„Nehéz értékelni ezt a jogszabálytervezetet, mert szakmailag homályos, aki megalkotta, nem ért a gyerekekhez. Úgy tűnik, hogy iskolát akarnak csinálni az óvoda utolsó évéből, ami elfogadhatatlan. Ennek éppen az ellenkezőjét kellene csinálni, az óvodát kellene bevinni az iskolába” – mondta a Népszavának Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjának (ONOAP) egy héttel ezelőtt megjelent tervezetéről, amelyet szombatig bocsátottak „társadalmi egyeztetésre”.
Szakmai körökben a legnagyobb visszhangot a dokumentumnak az a része váltotta ki, amely szerint a három csoportnál nagyobb létszámú óvodák esetén létre kellene hozni egyfajta iskolaelőkészítő csoportot, a hivatalos indoklás szerint azért, hogy gördülékenyebben menjen az átmenet az óvoda és az iskola között.
Mint arra a Civil Közoktatási Platform felhívta a figyelmet, az iskolaelőkészítés érdekében az oktatásirányítás feláldozza a vegyes életkorú csoportokat is ‒ legalábbis azokban a nagylétszámú vegyes csoportos óvodákban, ahol lehetőség van három csoport kialakítására.
Ha nem jön össze a törvényben előírt minimális a 13 fős létszám az adott évben tankötelessé váló gyerekekből, abban az esetben a saját, megszokott, vegyes csoportjában kell ezeket a fejlesztéseket az óvodapedagógusnak elvégezni. Ugyanúgy, ahogy egyébként ezt most is teszik. Egy tisztességesen és becsületesen dolgozó óvodapedagógus így is, úgy is differenciál, hiszen egy korcsoporton belül sincs két egyforma képességű kisgyerek. A pedagógusok az utolsó évben most is nagyobb hangsúlyt fektetnek a gyerekek készségeinek fejlesztésére, hogy segítsék az iskolaéretté válást ‒ mondta lapunknak Vékony Tamásné, a Pedagógusok Szakszervezete Óvodai Tagozatának elnöke, aki úgy folytatta: ‒ Ma Magyarországon az óvodai csoportok 85-90 százalékában nem homogén életkorú, hanem vegyes csoportok. Ez szakmailag jó dolog, végre eljutottunk idáig. Az óvodai nevelés egyik fő alappillére a játék mindenek előtt, és -felett álló fontossága. Az alapprogram minden más pontja ezt tükrözi, ezek az új tervek valahogy mégis egy teljesen iskolásított rendszert vetítenek előre.
Vékony Tamásné szerint az is aggodalomra ad okot, hogy a jelenleg érvényben lévő dokumentumhoz képest kivették a szövegből a „pedagógusok módszertani szabadsága” kifejezést. Azt szokás szerint nem lehet tudni – mondta –, hogy mindezt hogyan képzeli el az oktatási kormányzat, a jelenlegihez képest milyen tartalommal akarják megtölteni az utolsó évet. Az óvodapedagógus azt is nagy problémának látja, hogy ha egy alapvetően vegyes életkori csoportokkal működő óvodában a 6 éves kort augusztus 31-ig betöltő gyerekeket ilyen iskolaelőkészítő „gyűjtőcsoportokba” terelik, kiszakítják őket a társaik és megszokott pedagógusaik mellől. Mindezt egy évvel az egyébként is stresszes és megterhelő iskolakezdés előtt.
Megjelent a tervezet, az Orbán-kormány osztályozná a kompetenciamérést, beszámítaná a középiskolai felvételibe isVékony Tamásné szerint a tervezet homályos olyan szempontból is, hogy az óvodáknak pontosan hogyan kellene megszervezniük ezt az utolsó nevelési évet. Szeptemberben ugyanis még senki nem tudja, hogy pontosan hány gyerek fog egy évvel később valóban iskolába menni. 2020 óta az óvodapedagógusoknak nincs beleszólása abba, hogy egy gyerek mikor kezdi az iskolát, ha a szülei szeretnék még egy évig az óvodában tartani, az Oktatási Hivatalnál kell kérvényezniük azt, minden év januárjában. Az óvoda sok esetben nem is értesül arról, hogy a szülők elindították-e ezt az eljárást, vagyis ha nem pontosítják a tervezetet, könnyen előfordulhat, hogy egy gyerek akár két évet is ilyen előkészítő csoportba jár, ahelyett, hogy önfeledten játszhatna, ami a szakember szerint legalább annyira fontos, mint a célzott fejlesztés. „Nem tudjuk, hogy szakmailag mi lesz az elvárás, mik lesznek az alapkövetelmények, mennyire akarják iskolásítani ezeket a csoportokat.
