- Csaba László: Az emberek érzik, hogy baj van, a kormányzati számok jó ideje messze állnak a valóságtól

Ön is úgy látja, hogy csodás évünk lesz? - ahogy azt Orbán Viktor miniszterelnök hiszi?

Mondjuk úgy, hogy én is azt szeretném. Reméljük az egészsége kinek-kinek rendben lesz, és a klímakatasztrófa is elkerül bennünket. De ami a gazdasági fordulatot illeti, s 3-4 százalékos gazdasági növekedést jövendöl, annak nem látom a feltételeit. Nem is csoda, hisz az elmúlt évi beruházások jelentősen visszaestek. Elmaradt a fogyasztás növekedése is, emelkedtek a reálbérek, de mégsem fogyasztottunk. Ezt a jelenséget nevezi a gazdasági csúcsminiszter, Nagy Márton magyar paradoxonnak, mert költhetnénk de inkább a fogunkhoz verjük a garast. Ennek egyértelmű oka a bizonytalanság. Vagyis a megtakarításokat nem a kamatráta, hanem a bizalmatlanság vezérli. Félnek az emberek a munkájuk elvesztésétől, a növekvő áraktól, a kórházi várólistáktól, az emelkedő tandíjaktól. Bizonytalan a helyzet, s ilyenkor az előrelátó ember nem költi el a biztonságot nyújtó megtakarításait, csak azért, hogy a kormánynak legyen adóbevétele. A tapintható bizalmatlanság mögött pedig a gyenge gazdasági teljesítmény áll.

Orbán ígérete szerint gazdasági repülőrajttal indul az idei év.

Az emberek érzik, hogy baj van, s közben ezzel nyugtatgatják őket.

Nagy a baj?

Azt természetesen nem mondom, hogy az összeomlás szélén állunk. Voltunk mi már rosszabb helyzetben is, hisz a rendszerváltás idején a fizetésképtelenség határán lebegtünk. Az idén ezzel szemben még növekedni is fog a gazdaság. Nem úgy, ahogy a kormány jósolja, de az állam elindított néhány nagyberuházást, és támogat egynémely kínai és német befektetőt. Ezen kívül emelik a minimálbért, lesz 13- havi nyugdíj. Azt hiszem, hogy az a bénító bizonytalanság, ami az elmúltat jellemezte, az lassan elmúlik majd. Arra azonban aligha lehet számítani, hogy eljött az idő, amikor lecserélhetjük a konyhabútort vagy a háztartási gépeket, netán az autót. Szerintem nem is várható, hogy a belföldi fogyasztás önmagában növekedési pályára tudja állítani a magyar gazdaságot. Holott ez lenne a miniszterelnök fixa ideája. Ez aligha következhet be.

A repülőrajt jeleit sem érzékeli a gazdaságban?

Egyáltalán nem. Persze vannak állami beruházások is, de a visszafogás jóval több. Maga Lázár János viccelődött azzal, hogy ő fejlesztési miniszternek szegődött, ehhez képest százszámra függeszti fel az állami fejlesztéseket. Az elmúlt években ötezer milliárd forintnyi fejlesztési terv ment füstbe. Most én attól nem esem kétségbe, hogy nem lesz nálunk mini-Dubaj, vagy csak később épül meg a Galvani híd. De az egyértelműen látható, hogy az állam – hiába mondja - nem tud dinamikus fejlődést előidézni. Főleg, ha ilyen svunggal visszafejleszt.

Pedig a Donald Trump győzelméhez kötött békeköltségvetésről azt mondta a miniszterelnök, hogy az idén már több pénzt fordítanak fejlesztésre, béremelésre, otthonteremtésre.

Arra nem számítok, hogy Donald Trump képes betartani a választási ígéretét, és gyorsan képes békét teremteni Ukrajnában, de tűzszünetről szóló alku nem reménytelen, ámbár inkább káros lenne nekünk. Arra elegendő lenne arra, hogy a helyreállítás elkezdődjön. Emlékeztetnék rá, hogy Izrael és Jordánia között évtizedekig nem volt béke, de tűzszünet alatt megindult a munka, az emberek átjártak dolgozni a másik országba. Ha tehát a tűzszünet megfelelő garanciákkal létre jönne, akkor megindulhatna a károk felszámolása. Nincs kétségem, hogy a nyugati és kelet európai építőipar percek alatt újjáépíthetné Ukrajnát, de ez leginkább a német és svéd iparnak hozna konjunktúrát, a magyarnak már csak politikai okból sem. Egyébként információk szerint a tervek már el is készültek, megvan a finanszírozó csapat is. Mindössze arra kéne garancia, hogy amit reggelre felépítenek, azt estére ne bombázzák le. Egy ilyen egyezség jelenthetne hajtóerőt a magyar ipar számára, ahogy anno a német egyesítés is jelentős gazdasági lökést adott a térség országinak; ha nem is az idők végezetéig, de lehetne növekedni. De erre azért még nem csinálnék gazdasági tervet. Szerintem legközelebb majd a választás évében lehet nagyobb növekedés, de ez csak év végén derül ki, választani viszont tavasszal fogunk.

A költségvetési vitában elhangzott, hogy akár egymillió forintos bruttó átlagbér is lehet Magyarországon. Ezt reálisnak tartja?

