Nemzeti ünnepet hirdetett a héten Gyurcsány Ferenc. Pontosabban arra szólította a Fideszen és a Mi Hazánkon túli szereplőket, hogy együttesen lépjenek fel, demonstráljanak március 15-én. Merthogy, vélte Gyurcsány, egy közös cél mindenképpen megfogalmazható: az Orbán rezsimet le kell váltani. A DK elnöke, nem tudom, hogy így van-e, rosszul mérte fel a terepet, vagy csak a nyilvánosságot akarta átmenetileg megnyerni, mindenesetre nagyon előreszaladt. Előreszalad abban az értelemben, hogy azonnali és teljes körű elutasítással találta magát szemben. Megszólaltak a parlamenti pártok képviselői, no meg természetesen Magyar Péter, és mindannyian azonnal közös platformra kerültek anélkül, hogy egyeztették volna véleményüket. És ez a közös vélemény mi más lett volna: a teljes elutasítás.
Ebből persze egyértelmű a következtetés: Gyurcsány – már megint? – hibásan gondolkodott, rosszul mérte, méri fel helyzetét; nem veszi vagy nem akarja észrevenni, hogy senki nem akar vele együttműködni. Pedig, gondolnám én, a kezdeményezés nagyon is helyes és jó időben érkezett, hiszen az egyébként egyre szűkülő és egyre gyengülő mezőnyben valóban mindenki változást akar. Ráadásul, és ezért jeleztem, hogy jó időben szólt Gyurcsány, a rendszer recseg-ropog, szinte naponta törnek ki újabb és újabb botrányok, a Fidesz mindent elfelejtett, amit korábban még tudott, Orbán egyre kevésbé ura a helyzetnek…
Illetve álljunk meg itt egy szóra:
Orbán olyan értelemben nem ura a helyzetnek, hogy immár képtelen jó ütemben megszólalni, megfelelő irányba terelni a kommunikációt, egyre lejjebb sodorja a pártját és a kormányt. Másrészről viszont igenis uralja a sajátjait;
továbbra sem mernek még lélegzetet sem venni a többiek. Nincs aki szóljon: rossz irányba megy a hajó, a kormány eltekeredett. Vagyis Orbán tetteit, vagy nem-tetteit változatlanul nem meri senki megkérdőjelezni, sőt kritizálni sem. Gyurcsány tehát jól elemezte a helyzetet, pusztán a saját személyét vonta ki a koordináta rendszerből. Az a karaktergyilkosság, amely 2006 óta kísérője a politikai pályán, olyan mélyre ásta őt, ahonnan szinte lehetetlen kimászni. Kiváltképp úgy, hogy amikor netán elindulna felfelé, igyekszik mindenki visszalökni a mélybe.
Pedig a mostani kezdeményezés nagyon is helyénvaló és fontos lenne. Az együttes fellépésnek nem az a célja, hogy jelképezze: összefogott az ellenzék. Nem, egyáltalán nem. Sokkal inkább annak felmutatása, hogy már össztársadalmi érdek a jelenlegi rendszer meghaladása. Persze, tudom, minden szereplő attól tart, hogy csak felerősíti a Fidesz retorikáját, azaz a teljes ellenzék összegyurcsányozását. Ezt azonban az állampárt akkor is megteszi, ha ez az ellenzék nem tesz egy lépést sem. Láthatjuk ennek példáját a főváros működésében is; mihelyst megszavazta a Tisza a költségvetést, azonnal gyurcsányista lett. Szóval elérkezett (volna) az ideje, hogy a különböző pártok mozgását ne a Fidesz lehetséges kommunikációja határozza meg. Mert, mint azt fentebb írtuk, mára elkorhadt, kizárólag a saját táborának szól. És ahogy látom: saját fogyatkozó táborának.