„Erdőket ültetek tönkretett földekre, hogy megmaradjanak évszázadokig, és gabonát vetek a megapoliszok szívébe. Ez a munka nemcsak az ültetésről szól, hanem jóindulatú problémamegoldás és alakítás, a jövő strukturálása: önzetlen (ego-less) művészeti forma, amely szociális gondokra hívja fel a figyelmet, és az élet legkülönbözőbb területeiről származó emberek részvételét igényli” – olvasható többek között Manifesztumában. Az ökológiai művészet úttörőjének, a magyar születésű, New Yorkban élő és alkotó – jelenleg 93 éves – Agnes Denesnek december közepe óta látható kiállítása a Szépművészeti Múzeumban. A művészetkedvelők a tárlaton bizonyára rég látott ismerősként üdvözlik az egyik alkotásáról készült fotódokumentációt: Agnes Denes talán legismertebb land art projektje volt, mikor 1982-ben Manhattan szívében, alig hat háztömbnyire a World Trade Center ikertornyaitól egy roncstelepet – egy 4,5 millió dollárt érő, építkezésre kijelölt telket – 0,8 hektáron hat véka észak-dakotai búzával vetett be, a gabona pedig – mintegy fél tonna egészséges búza – megtermett. „Noha húsz magánszemély meg a New York városi művészeti alap tízezer dolláros támogatása művészi célt szolgált, a munka igazi érdekessége környezetvédelmi jellegű. A nagy kérdés ugyanis az volt, kibírja-e a vidék tiszta levegőjéhez szokott gabona a világ egyik legszennyezettebb városának esős, szmogos klímáját” – írta a Népszava 1983-ban a művészeti akcióról. A tudósítás arról is beszámolt, Manhattanben még kilométerekre is érezni lehetett a búzaföldek illatát, a város közepén pedig megjelentek az imádkozó sáskák, a szöcskék, a szentjánosbogarak. A nyilvánosság arról csak később értesülhetett, hogy az alkotó több életveszélyes fenyegetést is kapott, a maffia fente rá a kését.
Agnes Denes művészetének kiteljesedése az ökológiai projektekben nem független attól a társadalmi és politikai környezettől, amelyben alkotott, ezt hangsúlyozta a kiállítás megnyitója előtt Petrányi Zsolt művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató helyettese is. „1970. április 22-én rendezték meg Amerikában az első Föld Napját. Ennek előzménye az volt, hogy 1969. január 28-án Santa Barbara közelében a tengerben egy olajfúrótorony meghibásodott, a csővezeték felrobbant, 11 millió liter olaj került a vízbe, ami körülbelül tízezer élőlény halálát okozta. Ez az aktivistákat bemozgatta arra, hogy valamit tenni kell, meg kell teremteni a környezetvédelem jogi szabályozási kereteit. Fontos hangsúlyozni: az 1960-as évek végén járunk, messze nem azok a környezeti problémák, mint amik ma. Ami akkor probléma volt, az leginkább az iparosodásból fakadt, másfelől a háború okozta pusztításokból. Ott volt az atombomba emléke, annak a hatásának a felmérése, másrészt a vietnámi háború traumája, és akkoriban már elkezdődtek az erdőirtások is. Egy másik érdekes forrás: 1975-ben jelent meg Ernest Callenbach Ecotópiája, ami magyarul 1992 óta olvasható. Az utópikus regény arról szól, hogy Kalifornia állam leszakadt az Amerikai Egyesült Államokról, és ott egy ökologikus, önmagát fenntartó mezőgazdaságra és környezetvédelemre alapuló állam jön létre. A fejezetei ennek az országnak a különböző intézkedéseit mutatják meg, olyan kérdéseket vesz végig, mint az oktatás, a kultúra, a sport. Az érdekessége ennek az, hogy egy olyan alapvető kérdést tesz föl, ami már a mostani kiállításon Ágnes Dénes számára is egy releváns kérdés: milyen politikai rendszerben képzelhető el az a világ, amiben az ökológiai harc győzedelmeskedik és a Föld védelme is megvalósul? Ez a világ egy központosított globális rendszer, vagy pedig – és itt a hangsúly – lokális, kisebb közösségek által megvalósítható rendszer? Hiszen ezek a kisebb közösségek tudják csak koordinálni ezeket az önfenntartó folyamatokat. E múltbéli környezetvédelmi kérdések felelevenítésével nagyon másként fogjuk látni Ágnes Dénes művészetét.”
