Az ellenállás performansza – A MOME sikerre vitte azt, amit a Színház- és Filmművészeti nem

A modellváltó egyetemek körében páratlan eredményt ért el alig három hónap alatt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) autonómiájáért küzdő MOME Front nevű mozgalom. Az egyetemen jelenleg is zajlik a demokratikus működési keretek lefektetése, az egyetemi szenátus pedig időközben egyöntetű szavazat többséggel már az ügyvivő rektort, Kovács Csabát is kinevezte. Kovács fő feladatai közé tartozik majd a következő rektori pályázat előkészítése és a szenátus és kuratórium közötti jövőbeli együttműködés kereteinek kialakítása.

A „MOME-forradalomhoz” hasonló társadalmi visszhangot a szintén az egyetemi átalakítás ellen tiltakozó FreeSzfe mozgalom ért el a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SzFE) esetében még 2020-ban - de azt a megmozdulást keresztbe húzta végül a járvány, az intézmény végül áldozatául esett az átalakításnak. Mindkét tiltakozás sorozat rövid idő alatt az elmúlt évek egyik legnagyobb figyelmet kapott megmozdulásává vált, amelyben nagy szerepe volt a látványos, performatív elemeknek - az ehhez hasonló megmozdulásokra a szakirodalom protesztiválokként hivatkozik.

Matricaháború

“)))::)))))))A jövő elkezdődött)))))))::)))))))))))))::)))))))Meglátjátok szuper lesz:)))))))” - állt az egyik matricán a sok közül, amelyek január végén lepték el a MOME tereit. Az akcióval a diákok a Jövő Egyetemének nevezett szervezeti átalakulás ellen fejezték ki nemtetszésüket. Február 3-án tiltakozók egy csoportja a szenátusi ülésen tapssal fojtotta a szót az egyetem azóta lemondott rektorába. Február 11-én lemondott Koós Pál rektor, akit az időközben megalakult MOME Front tagjai tükrökkel és sorfallal búcsúztattak. Február 17-én a tiltakozók egy 60 percről visszaszámláló órát vetítettek az egyetem Ground nevű épületének falára - ennyi időt adva a kuratórium elnökének követeléseik garantálására. Az idő lejárta után - Böszörményi-Nagy Gergely hiányában - a hallgatók az épület falára kifüggesztették az általuk aláírt társadalmi szerződést (az elnök aláíratlan példányával együtt) majd vörös festékkel tenyérlenyomatokkal, különböző tiltakozó feliratokkal borították be a falat. A MOME esetében különös jelentőségű volt, hogy a tiltakozó matricákat az egyetem vezetése igyekezte a lehető legrövidebb idő alatt eltüntetni, holott az intézmény szabályzata lefekteti, az épületet az egyetem polgársága szabadon használhatja. Az egyetem autonómiájáért és a diákok jogaiért harcoló mozgalommal szemben az azok jogos tevékenységét korlátozó vezetés magatartása meglehetősen ironikus volt.

Az azóta matricaháborúként emlegetett tiltakozás, majd a falfestés - amelynek keretében többek között a szabályzat vonatkozó része is a falra került - az elnyomással szembeni küzdelem védjegyévé vált, ahogyan az SZFE esetében a piros-fehér terelőszalag, vagy a járvány okán viselt sárga maszk, pláne az ottalvós egyetemfoglalás.

