A NER gazdasági lépéseit többnyire lelkesen, időnkét némi hümmögés árán támogató Bankszövetségnél ismét betelt a pohár. Nem kevesebbet állítanak, mint hogy a kormány „aláássa a piaci bizalmat”.
A bankok érdekvédelmi szövetségénél, amely büszke arra, hogy közösségük hivatalos képviselője, azért telt be a pohár, mert a kormány finoman szólva átverte őket. Megígérték nekik, hogy akárcsak a gyógyszeriparban, 2025-ben náluk is kivezetik a közgazdasági mércékkel nehezen meghatározható mértékű extraprofit után szedett különadót. Ha szigorúan vesszük, akkor az extraprofit az a nyereség, ami a vállalkozások várakozásait jelentősen felülmúlja. Ami viszont a kormányzat mércéjével aligha mérhető. Arról, hogy a sarc kivezetése elmarad, most is az érdekeltekkel folytatott előzetes tárgyalások mellőzésével döntöttek a Karmelitában. Minderre úgy derült fény, hogy a jövő évi költségvetés tervezetének egyik táblázata csak 2026-tól nem számol a banki extraadó-bevétellel.
A pálfordulás spiritus rectora ki is lehetne más, mint a gazdasági-pénzügyi döntések kérlelhetetlen apostola, Nagy Márton, a nemzetgazdasági miniszter, aki már májusban érzékeltette, hogy nem áll távol tőle a bankok sanyargatásának prolongálása. Hetykén kifejtette: „A véleményemet fogom elmondani: a kormány vállalta, hogy jövőre kivezeti az extraprofitadókat. De azért megjegyezném, hogy a kivezetés során én mindig azt az elvet képviseltem: akkor kell kivezetni egy extraprofitadót, amikor nincs extraprofit.” Tán csak Magyarországon megbocsátható bűn, hogy egy miniszterelnök úgy bólint rá tárcavezetőjének a korábbi szándékokat és ígéreteket felülíró javaslatára, hogy egyetlen magyarázkodó mondatra sem futja.
Az már csak a romlott hab a keserű tortán, hogy a kivezetés helyett tízmilliárdokkal emelkedik az extra adó mértéke. S ez a költségvetés a béke bekövetkezésével számol. Elgondolni is rossz, mi lett volna, ha megmaradnak a csak szavakban létező háborús változatnál.
