A szervezetet 2003-ban alapította Silke von Eynern, aki 1990-ben költözött Németországból Dél-Afrikába, majd a férje halála után úgy döntött, az állatoknak szenteli az életét. Mentett zebrákat, folyami disznókat, kudukat és gnúkat, egyszer még egy árván maradt orrszarvúbébit is. A környékbeli állatorvosok minden alkalommal őt értesítették, amikor bajba jutott állatot találtak.
Tucatjával rohangálnak a kis szürke majmok, amerre csak a szem ellát egy völgyes, zöld területen Dél-Afrikában. Egyesek szerint a vervetmajmok kártevők, mások szerint felbecsülhetetlen értékű kincsek. A Bambelela Vervet Monkey Rehabilitation munkatársai azért küzdenek, hogy minél többen az utóbbi kategóriába sorolják őket.
Egy nádtetős téglaház ablakpárkányán ülve egy szürke majom szoptatja a hasán csimpaszkodó kicsinyét. Ahogy egyre beljebb megyünk, úgy sokasodnak a körülöttünk rohangáló állatok. Tőlük zörög a fák lombkoronája, kutyák helyett ők őrzik a portát a kerítés tövében; mindenhol ott vannak, amerre csak nézünk a vervet majmok mentésével foglalkozó dél-afrikai szervezetnél.
A vervetekbe Silke 2005-ben szeretett bele, miután egy példányt a „gazdái” ketrecbe zárva magára hagytak és elköltöztek. Ő volt Rafiki, aki ma a szervezet logóján is szerepel, és aki által Silke és a Bambelela dolgozói és önkéntesei az elmúlt 22 évben több mint ezer vervet majmot, hét medvepáviánt és hetven galágót, más nevén fülesmakit neveltek fel és engedtek szabadjára védett területeken.
Bölcső, óvoda, szabadság
Önkéntesnek lenni a Bambelelánál más, mint egy nagymacskáknál foglalkozó szervezetnél. Itt egészben behozott, elhullott vadállatok feldolgozása helyett az önkéntesek az esetek többségében gyümölcsöket, zöldségeket darabolnak, és a kifutók takarítása során sem kell zsiráfkoponyát kicipelniük, elég összeszedni a szanaszét dobált zöldség- és gyümölcsdarabokat. Ezek az állatok ugyanis leginkább növényevők, a fehérjeigényük kielégítése érdekében viszont fogyasztanak húst is; kisebb madarakat, nyulakat, de hajlamosak fészkeket is rabolni a benne lévő tojásokért.
A szervezetnél vervet majmok tucatja nevelkedik úgynevezett hierarchikus társulásokban, ami nagyjából 10-50 fős csoportokat jelent, amiknek élén az alfák állnak. Az alfák felnőtt nőstények és azok utódai. A hímek ezeknél az állatoknál másodrangúak, akiknek ráadásul életük során legalább egyszer csoportot kell váltani és ott újra beilleszkedni. Ez nagyjából a pubertáskor elérésekor kell, hogy bekövetkezzen. Mivel csoportokban élnek és láthatóan nem félnek az emberektől, pusztítják a terméseket és gyakran lopnak, rongálnak is. A mindössze három-ötkilós vervet majmokra az afrikai kontinens lakott területein hajlamosak élősködőkként, kártevőkként tekinteni. Kilövik, mérgezik vagy csapdába ejtik őket, annak ellenére, hogy egyetlen majom elpusztítása vagy bántalmazása ma már 25 000 dél-afrikai rand pénzbüntetést (körülbelül 535 000 forint) vagy börtönt von maga után.
Bár nem tartoznak a veszélyeztetett állatok közé, a számuk jelentősen megcsappant és továbbra is csökken, pedig a Bambelela munkatársai szerint a szabadon élő majmok értéke felbecsülhetetlen. Afrikában fontos szerepük van például a rovarok és a valós kártevők számának csökkentésében, a magvak elszórásában és még a növények beporzásában is. Mindezek ellenére a szervezethez évi több tucat árva kismajom kerül, akiket a munkatársak és önkéntesek gyakran cumisüveggel maguk nevelnek fel egy bizonyos életkorig. Amikor elég idősek lesznek, egy arra megfelelő nőstény gondjaira bízzák őket, aki megtanítja a kicsiknek, hogyan kell valójában vervet majomnak lenni. Ez azt jelenti, hogy még az árván felnőtt példányoknak is van esélyük a természetben túlélni, ehhez azonban hosszú, éveken át tartó út és munka vezet. Az emberek által felnevelt példányok jellemzően két-három évet töltenek az „óvodában” a nevelőanyjukkal, majd a felnőttkor elérése után nem sokkal beilleszkednek egy csoportba, akikkel további öt-nyolc éven keresztül élnek a szervezet gondozásában addig, amíg legalább egy-két utódot nemzenek.
