Egy ideje már zsolozsmázom, hogy eljön a Kánaán. Eljön, ha az MI átveszi a munka, a termelés jelentős részét, és a „maszkok” – bocsánat – Muskok áttolják megnövekedett profitjuk nagy részét az államoknak, alapjövedelem szétosztása céljára.
Nem sok visszajelzést kaptam a véleményemre, amely persze nem csak az én véleményem. Talán azért nem „kommenteltek” a hozzá nem szólók, mert nem is olvasták ezeket az írásokat, vagy betudták egy idősödő író zakkant elmeállapotának. Már kezdtem kételkedni. Nem az elmeállapotomban, mert azt még mindig én ismerem a legjobban egy ideig, hanem a következtetésem igazságában. Hátha a házasságomban tapasztalt törvényszerűség lépett életbe most is, azaz: megint nincs igazam.
Most azonban kissé megnyugodtam, hogy nem tévedtem nagyot. Olvastam ugyanis a Népszavában Felcsúti Péter könyvismertetését, és benne Keynes 1930-as jóslatát. „A mindig optimista Keynes – írja Felcsúti – a nagy gazdasági világválság csúcspontján azt jósolta, hogy száz év múlva az egy munkaórára jutó teljesítmény gyakorlatilag megduplázódik, és így az emberek az igényeiket sokkal kevesebb munkával, akár feleannyi idő alatt elégíthetik ki. Ekkor, ahogy fogalmazott: »az emberiség a teremtése óta első ízben szembesül (azzal, hogy) a nyomasztó gazdasági szükségletek szorításából kiszabadulva hogyan töltse el a szabad idejét (…), hogy bölcsen, szépen és jól éljen«.”
Ahogy én ötvenöt éve a főiskolán nem tudtam, hogy a nyomtatott könyvek helyét nem a mikrofilmek fogják átvenni, úgy Keynes sem tudta száz éve, hogy a teljesítmény megduplázása nem az emberek produkciója lesz, hanem az MI színrelépése és elterjedése.
Kánaán ide, Kánaán oda, az örömmámort még mellőzzük. Nemcsak azért, mert hatalomtól és mítoszoktól elbódult Hitler- és Sztálin-imitációk és elbódított nemzetük miatt éppen az újabb fegyverkezési verseny startvonalánál áll a világ rajtra készen, hanem egy ige miatt is, amit Keynes használ. Szembesül. Ez az ige. Mivel szembesül? „Azzal, hogy a nyomasztó gazdasági szükségletek szorításából kiszabadulva hogyan töltse el a szabad idejét (…), hogy bölcsen, szépen és jól éljen.”
Lehet, hogy ez az emberiség számára nagyobb probléma lesz, mint a harmadik világháború elkerülése? Nem, az nem lehet. Optimista vagyok. Az ember hihetetlenül képlékeny élőlény. Egyetlen nemzedéken belül képes alkalmazkodni a jóhoz. Meg a rosszhoz is. Ebből a szempontból olyan, mint az egész élővilág, állatok, rovarok, növények. Nem lehet legyőzni, csak elpusztítani. Ez is egy idézet. Remélem, igaz.
A szerző író.
