Alighanem a világ minden kormánya egyetért abban, hogy az volna a kívánatos, ha a Föld népessége csökkenne, mert a bolygó túlnépesedett; viszont a saját ország legyen kivétel, nálunk szerény mértékben, de gyarapodjon a lakosság, mert a természetes fogyás kedvezőtlen következményekkel jár.
Magyarországon az 1970-es évek óta közmegegyezés van abban, hogy a „gyermekvállalás” pénzkérdés. Szélsőbaloldal és baloldal, jobboldal és szélsőjobboldal, valamint a kategorikusan nem politizálók is úgy látják, azért csökken a népesség, mert kevés a pénz. Ennek persze az égvilágon minden tény ellentmond, de az ember ragaszkodjon a tévedéseihez.
Két gyermeket neveltem fel és öt unokám van, tudom, hogy a ruha, cipő, játék, iskolaszer, stb. pénzbe kerül. Ha a gyermeknemzési kedv pénzkérdés volna, akkor a legfejlettebb országokban születne a legtöbb gyermek, és a legszegényebbekben a legkevesebb. Csak hát a helyzet épp fordított. Nagy természetes szaporulat Fekete-Afrikában, az indiai szubkontinensen és néhány közép-amerikai országban tapasztalható, miközben a fejlett országok lakossága alig gyarapszik, vagy éppen fogy.
Ha a gyermeknevelés pénzkérdés volna, akkor hazánkban az 1930-as vagy az 1950-es években született volna kevés gyermek, a hetvenes évektől egyre több, de ez is épp fordítva van. Ha a dolgot társadalmi rétegek szerint vizsgáljuk, ugyanilyen eredményre jutunk. Szó sincs arról, hogy a jómódúaknál születne sok, és a szegényebbeknél kevesebb gyermek.
Valójában egy egyetemes trend érvényesül. Kezdetben sok gyermek születik, sok hal meg, alig nő a népesség. Aztán az orvostudomány fejlődése és a higiénés viszonyok javulása demográfiai robbanást eredményez. Később a születési arány csökken, de mert a halálozás is csökken, fennmarad egy szerény népességgyarapodás. Végül a születések további csökkenése természetes fogyást eredményez. Mindezt a diákok, a fentieknél kicsit részletesebben kifejtve, tanulják az iskolában földrajzból. Aztán elfelejtik, és felveszik a közkeletű szöveget, hogy „a mai világban” nem szabad sok gyereket vállalni, mert „kevés a pénz”. De ha kicsit több, akkor is kevés, mert „mindent” meg akarunk adni a gyereknek.
A Kádár-korszakban elinduló, napjainkig tartó családtámogatási rendszerek (mint a GYED, GYES, családi pótlék) lehetnek üdvösek a családok életszínvonala szempontjából, de nem indítanak el népességnövekedést. 2010 után a kormány a demográfiai szempontból hatástalan népesedéspolitikán csavart még egyet. Szülessen sok gyermek, de ne akárhol, hanem a jómódú családokban. Ezért nem a családi pótlékot emelte, hanem adókedvezményt ad a családoknak. Így minél jobban keres valaki, annál több jövedelemhez jut a családtámogatás révén is, és fordítva. Ha pedig munkanélküli vagy háztartásbeli asszony szülne, nem kap egy kanyi vasat sem.
Ez a rendszer, melyet perverz újraelosztásnak neveznek, akkor is végtelenül igazságtalan volna, ha egyébként demográfiai fordulatot eredményezne. De nem eredményez. Miután tizenöt évig semmiféle eredményt a születési arányszám növekedésében nem hozott, a kormány tovább növeli az adókedvezményeket, ugyanilyen módon. Oka?
Vagy arról lehet szó, hogy aki süsü, nem tanul. Azt hiszi, hogy ha a zsákutcában gyorsabban megyünk, mint eddig, akkor az már nem is zsákutca. Vagy (szerintem ez a helyzet valójában) csak beszélnek családokról és népességnövekedésről, de mindez merő propaganda, mint a háború és a béke. Az egyetlen valódi ok: meg szeretnék nyerni a 2026-os választásokat, akkor is, ha ez az új adókedvezmény igazságtalan, megroppantja a költségvetést és inflációt gerjeszt. Csak nyerjünk, aztán majd csak lesz valahogy.