Előny a kreatívoknál 

Az, hogy ezek a megmozdulások az elmúlt öt év alatt művészeti karokon kaptak a legnagyobb visszhangot tán nem véletlen, de az általunk megkérdezett Gyenge Zsolt, a MOME egyetemi docense szerint ez a jelenség több összetevős: – Egyrészt mindkét egyetem esetében kis intézményekről beszélünk. Az egyetemi polgárság nem nagy létszámú, állandóan látják egymást tanárok, diákok, így

 Nem véletlen például, hogy az építész szak környékéről indult maga az ellenállás is, hiszen ott a hallgatók jellemzően a teljes BA és MA képzést itt végzik, ezért öt évük van közösséggé kovácsolódni. Ez egy intézményi adottság, szemben egy társadalomtudományi vagy bölcsészkarral, ahol a diákoknak nem kell ennyi időt az egyetemen lenniük. Gyenge Zsolt kiemelte, hogy az ehhez hasonló performatív megmozdulások kreatív megszervezésében előnyben vannak a művészeti karokon tanulók: – Ez nyilván segít, mert minden tüntetésnek kommunikálnia kell a nyilvánossággal - ez viszont nem idegen egy olyan diáktól, aki a színművészetin tanul. Pont ahogyan egy fiatal grafikusnak - aki a vizuális készségei miatt tanul ott ahol - sem ismeretlen, hogy olyan plakátot készítsen, amely felkelti az nyilvánosság figyelmét. Abban a figyelem gazdaságban, amelyben élünk fontos készség, hogy a közvélemény figyelmét meg tudjuk ragadni. Azok a performatív és vizuális eszközök segítenek ebben, amelyek képesek beépülni a köztudatba. Végeredményben ez egy design-feladat, hiszen meg kell tervezni egy ellenállást is.

Kérdésünkre Gyenge Zsolt elmondta, hogy jelenleg tárgyalások zajlanak az egyetem további működéséről. A diákok követelései alapján a szenátus és a kuratórium most megpróbál egy közös megegyezésen alapuló dokumentumot létrehozni erről, amely szabályozza az egyetem és az alapítvány hatáskörét. Ő úgy tapasztalta, a kuratórium jelenleg együttműködőnek tűnik abban, hogy az egyetem polgársága is beleszóljon, mely területekre lehet ráhatása. – Sikernek azonban csak akkor lehet nevezni, ha olyan garanciák kerülnek be az egyetem szabályzataiba, amelyek biztosítják, hogy autonóm és szakmai döntések szülessenek a jövőben. A MOME Front megmozdulása az elmúlt évek egyik legnagyobb hatású, alulról szerveződő tiltakozása volt, amely sikerrel bírta rá a döntéshozókat a demokratikus együttműködésre. Kérdéses, hogy az azóta átalakított SZFE sorsa hasonlóan alakult volna-e, ha a járvány és az ezzel járó korlátozó intézkedések nem vetnek véget a két hónapig tartó tiltakozásoknak. – Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azért volt ott más a helyzet, mert Vidnyánszky Attila nyíltan közölte, célja az akkori formában működő egyetem felszámolása. Böszörményi-Nagy Gergely ugyan az én ízlésemnek túl gyakran és túl intenzíven próbál beavatkozni az egyetem működésébe, autonómiájába, de arról szó sincs, ami a Színművészeti esetében volt.

Feszültségoldás

Az ilyen típusú megmozdulásokon a performanszok, a zene, a vicces feliratok, a közös éneklés Mikecz Dániel szerint feszültségoldó és közösségépítő funkcióval is bírnak, emellett a szórakoztató, látványos megjelenés a szélesebb társadalom pozitív megítélését is segítheti. Ennek a modernkori tiltakozási formának a hagyományai a politológus, mozgalomkutató egy 2015-ben megjelent, Látványos tiltakozási elemek és funkcióik című tanulmánya szerint többek között az 1960-as évek fluxus művészeti irányzatból erednek, de mára több művészeti mozgalom eszme- és eszközkészletéből kölcsönöznek. Így kiválóan alkalmas arra, hogy a mai ingergazdag környezetben a művészet segítségével erősítse fel a demonstrálók hangját és emelje ki üzenetüket.

