Egyedi alkotásokat ugyanis nemcsak galériákban csodálhatunk meg, hanem más helyszínek is teret adnak a művészetnek. Gondoljunk csak a Klauzál téri Vásárcsarnokra, ahol egy pici galéria működik az emeleten. Ildikó számára kacskaringós út vezetett odáig, amíg megtalálta a hivatását. Negyvenéves volt, amikor úgy döntött, otthagyja az építőipart és fotósként folytatja tovább az életét. Fotózott Marokkóban, a berlini metróban, németországi szeméttelepen, több német kampányban részt vett. Hatvan megjelenést tudhat a háta mögött, nemzetközi elismeréseket bezsebelve.
Az életút természetesen ennél kacifántosabb. Ildikó az általános iskola után egy közgazdasági szakközépiskolában kezdte meg a tanulmányait, ugyanis a szülők úgy gondolták, ez megfelelő pálya lesz a lányuk számára. A nyolcvanas évek közepén váltak egyre népszerűbbé a kéttannyelvű iskolák, és ebben az oktatási intézményben németül tanítottak. A szakközépiskola után a Műszaki Egyetem építőipari szakán találta magát. Bár először az építészeti karra jelentkezett, de két pont híján nem sikerült a felvételi vizsgája. Ott állt az első napon a teremben, és többször átfutott az agyán, hogy valójában mit is keres itt? Végül maradt, mert nagyon jó kis társaság jött össze az egyetemen, ráadásul lehetőség nyílt arra is, hogy német egyetemen diplomázzon. Végül statikus tervezőként, majd projektmenedzserként is keményen megállta a helyét ebben az iparágban. Tény, hogy az építőipar egy férfiak uralta világ, ahol minden tárgyalásnál el kellett fogadtatni a partnerekkel azt, hogy egy nő szava is ér annyit, mint a férfi kollégáké. Ha ez megvolt, utána lehetett belekezdeni az üzleti elemzésekbe és a tárgyalásba. Fárasztó dupla harc a mindennapokban.
A svájci frank 2008 környékén bedőlt, elindult egy lejtmenet. A válság Ildikót is elérte, azon kapta magát, hogy egy hitellel a nyakában és egy megszűnt állással a háta mögött, egyedülálló anyaként, az akkor nyolc éves kislányával valamerre lépni kell. Úgy döntött, Németországban próbál szerencsét. Baden-Württemberg tartományra és Stuttgartra esett a választása, mivel itt elfogadták a diplomáját, amit Karlsruhében szerzett meg. Kezdetben itt is az építőiparban helyezkedett el, de mindig is érezte, hogy hiányzik a munkájából a kreativitás, a szabad alkotói készség, a színekben való gondolkodás, a perspektivikus látásmód. Egyre inkább érezte, hogy minden nap meghal a lelke egy kicsit, amikor nőként férfiasan kell viselkednie. Kezdett belefáradni a mindennapi taposómalomba.
Később, 2015-ben egy elektronikai üzletlánc vitrinjében meglátott egy tükörreflexes kamerát. Eszébe jutott, hogy mindig szeretett volna fotózással foglalkozni, ezért megajándékozta magát vele. Az új élmény teljesen magával ragadta, esténként fotográfus-képzésre járt, hétvégente készítette el a házi feladatokat, így 2017-ben sikeresen elvégezte az Akademie Deutsche Pop stuttgarti fotódizájner szakot.
Ildikó ekkor döntött úgy, hogy a fotózás lesz a hivatása. Még abban az évben, októberben az első házi feladatával, az „Afrikai Lányok” projekttel díjakat nyert.
Ugyancsak az első komolyabb divatfotó sorozata „Black or pink” címmel egy elismert New York-i divatmagazinban jelent meg, egy évvel később pedig egy kanadai magazin címlapján köszönt vissza Ildikó munkássága.
Bár divatfotóinak egyre többször adtak otthont a külföldi magazinok, azért voltak olyan munkái is, amikor reggeltől estig férfipizsama katalógus fotózáson dolgozott asszisztensként egy héten át. Ennek ellenére egyre inkább betekintés nyert a divat világába, és egy-egy fotózás alkalmával lehetősége volt külföldi stylistokkal, sminkesekkel megismerkednie. Kreatív csapat, ukránok, románok, oroszok, olaszok adták hozzá egy-egy munkához a különleges látásmódjukat.