Ez egy több éves vállalása a kormánynak, kétségkívül elég ambiciózus terv, amit abban a hiszemben fogalmaztak meg, hogy Magyarországon akkor is tudnak nőni a bérek, ha a termelékenység nem emelkedik. No, ez nem igaz. Tudjuk jól, hogy a gazdaság termelékenysége az elmúlt évtizedben évi mindössze 1 százalékkal nőtt, ami jobb, mintha csökkent volna, de az 1 százalékos termelékenység meghatározza, hogy az infláció növekedése nélkül milyen valóságos béremelést lehet végrehajtani. Különösen, ha közben tényleg ügyelni akarnak az inflációra, a költségvetési egyensúlyra és az államadósságra is. Tudvalévő ugyanis, hogy ezek a mutatók gúzsba kötik a gazdaságot, semmilyen fejlődésre nem adnak lehetőséget. Azt inkább reálisnak tartom – a többi elemzővel együtt – hogy 1,5, illetve 1,8 százalékos növekedéshez tartozó bérpálya alakul majd ki, ami dinamikus jövedelememelést nem tesz lehetővé. A közgazdasági törvényszerűséget talán nem sok minimálbéres vagy nyugdíjas ismeri, de azt nem hiszem, hogy a kormány hiába ismételgeti ígéreteit a bér-, vagy nyugdíjemelésről, az emberek nem hülyék, a biztatástól aligha kezdenek nagy költekezésbe, inkább maradnak óvatosak. Az emberek nem az inflációs adatokat figyelik, hanem az árszínvonalat.

Napi vitatéma a nyugdíjak 3,1 százalékos emelése, miközben az élelmiszerárak 30 százalékkal emelkednek. Ez mire elég?

Jól ismert példa, hogy ha a nyugdíjasok tábora egy piramist alkot, akkor legalul nem azok vannak, akik keveset kerestek, hanem akik már régóta nyugdíjban vannak. Tehát előfordulhat, hogy valaki aktív korában még elég jól keresett, de az inflációt éppen csak követő emelés fokozatosan elértékteleníti a nyugdíjat, így ők a legszegényebbek. Nem mondom, hogy mind éheznek, de akik alacsony befizetés után kapják a járandóságot, azok biztos nem élnek jól. Emiatt nyugdíj ügyben senki nem mer igazat mondani, hanem mindenki ígérget az idősek szavazatának reményében.

Jövőre választások lesznek, s a gazdasági helyzet sok esetben eldönti a választást. Az ellenzék szerint a kormány gazdaságpolitikája lényegében hazugságokra épül. Ez a vád tartalmaz valós elemeket?

Én azt gondolom, hogy ma a kormányzati politika legtöbbször a vágyait fogalmazza meg. Egy éve Nagy Márton friss miniszterként azt mondta, hogy 4,5 százalékos lesz a gazdasági növekedés, amiről én azt gondoltam, jó, ha a fele lesz. Emiatt akkor engem vészmadárnak tekintettek. A 4,5 százalék után a hivatalos várakozás először lement 3,5 százalékra, végül épp csak pozitív lett. Ez is mutatja, hogy a kormányzati számok jó ideje elég messze vannak a valóságtól, mert a gazdasági vezetők jórészt politikai megrendelésnek igyekeznek eleget tenni. A demokráciában szüksége van a hatalomnak a gyors gazdasági növekedés adta legitimációra. Ezen túl, a törvényszerűségekből a jelenlegi hatalom annyit értett meg, hogy a várakozás képes befolyásolni a társadalom viselkedését. Teszem hozzá: ez csak akkor igaz, ha a kormányzat valóban hiteles. Viszont minél kisebb a kormányzat hitele, a megfelelő hatásért annál nagyobbakat kell mondani. Aminek van kockázata, ha ugyanis az ígéret nem teljesül, az visszaüt. Ismétlem a választ, én úgy gondolom, hogy a kormányzati politika legtöbbször a vágyait fogalmazza meg, a vágyak folyamatos korrekciója évtizedes gyakorlat, s magyarázható hazugságként is.

Összességében tehát nincs túl jó állapotban a gazdaság, nem szemrehányásként, de ön is volt tanácsadója az Orbán kormánynak, ha tanácsait nem is fogadták meg. Mondja professzor úr, mire lett volna elég az elmúlt 15 év, ha jó döntések születnek a gazdaság fejlesztésére?

Nézze, Svájc nem lehetnénk, de a fogyasztással összefüggő nagyon negatív rekordok nem léteznének, az bizonyos. Az elmúlt 15 évben sokat léphettünk volna előre, megalapozhattuk volna gyerekeink jövőjét. Ennyi idő a szomszédos országoknak elegendő volt arra, hogy egy ligával feljebb lépjenek. A csehek a szlovákok még nem zárkóztak fel, de sok szempontból előttünk járnak, lassan már Románia is, ahogy Észtország is, amely ma az információs technológia alkalmazásában Európa-bajnok. Pedig korábban Lettországgal együtt az orosz birodalom perifériája volt. Viszont, amíg a többiek előre vágtattak, mi helyben maradtunk. Sajnos, Bulgáriával és Szerbiával vagyunk egy ligában. Korábban éllovasok voltunk, azóta csak helyben járunk, ami egyenlő a lemaradással. Ez a helyben járás nem volt eleve elrendelve. Nem mondom, hogy 15 év alatt egy nemzet süllyedt el, de kihagyott lehetőségek sora van mögöttünk.