A miniszterelnök menekül. Menekülése során eddig a farkasok közé vetette kedvenc államelnöknőjét, az Európai Parlamentbe szánt, több nyelven tárgyalóképes volt igazságügyi miniszterét, gyóntatóját, a püspököt, és most készül feláldozni a „jobbkezét” is. Pedig jól emlékszünk fogadkozására: „Matolcsy György a jobbkezem, és nem tud senki sem mondani olyan összeget, amelyért a jobbkezemről hajlandó lennék lemondani.” (2010. október 5.)
Most, amikor lassan tíz éve lesz, hogy elhangzott Kósa Lajos, a Fidesz akkori frakcióvezetője zavaros magyarázata arról, hogy az MNB által létrehozott alapítványokba befizetett jegybanki pénz elvesztette közpénz jellegét, ideje egy kicsit körülnézni a miniszterelnöknek és jobbkezének háza táján.
KIS JOGÁSZKODÁS. Minden gyerek tudja, még a legkisebb is, hogy a Magyar Nemzeti Bank, egyszerűbben a jegybank egyszemélyes részvénytársaság, részvényei az állam tulajdonában vannak. Közgyűlés nem működik, a részvényest az államháztartásért felelős miniszter képviseli. Éves üzleti jelentését a jegybank az államháztartásért felelős miniszternek küldi meg.
Amikor a 2013-ban frissen kinevezett új jegybankelnök, Matolcsy György alapítványok létrehozásába fogott, ezt csak úgy tehette meg, hogy a jegybank üzleti jelentésében erre kitért, hiszen ezekhez olyan forrásokat használt fel, amelyről – végső soron – a részvényes jogosult az üzleti jelentésben kapott tájékoztatás alapján dönteni. 2013-tól a részvényesi jogokat Varga Mihály mint nemzetgazdasági miniszter gyakorolta.
A jegybanktörvény a bank igazgatósága hatáskörébe utalja, hogy megállapítsa az MNB számviteli beszámolóját, illetve döntsön az osztalékfizetésről. Ám az igazgatóság dönt az MNB saját tőkéjének az előző év végi, előzetes mértékéről és annak várható alakulásáról szóló előrejelzés tervezetének, valamint az üzletvezetésről és az MNB vagyoni helyzetéről szóló, a részvényesnek küldendő jelentés tervezetének jóváhagyásáról is. A részvényes az üzleti jelentés átvételével lényegében jóváhagyja az abban foglaltakat, azaz a jegybank igazgatóságának döntéseit.
EGY KIS IDŐJÁTÉK. 2013 többszörös fordulópontot jelentett a MNB életében. Az Országgyűlés új törvényt alkotott a jegybankról (szeptember 27-én lépett hatályba), amellyel a korábban önálló Pénzügyi Szervezetek Felügyeletét beolvasztotta a jegybankba. Ám már márciusban cserélődött mind a jegybank, mind a nemzetgazdasági tárca vezetése, így a jegybank 2013 évi gazdálkodásáról és a 2014-ben várható jegybanki eredményről Matolcsynak mint új jegybankelnöknek és Vargának mint új nemzetgazdasági miniszternek együtt volt módja döntést hozni.
Ez már csak azért is érdekes, mert a jegybank megörökölte a megszűnt PSZÁF-tól a felügyeleti tevékenységből származó bírság alapot és benne 2,8 milliárd forintot. Ebből még 2013 év végén, kétmilliárdos vagyonátadással létrehozták a hat Pallas Athéné fedőnevű alapítványt, amit a még többpárti felügyelőbizottság ugyan aggályosnak tart, de megakadályozni nem tudta.
A jegybank 2013. évi üzleti jelentése azt írja, hogy a vagyonátadás „az MNB által indított Pallas Athéné Közgondolkodási Programhoz kapcsolódik. A program középpontjában a művelődés, az oktatás, a tudomány támogatása és fejlesztése áll. A program célja a közgazdasági, pénzügyi szakemberképzés támogatásán túl a kutatások elősegítése (...). A jegybanktörvény meghatározza, hogy a felügyeleti tevékenység keretében kiszabott bírságból származó bevételt meghatározott célokra kell felhasználni: közgazdasági, pénzügyi szakemberképzésre, kutatásokra, pénzügyi kultúra erősítésére, valamint alapítványi támogatásokra és karitatív célokra.”
A 2013-ban létrehozott alapítványokat a 2014-es választási évben 245 milliárd forintos vagyonátadással „dobták meg”. Az MNB eredménye ekkora vagyonátadásra nem lett volna elég, hiszen az 2013-ban 26 milliárdos volt, 2014-ben pedig 27 milliárdos. A forráskeresésbe nyilván be kellett avatni Varga Mihályt is. Sőt, abban is biztosak lehetünk, hogy ezt Matolcsy és Varga nem dönthette el saját maga, ebbe a játékba be kellett vonniuk a „főnököt” is, hiszen ebben az országban egyetlen fillér nem gurulhat át a Duna hídján Pestről Budára anélkül, hogy azt ne hagyná jóvá a miniszterelnök.