Magyarországon az egyik legismertebb ilyen típusú megmozdulás az I bike Budapest kerékpáros felvonulás, a Fridays For Future klímavédelmi diákmozgalom, vagy az Eleven Emlékmű is, amely a budapesti Szabadság téren emelt német megszállási emlékmű elleni tiltakozást köztéri akciósorozattal fejezte ki. A protesztivál a média, a társadalom figyelmének felkeltésén túl viszont még egy nagyon fontos funkciót hordoz: – Az expresszív tiltakozások lehetőséget kínálnak a résztvevőknek a mélyebb elköteleződésre, erősíti a szimbolikus összetartozást, kikezdi az uralkodó értelmezési kereteket – írja Mikecz Dániel.

Kollektív identitás

A protesztiválok identitásformáló erejéről Mikecz Dániel politológus, mozgalomkutató miniinterjút is adott lapunknak.

Alig maradt olyan egyetem Magyarországon, amely ne esett volna át a vitatott modellváltáson, mégis a Freeszfe és a MOME Front performatív elemekkel tarkított tiltakozása kapott csupán igazán nagy figyelmet a nyilvánosságban. Minek köszönhető, hogy épp művészeti egyetemek érték ezt el?

Minden esetben különbséget kell tenni aközött, hogy miért indult el a tiltakozás, illetve, hogy milyen tiltakozási formát használnak. Ha az előbbi szempontot vizsgáljuk, akkor látni fogjuk, hogy kisebb intézményekről van szó, szemben azokkal az egyetemekkel, amelyek akkorák például, hogy különböző városokban is vannak a kampuszaik. Ezen kívül a szerveződésnek természetesen köze lehet ahhoz is, hogy másképp folyik a képzés, oktatók és hallgatók sok időt töltenek együtt, amely szorosabb közösséget és erősebb kollektív identitást eredményezhet.

Lehetséges, hogy a látványos akciók nélkül nem kapott volna ekkora figyelmet az ügy?

Többségünk a tiltakozás alatt az utcai felvonulást érti, azt nevezzük klasszikus demonstrációnak, de tulajdonképpen a hagyományos tüntetés is egy utcai performansz. Mindenesetre az igaz, hogy az ilyen művészeti egyetemek polgárainak vannak azért másfajta eszközeik arra, hogy erősítsék az üzenetüket. Az SZFE esetében ez volt például, mikor ismert emberek álltak őrt a Vas utcai épület homlokzatán. Viszont a kérdésben nemcsak az a fontos, hogy a tiltakozó milyen formákkal tudja kifejezni a követelését. Lényeges az is, hogy kik azok, akik be tudják fogadni ezt. Nem véletlen az talán, hogy azok a kreatív ellenállási formák, amelyeket például az SZFE alkalmazott, azok jól rezonáltak azok körében, akik ezeket a kulturális kódokat dekódolni tudják: a sajtóban és a magasabban iskolázott urbánus közegben.

Az SZFE esetében a hónapokig tartó demonstrációnak a járvány vetett véget, nem tudhatjuk, milyen eredményt sikerült volna elérni, ha másképp alakul az élet. A MOME-n viszont már a demokratikus együttműködés kereteiről tárgyalnak. Miért lehetett sikeresebb a tiltakozás?

Amellett, hogy mekkora visszhangot kap egy ilyen megmozdulás, fontos kérdés az is, hogy a nyomásgyakorló ereje hogyan jelenik meg mindebben. A döntéshozó számára mindig a legfontosabb az, hogy a referenciacsoport, „a saját szavazóik” hogyan rezonálnak erre, náluk milyen hatást vált ki ez a fajta üzenet. A MOME esetében azt lehet látni, hogy azért ezeknek a tiltakozási formáknak nemcsak akkor lehet hatása, ha képesek a nyilvánosságban valamilyen hatást elérni, hanem vannak közvetlen kényszerítő eszközei is egy ilyen tüntetésnek, amely ebben az esetben a saját intézményén belül tudott eredményeket elérni. (A MOME Front tagjai például több ízben hivatkoztak követeléseikkel az általuk lejegyzett, az egyetem polgárságával kötött társadalmi szerződésre. - a szerk.)