A parlamenti kétharmad megint arra készül, hogy meghosszabbítsa a háborús veszélyhelyzetet, ezzel pedig életben tartsa a különleges jogrendet. Megszokhattuk, hogy a fideszes szótárban semmi nem az, aminek a szavak eredeti jelentése alapján lennie kellene. A „különleges jogrend” kifejezés például a kormány hatalmának kiterjesztését – kevésbé körmönfontan: a Fidesz egyeduralmát – próbálja szalonképesnek láttatni, éppen úgy, ahogyan az Ukrajna ellen indított területszerző háborút „különleges katonai műveletnek” nevezik a putyini Oroszországban.
A háborús veszélyhelyzet most tervezett – és ne legyen kétségünk, garantáltan bekövetkező – újabb meghosszabbítása azonban nem nélkülözi a politikai bohózat elemeit sem. Hiszen a múlt héten Orbán Viktor miniszterelnök még arról beszélt, „semmilyen realitása nincs” annak, hogy a „tőlünk sok száz kilométerre, egy keleti fronton” zajló háború megérkezne Európába, akár Budapestre, Varsóba vagy éppen a balti államokba. Annak, hogy egy NATO-tagállamot bárki megtámadjon, a kormányfő szerint egész egyszerűen nincs valószínűsége.
A Fidesz papagájkommandójának vezéralakja, a mindenre kapható Szijjártó Péter külügyminiszter ezúttal is tökéletesen eleget tett feladatának: lelkesen helyeselt. Az Európai Unió egyetlen tagállamát és egészét sem fenyegeti semmilyen háborús kockázat – mondta –, a háború eszkalációjának veszélyét „Brüsszel háborúpárti politikája jelenti”.
Összefoglalva tehát a Fidesz azért hirdette ki és azért akarja fenntartani a háborús veszélyhelyzetet, mert nincs háborús veszély, ha mégis van, akkor az semmiképpen sem az orosz agresszor, hanem a brüsszeli ármánykodók felelőssége. Akárhogy is próbáltunk értelmet csiholni a kormányzati intézkedésekbe és nyilatkozatokba, valami hasonló sületlenség jött ki belőle.
Szomorú bohózat ez. Nevetni majd csak akkor lesz kedvünk, ha a szereplők már nincsenek a színpadon. Ha netán túl sokáig maradnának, félő, hogy a közönség jelentős része megelégeli az előadást, és elhagyja a nézőteret.