Ha megjövök
második napja távol tőled
biztos érdekes és igazán rendesek
de sajnálom
most nem vagyok jó fej
kit érdekel az idei meg a jövő évi büdzsé
csapatépítésbe tekert szirupíz
marcipános rétes
meddig tart ez még!
miért kell negyven kilométerre elutaznunk
az irodában lelkesedtem volna
rosszullétet színlelek
hallottam van ez az aurás migrén
még nem találták fel a diagnózist
azt mondom otthon biztosan elmúlik
ügyesen hányok
bele is lépek a hitelesség végett
és ahogy tápászkodom visszaesek
mentővel vitetem magam hozzád
úgy ahogy vagyok
már az úton jobban leszek
fölmondok ha nem veszik be
indulok még ma
és ha megérkezem
lélegeztetésre buzdítalak
Komplex székek halmaza
Amióta dívik a távmunka,
naponta változik ki jön be,
nem jár állandó szék,
az ülésrendet az érkezés osztja.
Kezdem a láthatóval.
Egyforma drapp gurulós székek,
egyforma csőlábú asztaloknál,
egyforma dupla monitorok,
egyforma laptopcsatlakozással.
Mitől is támadna konfliktus.
Bejössz, vagy nem jössz be,
ha bejössz leülsz oda, vagy ide
tökéletesen mellékes,
milyen jól kidolgozta
a konfliktusmegelőző osztály,
az egyenlő bánásmód szakértő,
és az irodatechnikai csoport;
bár ezzel az elbeszélés némiképp
belelóg a láthatatlanba,
a légáram az egyik tényező,
hol fázít meg a befúvóka;
a másik, hogy ki mellé ülök,
ő meg a láthatóba lóg
a flakonjával a térfelemen túl,
és a székre ereszkedve valami nem stimmel,
mindegy, ma én vagyok az utolsó,
gurítanám, de akad,
egy kerékkel kevesebb jutott,
billeg, mint a csónak,
mellettem fel sem néző idegen,
értem már miért pont ez a hely maradt
bár, ha értem, az is földereng
senki sem szólt, hogy vigyázz,
pedig az előttem jövőknek tudniuk kell,
az előttem jövők előttem ültek bele,
előttem érezték furcsának,
előttem gondoltak arra,
miért nem szólt senki sem.
Mindegy, épp ezzel jogosítottak fel
csak azt kell kivárnom
valaki menjen ki mosdóba.
Közérzetem csereszabatos.
