Amikor fölvitték a Lubjanka pincéjéből, nem sok jót remélhetett. Azután megdöbbentő dolog történt: egy állambiztonsági tábornok azzal fogadta, hogy meghalt Sztálin, a koholt vádakat ejtik. Ám a hatvankilenc éves rab, volt londoni szovjet nagykövet csapdát gyanított, és ragaszkodott a vallomásához, hogy ő bizony angol kém. Csak miután beszélhetett a feleségével, majd levetítették neki a filmhíradót a diktátor temetéséről, akkor hagyta abba a keserves színjátékot.
Ivan Majszkij (1884–1975) eszén nem jártak túl. Az egykori orosz sztárdiplomata rafinált volt, sértetlenül vészelte át a félelmetes kihallgatásokat: készséggel bevallotta, amit csak hallani akartak tőle. Szorult helyzetében ismét kitűnően kommunikált, éppen úgy, mint már a világháborúban is, amikor Sztálin és Churchill szövetségét egyengetve kivette a részét a náci Németország legyőzéséből.
A szibériai katonaorvos fia az 1905-ös forradalom után, száműzöttként ismerte meg a szigetországot, majd a bolsevik hatalom képviseletében tért vissza. „Maga volt a megtestesült kozmopolita entellektüel, akit Sztálin és köre egyszerre megvetett és irigyelt, a tetejébe korábbi mensevik. Társasági ember lévén, Londonba érkezve hamar elsajátította az angol felső tízezer szokásait, és rendkívüli kapcsolati hálót hozott létre” – írja Sheila Fitzpatrick, a korszak kutatója. Bizalmas viszonyt ápolt befolyásos politikusokkal, írókkal, tudósokkal, üzletemberekkel, riporterekkel Lloyd George-tól H. G. Wellsig, Bernard Shaw-ig. Megnyerő modora, ideológiamentes szellemessége sok kaput megnyitott előtte. Hallgattak rá, hatni tudott brit döntéshozókra. Vásárhelyi Miklós szavaival: „A második világháború diplomáciai történetének egyik kiemelkedő alakjává nőtt londoni megbízatása idején.”
Profin végezte a piszkos munkát is. Mentegette a Hitlerrel kötött paktumot, hazudott a katyńi vérengzésről. Gátlástalanul szolgálta a Kreml urát és a gyilkos rendszert, azzal áltatva magát, hogy a terror csupán átmeneti. Ám a csisztka elérte a külügyi apparátust is. Életveszélyes mensevik múltja miatt okkal kezdett rettegni, de munkájának roppant haszna megtartotta a kulcsfontosságú poszton egy évtizeden át, egészen 1943 nyaráig.
Akkor a szövetségesek elhalasztották a franciaországi partraszállást. Erre hirtelen hazarendelték, helyettes népbiztossá „buktatták elő”. Jaltában még segíthetett újra-felosztani Európát, csak azután rakták ki a kormányzatból és a párt központi bizottságból. Kegyvesztettként a tudományos akadémián húzhatta meg magát. ’53 februárjában fogták le. Kirakatper vádlottjának szánták, de szerencséje volt: két hétre rá Sztálint megütötte a guta.
Molotov külügyminiszter riválist látott benne, újra lecsukatta. Túlélte a két év börtönt, túlélte Hruscsovot is. A jelcini olvadáskor Gabriel Gorodetsky izraeli történész egy moszkvai irattárban bukkant rá a letartóztatáskor elkobzott titkos naplójára. A nagy diplomata maró gúnnyal említi benne korának sok híres szereplőjét – de a Gazdáról egyetlen rossz szót le nem írt soha.