Nem tudom, hogy mivel indokolták a „közpénz-keringőt”, de abban biztosak lehetünk, hogy a választási évben egy ilyen nem szigorúan ellenőrzött fejőstehén létrehozásának ötletét az örök hatalom + 1 év jegyében kormányzó miniszterelnök nem utasította el. Amit kitaláltak, az szokatlan volt, de jogellenesnek talán nem volt mondható, legalábbis az – elővigyázatosságból két évvel később - az MNB felügyelőbizottsága által elvégzett vizsgálat sem vonta kétségbe annak lehetőségét és megvalósíthatóságát.
Hogy miért csak két évvel később? Mert a régi felügyelőbizottság mandátuma a választásig, azaz 2014 tavaszáig tartott, az új pedig még nem jött létre, mert ahogy a 2014. évi üzleti jelentés fogalmaz: „a jelentés készítés időpontjáig az Országgyűlés felügyelőbizottságot nem választott.” Az újat 2015. július 6-án választotta meg az Országgyűlés, így az alapítványok feltőkésítésének eldöntésekor a régi már nem, az új még nem működött. Ügyes!
MINDENRE VAN MAGYARÁZAT. Képzeljük el, hogy a magyar gazdaság vezetői együtt aggódnak 2012-ben, mert a gazdasági növekedés üteme az előző évek fényesnek nem mondható eredményei után visszaesik - 1,5 százalék lesz. Igaz, a pénzügyi világválság utóhatásait közömbösítették, stabilizálták az államháztartást. Ennek érdekében már elvették és felhasználták a magánnyugdíjpénztárakban fellelt megtakarításokat, bevezették a GDP arányosan legmagasabb áfát, csökkentették a személyi jövedelemadót és bevezették a vállalati különadókat, de a következmény nem csupán az egyensúly javulása meg az IMF „kipaterolása”, hanem az is, hogy megtorpant a lakossági fogyasztás, és visszaesett a vállalati termelés. „Lógó orral”,
gazdasági visszaeséssel hogy nyerjük meg a választásokat? Miből fogunk osztogatni, ha csak az unió szigorú tekintete mellett dolgozhatunk? Rosszabb esetben mi lesz velünk, ha visszajönnek a szocialisták?
Az ötletgyár beindul. Segíteni kell, hogy a még mindig népszerű Bajnai helyett Mesterházy induljon! Jó, a főnök rábólint. Adjuk be a népnek, hogy a világpiaci visszaesés miatt nem a vállalatok csökkentik a zuhanó gázárakat, hanem mi, a kormány! Jó, a főnök rábólint, csak kell hozzá egy jó cégér. Legyen „rezsicsökkentés”! De azért kellene némi tartalék, ha semmi sem jönne be, és veszítenénk. Valamiből ki kellene húzni a következő éveket.
A „jobbkéznek” mindig van zseniális átszervezési ötlete: olvasszuk egybe a pénzügyi felügyeletet meg a jegybankot, és akkor a jegybanki elektronikán át mindent látunk, hogy mi történik a bankokban, és azonnal tudjuk mozgósítani a felügyelőket, a bírságalapban pedig mindig lesz egy kis pénz is. A főnök rábólint, csak annyit kér, hogy beszéljétek ezt át. A pénzügyi felügyelet összeolvasztását előkészítő pénzügyi vizsgálódás megállapítja, hogy a felügyeletnél van egy kis 2,8 milliárd forintra rúgó aprópénz is, amiből el lehet indítani a mestertervet.
Megszületik a kétlépéses alapítványosdi, amihez annyi kell, hogy ne legyen tanú. Ehhez kapóra jön a felügyelőbizottság cseréje, hiszen a régi felügyelőbizottság – benne a reputációjára kényes Járaival meg a szoci Katona Tamással - 2014. május 5-én lelép, az újat meg csak 2015 nyarán választják meg, és a választások körüli zavaros időszak pont elegendő, hogy „combosra” hizlalják a Pallas Athéné alapítványokat. Ha kell, az ezekbe deponált pénz akár négy évig is kitart. A kuratóriumokba kirendelt régi barátok a garancia, hogy ebből „ellenőrzötten” csak „jó célra” költsék a pénzt. Ha pedig mégsem veszítünk 2014-ben, akkor lesz hozzá eszközünk megkerülni azt az európai szabályt, hogy a jegybank nem finanszírozhatja a költségvetést.
Sajnos az anyagmegmaradás törvénye mindenre érvényes: a papírokra, az előkészítő levelezésekre, a résztvevők memóriájára is. De az is lehet, hogy az egész történet csak a képzelet szülötte. Akár történhetett így is.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.