Kilépünk a Nemzetközi Büntetőbíróságból. Ennek apropóján nagy teret kapott a sajtóban az a vita, hogy egyáltalán jogszerűen lehetett volna-e alkalmazni Magyarországon a - jelen esetben Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök ellen - kiadott elfogatóparancsot.
A vita egyes résztvevői azt hangsúlyozták, hogy szerintük vitatható a vonatkozó egyezmény ratifikálása, mások a kihirdetést nem látták szabályszerűnek. Orbán Viktor is azt állította a Kossuth rádióbeli monológjában: ha akarták volna, akkor sem utasíthatták volna Netanjahu lefogására a rendőröket, mert a nemzetközi szerződést nem tettük a magyar jog részévé, soha nem hirdettük ki a Nemzetközi Büntetőbíróságra vonatkozó nemzetközi megállapodást.
Ezért is szükséges ezt a jogkérdést végre tisztába tenni. A Magyar Országgyűlés 2001-ben ratifikálta a Nemzetközi Büntetőbírósághoz való belépésünket, a Fidesz és Orbán Viktor támogató szavazatával, a dokumentumot akkoriban pont Orbán Viktor írta alá. A ratifikálással ez az aktus egyben a belső jog részévé is vált. Ezt a Statútumot az Országgyűlés a 72/2001.(VI.7) határozatával megerősítette, amely kihirdetésre került. Megjelent a Magyar Közlöny 2001. évi 123. számában.
A jogvita valójában ott volt, hogy a kihirdetés nem törvény, hanem csak egy országgyűlési határozat alapján történt. De 2001-ben, az akkori előírások szerint a nemzetközi egyezményeket ki kellett hirdetni, arról pedig semmilyen jogszabály nem rendelkezett, hogy ennek milyen szintű szabályozásnak kell lennie. A Magyar Köztársaság Alkotmánya 2/A. § (2) bekezdése csak annyit írt elő, hogy nemzetközi szerződés megerősítéséhez és kihirdetéséhez az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Ennek pedig megfelelt az akkori eljárás. Így
az akkori szabályokkal nem volt ellentétes, hogy nem törvényben, hanem csak egy országgyűlési határozattal történt a kihirdetés.
Trócsányi László a Statútumot törvényi szinten is el akarta fogadtatni, bár ilyen feltétel és jogi kötelezettség nem volt, de erre végül nem került sor. Viszont a javaslatban szerepelt, hogy a Magyar Köztársaság megerősítésről szóló okiratát a külügyminiszter 2001. november 30-án az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál letétbe helyezte. Ugyanezen a napon a ratifikációs okmányt a magyar kormány hivatalosan átadta Hágában is. A Statútum hatálybalépésének napja - 126. cikke rendelkezéseinek megfelelően - 2002. július 1., amiről az Országgyűlés honlapján fellelhető dokumentum is tanúskodik.
Mindezen az sem változtat, hogy utólag ezt törvényben is ki akarták hirdetni, bár erre nem volt semmilyen kötelezettség. Elvileg bármelyik kormány megteheti, hogy valamikor a későbbiek során törvényben is kihirdeti a csatlakozást, de ez a szándék nem írja felül azt, hogy a határozat már ki lett hirdetve, a ratifikációs okmányt is átadták.
A vitában ugyancsak szóba került alkotmányossági aggály az akkori köztársasági elnök, Mádl Ferenc részéről merült fel: ő úgy vélte, hogy a Statútum ellentétes az Alkotmánnyal, amely szerint a köztársasági elnököt érintő büntetőügyekben csak az Alkotmánybíróság járhat el. Mádl Ferenc azonban ebben tévedett, mert az ő álláspontja csak a belső jogra volt igaz. A Statútumnak azonban nem kellett alkalmazkodnia a magyar Alkotmányhoz, éppen ellenkezőleg.
Mádl Ferenc logikája megbicsaklott, mert a hazai jogot kellett volna összhangba hozni a nemzetközi joggal, többek között a Statútummal is, nem pedig fordítva. A jogforrások hierarchiája alapján a jogszabályokat fontossági sorrendben kell alkalmazni. Márpedig a nemzetközi egyezmény erősebb, mint a magyar Alkotmány. Másrészt, ugyanezen jogforrások hierarchiája alapján az alacsonyabb szabály nem lehet ellentétes a magasabbal.
Ha Mádl Ferenc érvelése helytálló lenne, akkor pl. az orosz elnök, Putyin ellen sem adhattak volna ki elfogatóparancsot. Viszont a Nemzetközi Büntetőbíróság nem lehet tekintettel az egyes tagállamok belső szabályozására, így ezek nem is kötik a bíróságot.
Orbán Viktor és kormányának egyes prominens tagjai rendre elsütik azt a habkönnyű bon mot-t, hogy a törvényeket mindenkinek be kell tartani, a törvények mindenkire nézve kötelezők. Csak halkan szólok, hogy ugyanez ugyanilyen pontosan áll a nemzetközi jogszabályokra is.
A Külügyminiszterek Tanácsa 2023. június 26-án, a magyar kormány támogatásával elfogadott egy dokumentumot, amelyben kinyilvánították: a Tanács felhívja az összes államot, hogy biztosítsák a teljes körű együttműködést a Bírósággal, beleértve a még fennálló elfogatóparancsok azonnali végrehajtását. Két évvel ezelőtt még egyetértettünk ezzel a kívánalommal.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
