Tavaly októberben új fejezettel bővült a „Hogyan keserítsük meg a szülők, diákok, tanárok életét?” képzeletbeli címet viselő kormányzati felforgatókönyv. A korábbi intézkedések, népszerűsítő (vagy inkább „kényszerűsítő”) kampányok dacára még mindig több diák jelentkezik nyolc, hat és négy évfolyamos gimnáziumokba, mint a szakképzésbe. Márpedig a kormányzatnak deklarált célja, hogy ez ne így legyen, ezért megint ki kellett találni valamit. Nehogy már a saját gyermekeik képességeit túlértékelő szülők vagy a diákok valós teljesítményének megítélésére képtelen pedagógusok húzzák keresztbe a mindenhez is értő politikai akarnokok terveit.
Miután az oktatás irányítói az íróasztalaik mögül jobban el tudják dönteni, melyik gyerek hova való, a tankerületi központok figyelmeztették az írásbeli felvételit is szervező gimnáziumokat, idén lehetőleg csak azokat a diákokat vegyék fel, akik elérnek bizonyos pontszámokat az írásbelin. A legtöbb iskola közzé is tette a minimumponthatárokat.
Majd jött a helyesbítés: ez csak egy „ajánlás”, nem kell kötelezően alkalmazni. Ennek megfelelően szóbeli felvételire is behívtak gyerekeket, akik valamivel az előre megszabott ponthatárok alatt teljesítettek.
Aztán több helyen „valamiért” mégis úgy döntöttek az utolsó pillanatban, hogy a központi iránymutatás szerint járnak el: hiába sikerült jól a szóbeli, hiába lett magas az összesített felvételi pontszám, ha az írásbelin akár csak egy-két ponttal is kevesebbet szerzett a döntéshozók által elvártnál, keressen másik iskolát. Pótfelvételizzen egy szakképző intézménybe. Akár hiszi, akár nem, ott jobb helye lesz. De ha mégsem, a szakképzésért felelős minisztériumban helyette is örülni fognak, mert szépen javítja a statisztikákat, amivel később lehet hencegni. A többi úgysem számít.