Hétfőn lesz három éve annak, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. A háború első napjaiban nem sejtettük, hogy Ukrajna ilyen sokáig képes az ellenállásra, de azt végképp nem, hogy 2025 februárjában olyan amerikai elnök lesz a Fehér Ház ura, aki nem csak megvonja a támogatásokat az országtól és megalázza azzal, hogy állítólagos békejavaslatának fő eleme az ország természeti kincseinek kiszipolyozása: most már az a benyomásunk lehet, mintha Donald Trump nyíltan Vlagyimir Putyin orosz elnök kottájából játszana.
Elviekben ez nem meglepetés, eddig is tudtuk, hogy az új amerikai elnök gátlástalan figura, aki az erkölcs szó jelentését sosem ismerte, mit érdekli őt az igazságtalanság vagy holmi évtizedek óta fennálló világrend. Trump mégis meglepetést okozott azzal, hogy az orosz (és a magyar) propagandát átvéve Ukrajnát okolta a háború kitörésével, és – ahogy fogalmazott – bármilyen „féleszű tárgyaló” meg tudott volna állapodni a háború lezárásáról. Ezt inkább úgy fogalmaznánk át: tényleg féleszű lenne az az elnök, aki fehér zászlót a magasba emelve állapodik meg Putyinnal arról, hogy jelentős területekről mond le a Kreml javára. Igaz, Trump számára a hazaárulás nem bűn, sőt, a jelek szerint inkább erény.
Sokszor felmerül a kérdés, mit akar Trump? Ő maga tudja egyáltalán? Megállapodott valamiben az oroszokkal? Nem tudni, s nem is láthatunk tisztán, mert az amerikai adminisztráció vezető személyiségei is egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tesznek. Azt azonban látjuk, hogy a konfliktus drámai fordulatot vehet azzal, hogy Trump kizárná Ukrajnát és Európát a „béketeremtésből”.
Trump láthatóan ki nem állhatja Zelenszkijt, s elképzelhető, hogy az ukrán elnök idővel lemondásra kényszerül. Ám ez nem változtat azon a tényen, hogy Trump világpolitikai hazárdjátéka az egész európai biztonsági rendet veszélybe sodorja. Beleértve, Magyarországét is.