Visszamegyünk az időben a '70-es, '80-as évekbe, amikor írás-előkészítéseket tartottunk? Miközben ma is azt csináljuk, csak most már tudjuk, hogy egy kisgyerek íráskészsége nem attól lesz jó, ha a papíron az álló egyeneseket húzogatja, hanem attól is, ha homokba rajzol az ujjával, gyurmázik, legózik, maszatol. Most is egyénre szabottan differenciálva készítjük fel az iskolára a gyerekeket csak éppen nem ilyen frontális foglalkoztatási formákkal, hanem játékosan, millió más módon – tette hozzá Vékony Tamásné.
A tervezet valószínűleg azért született, mert mióta a kormányzat megszigorította a 6 éves korban történő iskolakezdés betartását, és megnehezítette, hogy a gyerekek egy évvel tovább óvodában maradjanak, nagyon sok kisgyerek iskolaéretlenül kerül az 1. osztályba. Ennek következtében nagyon magas – évente 4-5 százalék – az évismétlők aránya az első évfolyamban.
A gyerekek kötelező 6 éves kori beiskolázásával csak növekedtek a problémák az oktatásban, és ezt fogják tovább fokozni azzal, hogy meg akarják oldani. Sok hátrányos helyzetű szülő információ vagy lehetőség hiányában nem kérvényezi a plusz egy év óvodát, ezért az iskolaéretlen gyerek bekerül az iskolába, és hihetetlen szenvedéseken megy keresztül ő is, és a környezete is. Akik ezt a tervezetet megalkották, azoknak fogalmuk sincs, hogy milyenek a mai gyerekek, vagy a gyerekek úgy általában – legyen szó a káros környezeti hatásokról, vagy a rengeteg rájuk zúduló információról. Ezek mind megváltoztatják a gyerekek idegrendszeri érését, ami nem azt jelenti, hogy rosszabb az agyuk, hanem hogy egyénenként is másképp fejlődnek.
Ha levisszük az iskolát az óvodába, akkor még hamarabb szembesül a kudarccal, mert olyasmit akarnak tőle, amire még nem érett az agya
– mondta Gyarmathy Éva, aki szerint mindez a gyerekek bántalmazásával felérő bűn. Úgy gondolja, hogy az óvodai ellátás a jelenleg a legjobban működő része az oktatásnak, amit fontos lenne megóvni, hogy a gyerekek minél később kerüljenek azokba az iskolákba, ahol tulajdonképpen bántják őket. A tervezet veszélyezteti a vegyes életkorú csoportokat is, holott a szakpszichológus szerint az a természetes, ha mindenféle korú gyerek együtt van az óvodában, hiszen nem csak a szociális fejlődést szolgálja, de a gondolkodás fejlődését is, ha a gyerekek egymástól tanulhatnak.