Agnes Denes 1931-ben született Budapesten, de már gyerekként, nagyon korán eltávozott a családjával Magyarországról. Először Stockholmban élt, a család végül New Yorkba költözött az 1950-es években. „A képzőművésszé érésének folyamatában az egyik legmarkánsabb kezdőpont a távozás volt: a sok költözéssel egy kicsit elvesztette az anyanyelvét, ő viszont költő szeretett volna lenni tinédzserkorában. A költői út így elveszett, s hogy ezt a hiányt betöltse, a képzőművészetek felé fordult” – mondta el a tárlat kurátora, Kumin Mónika művészettörténész. Agnes Denes klasszikus képzőművésznek, festőnek készült a Columbia Egyetemen, de a tanulmányai nagyon kiterjedtek: tanult filozófiát, intenzíven érdeklődött a matematika iránt, zenei tanulmányokat folytatott, nagyon érdekelte a lingvisztika. „A 60-as évek vége New Yorkban tulajdonképpen maga a kortárs művészet, itt történt nagyjából minden, ami akkoriban a képzőművészet terén fontos volt a világban. Lefutnak az absztrakt expresszionizmus hullámai, megjelenik a concept art, a minimalizmus, és ennek a különféle festészeti kivetülései, és megjelenik a land art is. Ebben az elképesztően gazdag és nyüzsgő kulturális közegben Agnes Denes arra jut, hogy felhagy a festészettel, inkább egy olyan konceptuális gyökerű művészetet kíván létrehozni, amely valamilyen módon magába építi az ő szerteágazó tudományos érdeklődését. Ami egy kicsit költészet, egy kicsit koncept művészet, és elképesztő érzékkel megformált grafikai művészet is. Korai alkotásai, a Filozófiai rajzok lényegében a világ és az emberiség nagyon elvont fogalmaival foglalkoznak. Mi az idő, mi a tudás? Van-e végső valóság? Mi a logika? Mi végre vagyunk itt a Földön? Mondhatni az élet és az emberi létezés legfontosabb kérdéseit feszegette. Ő úgy beszélt erről a művekről, amelyek valamilyen láthatatlan folyamatokat, vagy kevésbé érthető folyamatokat próbálnak vizualizálni a képzőművészet területén, amelyek sokféle tudományágat érintenek. Elsősorban a filozófia, a matematika és a nyelvészet az, amiből ő kiindul, de rengeteg kultúrtörténeti és művészettörténeti utalás is van ezekben a korai munkákban” – mutatott rá a kurátor.
Bár mindez első hallásra, olvasatra erősen elvontnak hathat, a Leonardo da Vinci tudományos rajzait ismerő – és a tudományos töprengéstől sem megriadó – látogató számos gondolattal gazdagodhat a tárlaton. A Dialektikus háromszögelés – Vizuális filozófia című mű többek között arra próbál ráébreszteni illúzióteremtés nélkül, hogy a statikus állításokat interakcióra készteti az értelem, az ösztön és az intuíció, a dialektika folyamatosan gyarapodó tudást jelent, mélyülő tudatosságot, öntudatot. Agnes Denes alapvetése: a művészet lényege, hogy mélyre ássunk.
Az Erőelemzés – erőszótár piramisformájában olyan szavak szerepelnek, amelyek az erő fogalmát járják körül, a szavak a Webster szótárból kiszabadulva, erővonalakat kialakítva árnyalt jelentésrétegeket mutatnak meg, különleges jelentéstartalmakat hoznak létre. „A jelentésük és kétértelműségük mellett a szavak használata is érdekes volt: miként koptatja őket az idő és a helytelen alkalmazás – az egyik nemzedék manipulálja, kizsákmányolja, kicsavarja és visszaél vele a másik újraéleszti; hogyan silányulnak klisékké és jelszavakká, amelyek ritkán nyerik vissza eredeti méltóságukat” – írja e mű kapcsán a kiállítás katalógusában Agnes Denes. Felszabadított szexgép című képpárjának társadalomkritikai éle is van: a szerelmet, az érzelmeket, a szexualitást összeszerelési ábraként mutatják.
A tárlat az alkotó további grafikai munkáit, így A piramisok-sorozatot, A birodalom-sorozatot is bemutatja, láthatók művek A torzítások tanulmánya-sorozatból is. A birodalom-sorozat darabjai a természet mikro- és makrostruktúráinak működésére világítanak rá, míg az Izometrikus rendszerek izotropikus térben – térképvetületek pedig a nyugati típusú tudás paradoxonára hívják fel a figyelmet. Egészen megindítók a kései munkák, a Testnyomatok és A pillangókísérlet képei, amelyekkel a művész győzedelmeskedik a test erőtlensége – ujjainak betegsége – fölött.
A kiállítás középpontjában az ökológiai projektek állnak, amelyek közül a Búzamező – csak egy – és a többi is hasonlóan ámulatba ejtő, elgondolkodtató. És milyen kár, hogy a Közraktárak mellett a Nehru parkban nem valósult meg Agnes-Denes-projekt, pedig ez másfél évtizeddel ezelőtt felvetődött.
A tárlat nem ott ér véget, ahol elhagyjuk a kiállítóteret: az előtérben angol és magyar nyelvű brossúrákon is megtalálható Agnes Denes Búzamező – szembesítés című verse (magyarra Kappanyos András fordította), amely beszámol az akció körülményeiről, a bürokrácia fafejűségéről, a maffiafőnök „The Joe” gonoszságairól is. „Az utolsó nyílt térség Manhattanben eltűnt / apartman lett, iroda, pláza és hotel / De egy nyáron át aranyló búzatábla volt / a szélben ringó túlélés maga.”
Infó: A logika rendszerei – a rendszerek logikája: Agnes Denes művészete Szépművészeti Múzeum. Nyitva: 2025. június 1-ig. A kiállítás kurátora Kumin Mónika, a Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze.
