„Százötven-kétszáz ember szívja a kristályt, már ezer forintért kapnak egy adagot, aki elkezdte, nem tud lejönni róla”

– Másfél éve szokott rá a szerre. Akkortól megváltozott…

Katalin így beszél húgáról, Mártiról. A 38 esztendős Katalin december 7-én vesztette el a nála négy évvel fiatalabb Mártát. A halál okát még vizsgálják. A mohácsi kórházban Mártát ellátó orvos a tünetek alapján azt mondta Katalinnak, hogy a kristály nevű drog végezhetett a húgával.

Márta Versenden élt, ismerősei csak Mácsóként emlegették. Kislány korában az apja nevezte el Mácsónak, ami roma szó és azt jelenti: hal. Márta 2017-ben ment férjhez. Párja, Jocó napszámosként boldogult. Márta zöldhályoggal született, emiatt jogosult volt rokkant nyugdíjra, de ő is vállalt alkalmi munkákat. Jó kapcsolatban volt a nővérével és két, külföldön élő bátyjával. Jenő, aki családjával már 15 éve megtelepedett Angliában, különösen szerette Mácsót, néha pénzt küldött neki. Katalin a férjével és ikreivel Kölkeden lakik, Márta és Jocó gyakran töltötték a hétvégét Katalinéknál. Aztán 2023-ban Márta és férje nem jöttek. Katalin meglátogatta a húgát.

– Azt láttam, hogy nem érdekli semmi – idézi meg a találkozást Katalin. – Rendetlenség volt nála, lefogyott, gyenge volt és csak bámult. Nem árulta el, mi a baja.

Jocó is szeren élt. Mondtam nekik: nézzetek magatokra! Hogy néztek ki?! Régen dolgoztatok, buliztatok, fürdőkbe jártatok, most meg csak ültök némán a szobában. Abba kéne hagyni! Jocót egyáltalán nem érdekelte, mit mondok, de Mácsó tiltakozott, hogy nincs semmi baja, és ne beszéljek így vele! Ha szóba hoztam a drogot, megsértődött, és nem beszélt velem. Addig az ikreimet imádta, a mindenei voltak, akkortól rájuk se nézett. Nem érdekelte semmi, csak a szer.

Márta november végén már nem tudott kikelni ágyából, s olyan fájdalmai voltak, hogy elhatározta, lejön az anyagról. Ám december 6-án este rosszul lett, mentővel beszállították a mohácsi kórházba, ahol másnap hajnalban – rettentő szenvedések után – örökre lehunyta a szemét.

Két nappal később a rendőrség – mint arról írtunk – őrizetbe vette egy versendi család hét tagját, öt férfit és két nőt, meggyanúsították őket kábítószer-kereskedelemmel. Mivel felmerült, hogy a Márta által fogyasztott – szintetikus, metamfetamin szernek számító – kristályt patkányméreggel keverték (így „ütősebb” és olcsóbb), az őrizetbe vett család egyik tagját, egy 27 éves nőt halált okozó testi sértéssel is meggyanúsították. A rendőrség indítványozta a gyanúsítottak letartóztatását, ám erre végül nem került sor, s a család minden tagja újra otthon van.

A 870 lelkes Versenden sokakat felháborít, hogy elengedték az állítólagos drogterjesztőket. Nem csupán Márta miatt, hanem mert a dél-baranyai falu lakóinak többsége szerint Versenden a kristály iszonyú pusztítást végez, s ebben a gyanúsítottaknak komoly szerepe van.

– Legalább ötven családban mindennapos a droghasználat, százötven-kétszáz ember szívja a kristályt – állítja Versend független polgármestere, Páger Ferenc.

Aztán már nem bírja a munkát, és fillérekért eladogatja az értékeit, majd, ha nincs már semmije, lop, hogy vehessen anyagot. Versenden nincs olyan ház, ahonnan ne loptak volna el valamit.

Páger Ferencet idén először választották meg polgármesternek, előtte, 2008-tól kamionosként külföldön dolgozott. Így nincs rátekintése arra, hogy mitől lett alig egy-két év alatt ennyire népszerű a droghasználat Versenden. Páger úgy véli, hogy a terjesztőknek azért van könnyű dolga, mert a versendiek többsége nehezen él, és a drog elfelejteti velük napi gondjaikat. A versendiek háromnegyede roma, de a polgármester szerint a nem romák is drogoznak, csak talán kevésbé. Páger azt tartja a legnagyobb veszélynek, hogy a drogozó szülők példáját a gyerekek is követik, hallott olyan apáról, anyáról, aki kristályt ad tizenéves gyerekeinek.

