján pihenő kockás zakójával maga volt az anakronizmus Elvishez, Fats Dominóhoz, Jerry Lee Lewishoz, Little Richardhoz képest. Az egész évre vonatkozó amerikai listán a Rock Around the Clock nem is tudta megszerezni az első helyet 1955-ben: második lett Perez Prado instrumentális Cherry Pink and Apple Blossom White-ja mögött.
Idehaza elborzadtak a már akkor is súlyosan hanyatló Nyugat bornírt divatjától. „Mi is az a rock and roll? – írták. – Eltorzult arc, kuszált haj, kicsavarodott végtagok, vad mozdulatok. Ez jellemzi a szezon legújabb táncát. A rock and roll hazája az Amerikai Egyesült Államok, ahol vállalkozó szellemű üzletemberek először hatalmas reklámot csaptak az új módinak, majd hanglemezek millióin, filmeken, rádióközvetítések és képes folyóiratok útján Európába is exportálták, mint az amerikai kultúra »nagyszerű« termékét. A rock and roll megőrjíti az ifjúságot, a rockfilmeket rendszerint jampecek garázdálkodása kíséri Nyugat-Európában. A tánctermekben napirenden vannak a verekedések, gyakran a rendőrségnek is be kell avatkoznia. Mivel magyarázhatjuk a káros hatást? Ez a muzsika afféle doppingszer, zenei narkotikum. Ritmusa erősödő gépzakatoláshoz hasonlít, valósággal gúzsba köti a gondolatot és az akaratot, napvilágra hozza az ember legalantasabb ösztöneit.”
A Népszabadság műbírálója 1957 februárjában már jóval megengedőbb volt. Így írt a Tábladzsungelről: „Meséje szimpla, tulajdonképpen csak ürügy arra, hogy Bill Haley, a rock and roll egyik apostola zenekarával és egy ördöngösen ügyes fiatal párral végigmuzsikálja és -táncolja a két órát. Haley szaxofonosa, egy inkább szolid zálogházi becsüsnek tűnő, szemüveges ember a nagy eksztázisban félig levetkőzik, a földön henteregve játszik, majd lovagol a nagybőgősön, aki természetesen szintén a padlón gurulva pengeti hangszerét, a két táncos hajánál fogva rángatja egymást, a nő repül, a férfi csúszik. Sok rosszat hallottam már erről a filmről, sok kritikus ócsárolta. Hát... Igaz, nem maradandó remekmű, de elszórakoztat és felvidít, ami manapság nem megvetendő erény. Elárulom, nekem tetszett.”
Haley viszont nehezen viselte, hogy pályatársai nagyobb és nagyobb őrületet váltanak ki még nála is. Idült alkoholistává vált, és negyedszázaddal később azért fogott önéletrajzírásba, mert felesége felszólította: hagyja abba az ivást vagy költözzön el! A nagy rock and roller száz oldalig jutott, majd 1981. február 9-én, alig ötvenöt évesen agydaganatban meghalt.
A rock azóta is éjjel-nappal szól.