Aggasztó mérési mánia
Szintén aggodalommal tölti el a szakembereket az, hogy az új ONOAP-tervezetben azt írják: „a gyermekek fejlődésének vizsgálata céljából a tanköteles kor betöltésekori nevelési évben diagnosztikus mérési rendszer alkalmazható”. „Veszélyes tendencia, hogy mindent mérni akarnak. A mérés önmagában persze nem rossz dolog, de nem mindegy, hogy mit csinálunk az eredményekkel, milyen döntéseket hozunk meg erre alapozva. Azt a gyerek jövőjét alapvetően meghatározó döntést például, hogy mehet-e iskolába, nem lenne szabad egy központi mérésre alapozni. A legjobb vizsgálati mód a megfigyelés, amit a helyben lévő szakemberek, óvópedagógusok, logopédusok, fejlesztőpedagógus, pszichológus tud megtenni, mert ők látják a gyerekeket a mindennapokban. Egy ilyen központi mérésnek kitenni kicsi gyerekeket végtelen ostobaság lenne” – véli Gyarmathy Éva. Úgy gondolja, a 2020 előtti rendszer, amikor a gyerekeket ismerő szakemberek döntöttek az iskolaérettségről, kiválóan működött. „Ez a rezsim a gyerekek legnagyobb ellenségévé nőtte ki magát, a mindent központosítani és kontrollálni akaró őrület bűn rájuk nézve. Ha mindez megvalósul, már nem csak a nagyobbakat, de a kicsiket is elkezdik bántani, aminek súlyos következményei lesznek” – teszi hozzá a szakember.
„Nincs más lehetőség, mint a sztrájk”
Az oktatást segítő dolgozók sztrájkhajlandóságának felmérésére készül a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) – közölte Facebook-oldalán az érdekvédelmi szervezet. A PDSZ ügyvivője, Nagy Erzsébet lapunknak azt mondta, erre azért van szükség, mert tárgyalásos úton a kormány továbbra sem mutat hajlandóságot arra, hogy érdemi béremelést nyújtson a nem pedagógus munkakörben foglalkoztatott iskolai dolgozóknak, így – mint fogalmazott – nincs más lehetőség, mint a sztrájk.
A nevelést-oktatást közvetlenül segítő (NOKS) iskolai alkalmazottak – mint a gyógypedagógiai és pedagógiai asszisztensek, iskolatitkárok, könyvtárosok, rendszergazdák –, miközben az oktatási-nevelési intézmények működéséhez elengedhetetlen munkát végeznek, a garantált bérminimum összegét kapják, ami jelenleg bruttó 348 800 forint (nettó 232 ezer forint). Ehhez még jár egy 10 százalékos illetménykiegészítés is, de a szakszervezet ezt nem tartja elegendőnek. A bére minden NOKS-dolgozónak egyforma, függetlenül attól, hogy milyen munkakörökben dolgoznak, mennyi ideje vannak a pályán, vagy hogy milyen végzettségük van.
Nagy Erzsébet szerint a NOKS-dolgozók érezhető és látható sztrájkot tudnának szervezni, hiszen nem kell tanítaniuk, nincsenek önálló felügyeleti feladataik, így azok a korlátozások – mint a gyermekfelügyelet biztosítása minden intézményben, a tanórák legalább 50 százalékának megtartása sztrájk közben is – sem vonatkoznak rájuk, amelyekkel a kormány a pedagógussztrájkokat próbálta kiüresíteni, láthatatlanná tenni. Az érdekvédő abban bízik, a NOKS-dolgozókkal a pedagógusok is szolidárisak lesznek, támogatni fogják őket és kiállnak munkatársaik mellett.
A Köznevelési Információs Rendszer adatai szerint jelenleg összesen 43 085 fő teljes és részmunkaidős NOKS-dolgozót alkalmaznak a köznevelésben. Bár ez mintegy 1600 fővel több, mint a 2023/2024-es tanévben, még mindig nem elegendő. A Budapest Intézet 2023-as elemzése szerint akkor mintegy 14 ezerrel kevesebb NOKS-dolgozó volt a köznevelésben, mint amennyire szükség lett volna ahhoz, hogy mindenhol maradéktalanul elláthassák a jogszabályokban előírt feladatokat. Például a szükségesnél kevesebb gyógypedagógiai és pedagógiai asszisztens a sajátos nevelési igényű gyerekek szakszerű ellátásában okoz gondot. A dolgozók hiányának egyik legfőbb okaként az alacsony bérezést jelölték meg, különösen azokban a munkakörökben, ahol magasabb iskolai végzettségre, szakképzettségre van szükség. - JUHÁSZ DÁNIEL
