Egy 11 éves kisfiú, Till Tamás 24 évvel ezelőtt boldog mosollyal az arcán készült egy gyermeknapi rendezvényre. Megölelte, megpuszilta a szüleit, felült a kerékpárjára és eltűnt. A szülei 24 évig nem tudták, hol van, mi történt vele. El tudja bárki is képzelni, min mentek keresztül a kisfiú szülei az elmúlt közel két és fél évtizedben? Meddig reménykedtek, hogy előkerül a gyermekük, meddig reménykedtek abban, hogy élve kerül elő, mikor adták fel a reményt és próbálták elfogadni az elfogadhatatlant, felfogni a felfoghatatlant? Akinek van gyermeke, tudja, hogy már tíz perc késésnél elkezd aggódni az ember. Tamás szülei 24 évig nem tudtak semmit a gyermekükről.
Pár napja tudja az ország, mi történt Till Tamással: különös kegyetlenséggel megölték, majd a kicsi holttestet bebetonozták. A hideg futkos az ember hátán, amikor erről olvas. Ökölbe szorul a keze, amikor azt olvassa, nem egyértelmű, hogy a jog szerint a gyilkos ezért a tettéért büntethető-e, mert 16 éves volt, amikor ölt, és ebben az esetben előfordulhat, hogy 15 év elteltével elévül a büntethetősége. Azért vonható biztosan felelősségre, mert hamis tanúzásra vette rá azokat, akik tudtak a történtekről. Till Tamás szüleinek vaószínűleg mindegy, miért ítélik el a kegyetlen gyilkost, mert ez sem adja vissza nekik a gyermeküket, akiről elképzelték, milyen büszkék lesznek rá, amikor elballag, vele örülnek, amikor szerelmes lesz. Könnyes szemmel ülnek az esküvőjén az örömszülőknek kijelölt helyen, boldogan vigyáznak az unokákra. Ezeket az álmaikat is elvette tőlük a kegyetlen gyilkos. Napokon belül itt a karácsony, együtt ünnepelnek a családok. Milyen volt Till Tamás szüleinek az elmúlt 24 karácsony? Megkérdezte tőlük valaki?
Ebből a szörnyű gyilkosságból is politikai kérdés lett. A Parlament elé kerül egy módosító javaslat az elévüléssel kapcsolatos jogszabályok módosításáról, ez jó. Viszont, ahogy azt sajnos megszokhattuk, egymásnak üzengetnek a pártok ebben az ügyben is az immár szokásossá vált stílusban. A pártok tanácsadói, kommunikációs szakemberei közleményeket gyártanak, szavanként egyeztetnek, számolnak, melyik kifejezéssel lehet több voksot szerezni, milyen szavakat kell elkerülni. Egyetlen cél lebeg minden politikai szereplő szeme előtt: a szavazat-maximalizálás. Till Tamás szörnyű halála sem más, mint a pedagógusok, az egészségügy vagy a nyugdíjasok helyzete. Nem az emberek számítanak a politikai szereplőknek, hanem kizárólag a szavazatok. Melyik multimilliomos adja elő hihetőbben, hogy aggódik a szegényekért?
Eszébe jutott-e bármelyik politikai szereplőnek, hogy fotós, sajtós nélkül elmenjen Till Tamás szüleihez és megkérdezze tőlük, segíthet-e valamiben? Kapcsolatai segítségével ajánlott-e valaki pszichológus szakembert nekik, akinek segítségével fel tudják dolgozni az új információk okozta traumát?
Nekem három gyermekem van, el sem tudom képzelni, micsoda szenvedést éltek át a kisfiú szülei, de bármikor nagyon szívesen találkozom és beszélgetek velük, mint szülő a szülővel.