MÜPA;

A milánói Scala zenekara sokadszor járt Budapesten

Capucon és a Capuletek

Ismét itt járt a milánói Scala zenekara, ezúttal egy fiatal karmester Lorenzo Viotti vezényletével. A lelombozó első rész után, amelybe csak Gautier Capucon csellista játéka hozott fényt, egészen élvezhető második rész következett Prokofjev művével.

A Filarmonica della Scala eddigi fellépései sem mindig keltettek osztatlan elismerést, a több, mint negyven éve a Claudio Abbado által a világhírű opreaház zenészeiből életre hívott zenekar egyenetlen teljesítményt nyújtott, akkor is, amikor én legutóbb hallottam őket. Most a helyzet mondhatni rosszabb volt. A megszokott műsorrend szerint alakult a program, elsőként - nyitányként - Berio huszadik századi zeneszerző Éjjeli őrjárat Madridban című művének négy eredeti változata című műve szólalt meg a szimfonikus nagyzenekar előadásában, amely Boccherini nagyon népszerű - a Madrid éjszakai népi zenéjét feldolgozó, eredetileg vonósötösre írt - műveinek témáit veszi alapul, variációsorozat.

Hálás játszanivaló szép dallamokkal, de már itt hallatszott, hogy a zenekar nem igazán van formában, nincsenek összerázódva a zenészek, mintha nem is hallanák egymást, mintha hiába volna ott a karmester. Ez még lehetett volna a saját ügyük, de Gautier Capucon partnereként a Dvorak h-moll csellóversenyben - a kalsszikus koncertrend versenyművel folytatódik - sem voltak jobbak, sőt. Végig feltűnő volt az egységes vonós- és fúvóshangzás hiánya, a fafúvósok sokszor indultak egyenetlenül, három kürtös pedig kirívóan hamisan játszott egy amúgy szép és hosszú részletet a második részben. Nem segített a zenekari zenészeknek és szólistának Viotti sem, nem tudta elérni, hogy az egyébként szép, de kissé halk hangú 18. századi csellón magába forduló elmélyedéssel, odafigyelést igénylő és érdemlő módon játszó Capucon méltó társa legyen a zenekar. Komoly hiányérzetet hagyott így maga után az első rész.

Az együttest Lorenzo Viotti dirigálta

Az sem mutatott jó irányba, hogy néhány zenész a szünetben a színpadon maradt és buzgón gyakorolni látszott, de ennek ellenére a népszerű Prokofjev darab a Rómeó és Júlia szvit már egyből hallhatóan jól indult. A híres, sokszor hallható, súlyos dallammenettel induló második, tánctétel már teljesen élvezhető volt, a továbbiakban a sokféle színt, sokféle tartalmú jelenetet - a szvit eredetileg balettnek indult - felvonultató tíz tétel mindegyike már megfelelően szép hangzással, ha kellett életigenlő, vidám, ha kellett targikus - vagy mint az utolsó tétel - teljesen reményvesztett hangvétellel szólalt meg.

A zenekar tehát helyre állította becsületét, nyilván ezt a művet rendesen próbálták, de az, ami a Dvorák műben történt, a csellista számára több, mint kellemetlen lehetett, és bár a közönség elég hangosan ünnepelt utána, valójában érthetetlen mértékű felkészületlenségről tanúskodott.

Infó: Berio Boccherini Éjjeli őrjárat Madridban című művének négy eredeti változata. Dvořák h-moll csellóverseny. Prokofjev Rómeó és Júlia szvit. Gautier Capuçon, Filarmonica della Scala karmester Lorenzo Viotti. 2025. február 26., Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem 

A még ismeretlen, tizenkilenc éves Bob Dylan 1961-ben New Yorkba érkezik a gitárjával, üstökösszerű felemelkedése során zenei ikonokkal épít ki kapcsolatokat. A nyolc Oscar-díjra jelölt Sehol se otthon egészen a „botrányos” newporti folkfesztiválig kíséri a karaktert. James Mangold író-rendezőt Zoomon értük utol.