Egy ilyen találkozásnak köszönhetően ismert meg egy orosz stylist lányt. Bár a kapcsolatuk kezdetén Ildikó kijelentette neki, hogy nem kedveli annyira az orosz nyelvet, és az iskolában nem szerette, hogy oroszul kell tanulnia. Az orosz lány kissé zokon is vette Ildi könnyelmű kijelentését, és egy ideig mintha kerülte volna a forgatáson a találkozást, ám végül mégiscsak kialakult közöttük egy kedvező munkakapcsolat. A találkozás gyümölcseként 2017-2019 között csaknem hatvan magazinban szerepeltek az alkotásaik. Ildikó számára az egyik legnagyobb öröm az volt, amikor 2018. október 6-án, a születésnapján az Inspades Magazin címlapjára került, és ezt még egy nyolc oldalas interjúval is tudták fokozni. Ezt követően a Sheeba magazin címlapsztorija is az övé lett, ahol egy magyar tervező, Kriston Gitka hímzett ruháival és Sindy Ofori topmodellel debütált.
A sikerek után Ildikónak egy nagy álma volt még, hogy Berlinben lakjon és alkosson. Ezt a tervét is megvalósította, 2021-ben kiköltözött a német fővárosba. A tizenhét éves lánya akkor itthon maradt, édesanyja kéthetente járt haza Budapestre, hogy lányával mindenképpen kapcsolatban maradjon. Berlin abban az időben nagyon vibrált. Galériamegnyitók, filmbemutatók, művészeti összejövetelek érték egymást. Ildikó projekt menedzserként napi tíz órákat dolgozott, a hétvégi fotózásait pedig már úgy tervezte meg, hogy a helyszíntől kezdve a modelleken, a stylistokon át mindent előre kigondolt, rendszereket épített fel. Sikeres volt a munkájában, milliárdos projekteket vitt, amikor elege lett. Aznap hatszor mondott fel, mire a munkáltatója elhitte, hogy komolyan gondolja. Egyszerűen sok volt a stressz, és ismét hazaköltözött.
Úgy döntött, főállású fotósként tevékenykedik tovább. Két éve AFIAP fotográfus művész, mely titulus megszerzése több évig tartó pályázatokon elért sikerek elismerése. Több fotója nyert hazai és nemzetközi pályázatokon arany, ezüst vagy bronzérmet, köztük a Könny az emberiségért című alkotása, ami a Sebzett világ című kiállításon is megtekinthető.
Mostanában Ildikó workshopokat tart, fotóstúrákat szervez és online fotóklubot hozott létre. Szívügye, hogy itthon a mostoha divatfotózást felkarolja és a minőségi oktatáson keresztül kedvet érezzenek a fiatalok ennek az érdekes világnak a felfedezésére. Szerinte koncepció alapján egyszerűbb fotózni. A koncepcionális fotózás jelenti a kiteljesedést számára, vizionálva látja a képeket, saját világot kreálva magának. Ezt az érzést, ennek az alkotásnak az örömét szeretné átadni. A fotós iskolában egy tanítványa már remek portrékat készít, pedig kezdőként jelentkezett annak idején. Egyszerűen öröm látni a fejlődést, mondja, ezért érdemes átadni a tudást, mert látja, ahogy egy másik ember is kiteljesedik az alkotásban.
Ami a jövőt illeti, szeretne fotótúrákat is szervezni az Adrián vagy akár Tenerifén, és ha majd megteheti, biztosan részt vesz Lindsey Adler amerikai divatfotós workshopján. Mivel eddig minden álma életre kelt, bízvást erre is sort kerít.
A Sebzett világ című fotósorozatát olyan események is ihlették, mint az ukrán háború kitörése. A kiállítás anyagát több mint három éven át gyűjtötte.
A képek érzelmi közege nemcsak elkápráztat, de gondolkodásra is készteti a nézőt. Azt érzékelteti, hogy a háborúk, a környezetszennyezés, a hatalomvágy, a félelem mind azt erősíti, hogy az emberiség a vesztébe rohan. A képanyag második részét az angyalos fotók alkotják, melyek már a feloldozást hordozzák magukban. A Sebzett világ kiállításon az „Angyal szállt le a földre” című kép szimbolizálja a reményt, hogy a háború előbb-utóbb véget ér, és az angyalok segítségével végre eljön a béke a Földre.
Info
A kiállítás március 20-ig megtekinthető a VIII. kerületi Bristol Hotelben, (Kenyérmező utca 4.)
