Az előző és a mostani hétvégén sok tízezren tüntettek Németországban a szélsőjobb előretörése ellen. Ahogy közeleg a február 23-án esedékes előrehozott választás időpontja, a társadalom egy része kezdi felismerni, milyen veszélyei lehetnek a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) előretörésének. Felmérések szerint a párt 22 százalékon áll, de volt olyan közvélemény-kutatás is, amely 23 százalékon látta.
Csak olajat öntött a tűzre Friedrich Merz, a keresztény uniópártok kancellárjelöltje, aki másfél héttel ezelőtt a menedékkérőkkel szembeni törvény szigorításánál szóló voksolásnál az AfD szavazataira is számított a Bundestagban, ami tabudöntéssel volt egyenlő. Ilyen szavazási együttműködés a szélsőjobbal mindez idáig még csak fel sem merülhetett volna. Bár Merz úgy látta, csak megerősödve került ki a történtekből. Meglepő módon igaza lett, felmérések szerint megítélése valamelyes javult a társadalomban, az ő megítélése a legjobb a kancellárjelöltek közül. A szélsőjobb veszélyre folyamatosan figyelmeztető SPD és a Zöldek a közvélemény-kutatások szerint nem tudtak profitálni a helyzetből.
Pedig CDU és az AfD együtt szavazása Angela Merkel volt kancellár haragját is kiváltotta, aki bírálta Merzet a német belpolitika íratlan szabályának megsértése miatt. A kancellárjelölt tagadta, hogy együttműködne a szélsőjobbal, s a CDU egy héttel korábbi kongresszusán el is határolódott az AfD-től, sokakat azonban nem sikerült meggyőznie.
Stratégiai hibát vétett Friedrich Merz, rövid távon is nagy felfordulást okoz a német belpolitikában a kereszténydemokrata–szélsőjobb összefogásA szélsőjobbot elutasítókat Alice Weidel, az AfD a héten Budapestre, Orbán Viktorhoz látogató kancellárjelöltjének megnyilatkozásai sem nyugtatják meg. Legutóbb azzal váltott ki vitát, hogy – mint az ARD televíziónak elmondta - a közösségi hálózatokon a holokauszt témáját eszközként használják fel a pártjával szemben. Bár, mint mondta, a soához hasonló események nem történhetnek meg újra, „zavaró, amikor a holokausztot politikai eszközként használják". A "bűntudatkultusz" kifejezést használva Weidel azzal érvelt, hogy a német politikát nem a történelmi bűntudatnak, hanem "a jövőbe vetett bizalomnak és felelősségnek" kell vezérelnie. Amikor a műsorvezető figyelmeztette a kifejezés neonáci gyökereire, Weidel azt mondta, "nem érdekel, honnan származik a szó”.
Alice Weidel már január elején nagy feltűnést keltett, amikor Adolf Hitlert "kommunistának" nevezte az Elon Musk amerikai milliárdossal, Donald Trump elnök tanácsadójával folytatott beszélgetés során.
Hitler államosította a vállalatokat, és magas adókat követelt, érvelt. A Müncheni Jelenkortörténeti Intézet vezetője, Andreas Wirsching az állítást "történelmileg alapvetően tévesnek" nevezte. Más szakértők is történelemhamisítást emlegettek. Az ARD műsorvezetője az említett műsorban felidézte Weidelnek ezt a kijelentését, utalva arra, hogy a történészek elutasítják hamis állításait. Weidel „válasza” vállvonogatás volt.
Az már most biztos, hogy a szélsőjobb a második világháború óta a legjobb eredményét éri el a voksoláson. A félelem ezért nőttön nő.
Mind többen hasonlítják a mostani Németországot a weimari köztársasághoz, s a Hitler hatalomátvételét megelőző érához.
Hasonlóképpen vélekedik a 99 éves Albrecht Weinberg holokauszttúlélő, aki különösen aggasztónak tartja, hogy a CDU elfogadta az AfD szavazatait a menedékjogot súlyosan korlátozó, nem kötelező érvényű parlamenti indítvány elfogadásáról szóló voksoláson. Weinberg valóságos intézménynek számít Németországban, a társadalom lelkiismeretének tartják. A Bundestagban történtek után kijelentette, tiltakozásul vissza akarja adni a szövetségi érdemkeresztet Frank-Walter Steinmeier államfőnek. Weinberg elismerte, a kitüntetés átvétele "nagy megtiszteltetés” volt számára. Zsidóként büszkeséggel töltötte el. „Megtisztelő volt, amikor 2017-ben megkaptam. De már nem akarom tovább” – jelentette ki, miután a CDU megsértette azt az íratlan törvényt, amely kimondja, hogy a szélsőjobbal szövetségre lépjenek bármilyen intézkedés meghozatalában a parlamentben.
Weinberg túlélte az auschwitzi koncentrációs tábort és Bergen-Belsent. Családjának majdnem minden tagját meggyilkolták a nácik. 2012-ben testvérével, Friedellel úgy döntöttek, hogy visszatérnek az Egyesült Államokból Németországba, Alsó-Szászországba. Azóta iskolákban osztja meg emlékeit a diákokkal, és meg akarja mutatni a fiataloknak, „mi történhet, ha újra hatalomra kerülnek.” Ezért a szélsőjobboldal szavazatainak elfogadása miatt ismét a régi félelmek kerítették hatalmába. „Nem vagyok politikus, de megbocsáthatatlan, amit Friedrich Merz tett a Bundestagban" – mondta. Mindez „az 1933-as Németországra emlékeztetett, arra, hogy Hitler és a náci párt törvényes eszközökkel jutott hatalomra " - hangoztatta a Guardian című brit lapban. "Nem tanultak semmit a második világháborúból? Kíváncsi vagyok, hogy újra be kell-e csomagolnom a bőröndömet" - tette hozzá.