Az általam megkérdezett versendiek erősítették a polgármestert. Egy 23 éves, a nyakán díszes kereszt-tetoválást viselő, vékony magas férfi a következőket mondta:

– Eddig külföldön dolgoztam, de azt én is látom, hogy mennyien drogozhatnak a faluban. Arról látom, hogy olyanok, mint a zombik.

Az utcán leszólított versendiek visszatérőn a zombi szót használták a helybéli drogosokra. Miközben beszélgettem velük, néha ellézengett mellettünk valaki, s ők fejükkel intettek: tessék, nézze, ő is az. S az elhaladók szeme valóban nem kereste a miénkét.

Hallgatva a versendieket, egyre drámaibb történeteket ismerek meg. Így például a Lufinak becézett férfi esetét. Ő a helyiek elmondása szerint nyert a kaparós sorsjegyen 10 millió forintot, meg örökölt a rokonától egy vállalkozást, pénzt és egy Mercedest. A házát felújította, a vállalkozást tovább vitte, aztán egyszer csak ő is rászokott a kristályra, és mindene elúszott.

A tornácot is vaskos szőnyegként borítja a hulladék, benne összekunkorodott alufóliadarabkák: a helyiek szerint a tönkrement gazda azokban izzította fel a kristályt, hogy a szer gőzét felszívja. Kérdeztem az arra járókat, hol találom Lufit, de ők csak megvonták vállukat, hogy senki se tudja.

Lufi háza előtt megszólítottam egy asszonyt, aki legkisebb fiát babakocsin tolta hazafelé, s vele tartott 13 éves lánya is. A párjával négy gyermeket nevelő, mosolygós asszony bevallotta, hogy félti gyermekeit a kristálytól, mert már a versendi általános iskolások között is vannak drogosok. Hitetlenül néztem rá és a lányára.

– válaszolta a lány. – Csak ültek az órán, de soha meg se szólaltak. Aztán fogták magukat és hazamentek, mert nem bírtak ott maradni, és többet nem is jöttek. Tudtuk róluk, hogy drogoznak.

A három gyermeket nevelő Sallai József nem titkolta, hogy azért vitte át egyik gyermekét a bólyi iskolába, mert nem akarta, hogy drogos diákokkal legyen együtt. A mohácsi farostlemezgyárban dolgozó, 39 éves férfi hozzátette:

– Nem értem én ezt az egészet. Néha kérdezek huszonéves, életerős embereket, hogy mért drogoztok, de nem tudnak válaszolni. Mintha nem lenne agyuk. Csak a lopásokra van, hogy legyen pénz a drogra. Tőlem is elloptak egy láncfűrészt.

Megkerestem azt a családfőt is, akinek rokonait meggyanúsította a rendőrség. Kovács Lajos az ártatlanságát bizonygatta:

– Nem adtam el drogot senkinek – mondta az 50 éves, kedélyes férfi –, alkalmi munkákból élek, nem drogból. Elismerem, hogy néha fogyasztok kristályt, mert kellemes hangulatba hoz, de nem adtam el senkinek, és a családtagjaim se. Találtak nálam olyan mérleget, amivel ki lehet mérni a drogot, de azt magamnak mértem ki, nem másnak. Nem tudom, miért fordultak annyian ellenem, én mindenkin csak segítettem, aki megszorult, annak pénzt adtam. Azért gondolják, hogy én adtam el Mártinak a szert, mert a párját, a Jocót én vittem utána a kórházba. De én rajta is csak segíteni akartam.

Kovács Lajos és családja az önkormányzat házában lakik, az épület másik felében Polyákovics András él feleségével és hét gyermekével. A férfi tartalékos a seregben, emellett egy napelemszerelő cégnél dolgozik.

– Azt nem láttam, hogy a szomszéd drogot árul – felelte kérdésemre András.

Aztán a drogosok ideszórják az alufóliát, és van, hogy marad is benne anyag. Szóltam emiatt Lajosnak, hogy féltem a gyerekeimet, megtalálják, felszedik, nem tudják mivel játszanak, hisz kicsik még, és esetleg megkóstolják… Kértem, hogy szóljon a vevőinek, ne itt szívják el. Ő azt mondta, nem árul drogot, nem tehet az egészről. Erre mit mondjak?

Szerettem volna beszélni Márta özvegyével, de őt nem találtam. Katalin se, ő ennyit mondott sógoráról:

– Jocó azt ígérte, hogy lejön a szerről, és hogy megbánta… De a húgom virrasztásáról eljött, és azóta nem láttuk. Biztos bandázik, ahogy korábban is. Igaz, hiába is virrasztott volna, Mácsón ez már nem segít.