A körülbelül 50, különböző életkorú majomból álló csoportoknak ezt követően a Bambelela otthont keres.
Olyan területeken engedik őket szabadon, ahol biztonságban és szabadon élhetnek; nem vadásszák őket, nem tesznek kárt bennük, és ahol zavartalanul szaporodhatnak, emberi beleszólás nélkül élhetik az életüket.
A szervezet 2008 óta ennek a folyamatnak köszönhetően összesen 29 „falka” vervet majmot, azaz több mint ezer példányt helyezett vissza a természetes élőhelyére.
Kórház és idősek otthona
A Bambelela gondozásában élő vervet majmok közül nem minden példány olyan szerencsés azonban, hogy visszakerülhessen a természetes élőhelyére. Vannak köztük például olyanok, amiket korábban felelőtlenül, háziállatként tartottak, majd valamilyen oknál fogva megszabadultak tőlük. Más majmokat súlyosan bántalmaztak, vagy esetleg a természetben érte őket olyan baleset, ami miatt a falkájuk kirekesztené őket. Például vakok, betegek, végtaghiányosak vagy már túl öregek.
Ők a szervezet egy fákkal és játékokkal teli kifutójában élik az életüket, az állatvédők és önkéntesek rendszeres gondozása és felügyelete mellett, akiktől szükség esetén gyógyszeres kezelést és ellátást kapnak. Az egyik ilyen örökös lakója a Bambelelának egy idős, süket és vak macska is, aki épp békésen alszik a sérült állatok kifutójában, miközben a társai – a majmok – egy nagy tálból finomabbnál finomabbnak tűnő zöldségeket és gyümölcsöket falatoznak. Avokádót, narancsot és almát, amiket módszeresen meghámoznak és csak azok húsát eszik meg, a héjakat elhajítják, hiszen úgyis felszedik majd őket az önkéntesek.
„Senki sem érhet hozzá a macskához, ő is tagja a falkának. Szeretik és védik, támadnak, ha valaki háborgatni merészeli”
– mondja az engem kísérő munkatárs, hozzátéve, hogy a vervet majmok egyébként nem agresszív állatok, nem támadnak. Amennyiben viszont veszélyben érzik magukat vagy egy társukat, esetleg a kicsinyüket, az egész falka kész megvédeni őket.
A Covid alatt majdnem bezárt, szeptemberben leégett
Mivel az állatmentéssel foglalkozó dél-afrikai szervezetek főként adományokból, európai és amerikaiak önkéntesek segítségével tartják fenn magukat, a legtöbb ilyen szervezet, így a Bambelela is megszenvedte a koronavírus-járvány miatti lezárásokat és korlátozásokat. A Die Pos dél-afrikai napilap 2020. októberében arról írt, hogy a vervet majmokat mentő szervezet gyakorlatilag csődbe ment. Önkéntesek és foglalások hiányában megszűnt a bevételük és az állatok etetése is problémát okozott. Ezt végül a helyi szupermarketek és egyéb adományok segítségével oldották meg, és bár végül – másokkal ellentétben – szerencsésen túlélték a koronavírus-járvány miatti nehézségeket, 2024. szeptemberében újabb csapás érte őket.
Szeptember 6-án akkora bozóttűz volt a környéken, hogy a területük 80 százaléka a tűz martaléka lett. Jobb megoldás hiányában a lángok gyors terjedése miatt a majmok kifutóinak ajtaját nyitva hagyták, abban bízva, hogy az állatok ösztönösen tudják majd, hova meneküljenek. A tüzet végül a helyi tűzoltóknak és a Bambelela dolgozóinak és önkénteseinek sikerült megfékezni, akiket hiába szólítottak fel arra, hogy hagyják el a területet, ott maradtak, hogy erejükön felül oltsák azt. Így bár súlyos károk keletkeztek, az önkéntesfalu és a majmok kifutóinak többsége épségben maradt. A szabadon engedett állatok pedig napokon belül visszatértek az élőhelyükre, egyikük sem sérült meg.
Amikor október közepén tucatnyi vidám majom között náluk jártam-keltem, csak a távolba nyúló fekete terület emlékeztetett arra, mekkora veszélyben volt több száz állat és több mint húsz év munkája. Decemberre pedig már ennek sem volt nyoma.