Weinberghez hasonlóan Luigi Toscano német fotográfus is vissza akarja adni a német elnöknek a szövetségi érdemkeresztet, amelyet 2021-ben kapott. "Ha nem fogad minket az elnök, bedobjuk a postaládájába", mondta a Bundestagban múlt héten történtek hatására. Toscano fotóinstallációjának célja, hogy a német társadalom ne felejtkezzen el a múlt szörnyűségeiről.
Veszélyesnek tartják az AfD-t a CDU-tól a Zöldekig
A Bundestagban tárgyaltak arról a két indítványról, amelyet több párt képviselője nyújtott be az AfD betiltásáért. Döntés nem született, a várakozásoknak megfelelően mindkét indítványt a belügyi bizottság elé terjesztették. A vita során kiderült: még azok is veszélyesnek tartják az AfD-t, akik a betiltással nem értenek egyet. Feltűnő volt, hogy az AfD negatív megítélése pártok feletti jelenség. Marco Wanderwitz CDU-s képviselő, a 124 képviselő által aláírt első indítvány társkezdeményezője a Bundestagban elmondta, az AfD "gyűlöletet szító párt". Rámutatott, a parlamenti képviselők "történelmi kötelessége" az AfD betiltásának biztosítása. Maga Wanderwitz nem volt jelen a botrányos szavazáson, amelyen a CDU előterjesztése először szerzett többséget az AfD szavazatainak köszönhetően. A szociáldemokrata Carmen Wegge úgy véli, az alkotmánybírósághoz kell fordulni a szélsőjobboldali párt betiltásáért. „Az idő szorít”, mutatott rá. Az országban sokan félnek az AfD-től, a jobbra tolódástól, tette hozzá. Konstantin Kuhle, az FDP belpolitikai kérdésekben illetékes politikusa az AfD-t „autoriter államok, Oroszország és Kína hibrid hadviselése eszközének" nevezte. Mégsem támogatja a párt betiltását, mert, mond mondta, az erről szóló két indítvány elfogadása azt jelentené, hogy egyik napról a másikra megszakítanánk a párbeszédet az AfD szavazóival. Az ország már most is szenved attól, hogy sok polgár egyre inkább elidegenedik az intézményektől, mutatott rá. Renate Künast zöldpárti politikus, aki mintegy 40 frakciótársával együtt a tilalmi eljárás sikerének jogi vizsgálatát szorgalmazza, azt mondta, a CDU/CSU és az AfD együtt szavazása után még fontosabbá vált a bátorság. Azzal vádolta az AfD-t, hogy nevetségessé teszi a demokratikus szabadságjogokat, például dezinformációk terjesztésével.
A Campact kampányszervezet a napokban bejelentette, támogatja, hogy széles körű jogi állásfoglalás szülessen az AfD alkotmányellenességével kapcsolatban. A jelentést a Society for Civil Liberties készíti el. Azért tartják szükségesnek ezt az eljárást, mert azt feltételezik, hogy a Bundestagban kudarcot vall a párt betiltására vonatkozó indítvány.
Az AfD tilalmára csekély ugyan az esély, de a kérdés még az előrehozott választás után is napirenden maradhat. Különösen akkor, ha egyre több bizonyíték kerül elő az AfD egyes politikusai és neonáci szervezetek együttműködéséről. Az AfD retorikája is bizonyos szempontból a náci érát idézi. A párt egyes politikusai gyakran nevezik hazugnak a sajtót. Az erre vonatkozó „Lügenpresse” kifejezés ugyan már a 19. század óta létezik, de különösen a náci érában vált népszerűvé, majd 2012-ben az iszlamofób Pegida-tüntetéseken skandálták. A párt ugyan magát a szólásszabadság védelmezőjének állítja be, de folyamatosan a mainstream média ellen hangolja a közvéleményt. Valójában az AfD a saját alternatív valóságát hirdeti, nem törődve a tényekkel, a demokráciával, az igazsággal. Az AfD-hez köthető közösségi médiában az álhírek és a dezinformáció uralkodik, erősítik meg független szakértők.
A Correctiv című portál a tavalyi év végén azt állította, hogy az AfD parlamenti képviselői újra találkoztak neonácikkal, ezúttal nem Potsdamban, mint hónapokkal korábban hanem Svájcban. A Bundestag egyik tagja, Roger Beckamp és a brandenburgi tartományi képviselő, Lena Kotré olyan személyekkel találkoztak, akik neonáciként ismertek. A portál értesülései szerint a Blood and Honour (Vér és becsület) és a svájci neonáci, a Junge Tat is meghívást kapott a találkozóra. Mindkét szervezetet erőszakra hajlamosnak tartják, és a német és svájci hatóságok figyelik őket.
A brandenburgi AfD parlamenti képviselője, Kotré például a svájci találkozón amellett kampányolt: DNS-mintákat is használjanak fel a menekültek származásának meghatározására, hogy visszatoloncolhassa őket hazájukba. Szeretné visszavonni a honosított németek állampolgárságát, ha - véleménye szerint - nem tartják be a törvényt.
