Tán a már oly sok vihart megélt, s pozíciójából bő egy hónap múlva távozó Matolcsy György jegybankelnök sem remélte, hogy Orbán Viktor a három-négy esztendeje tartó mosolyszünetüknek egy szuperlativuszokban bővelkedő vállveregetéssel vet véget. Márpedig ezt történt. A kormányfő egy minapi konferencián nem kevesebbet állított, mint hogy biztos abban, hogy Matolcsy továbbra is meghatározó szerepet vállal majd a gazdaságpolitikai gondolkodásban, és szerinte ő egy korszakos alak, akinek a legnagyobbak – Széll Kálmán, Wekerle Sándor egykori miniszterelnökök, illetve az első MNB-elnök, Popovics Sándor – mellett van a helye. Mindezt a tömegkultúrából vett biztatással is megtetézte: "A Terminátor című filmből megtanulhattuk, hogy nincs végzet, csak ha bevégzed." (Csak halkan jegyezzük meg, hogy az emberformájú robotról szóló mozik egyes részeinek címei, mint a Halálosztó, a Sötét végzet vagy Az ítélet napja korántsem minősülnek biztatásnak, inkább a nyugalom megzavarására alkalmasak.)
De addig is, amíg ilyen vagy olyan útilaput kötnek a talpára, a korszakos sztárrá emelkedett MNB-elnök levezényelte a Monetáris Tanács szokásos havi ülését, ahol az a döntés született, hogy követve az elmúlt hónapok hagyományait, változatlanul 6,5 százalékon hagyják az alapkamatot. Sőt, némileg megdöbbenve a tavaly decemberben mért 4,6 százalékos évesített infláción, már feladni látszanak azt a prognózisukat, hogy 2025-öt megússzuk átlagosan 3,8 százalékos pénzromlással, s bár most némileg magára talált a forint, helyzete korántsem biztató. Ezért megjósolható, hacsak a márciustól az MNB elnöki széket elfoglaló Varga Mihály nem adja fel a mostani óvatos és türelmes monetáris politikát, akkor az esztendő első felében aligha lesz kamatcsökkentés. Ezzel szemben mind az amerikai jegybank szerepét betöltő FED, mind az Európai Központi Bank irányadó kamatai mérséklődni fognak, vagyis nő majd a különbségük a magyarországival szemben. Kockázatosságunk áráért nekünk fizetnünk kell.