„A bőrfakító Michael Jackson minél fehérebb lett, annál feketébbé vált” – írta a The Guardian, miután a Black or White az első olyan amerikai szám lett Elvis Presley 1960-as It’s Now or Neverje óta, amely egyből a brit slágerlista élére ugrott. Ez 1991 novemberében történt, majd december 7-én Amerikában is az élre állt – aztán hét hetet töltött a topon – a nevezetes Jackson-dal.
A berobbanást elősegítette, hogy a szám videóklipjét 27 országban mutatták be egyszerre, kivágva belőle az utolsó négy percet, amelyet a Los Angeles Times „töméntelen káosznak” minősített. A videóhoz előírás is tartozott: bármely társaságnak, amely a klipet sugározni kívánta, Jacksont „a pop királyának” kellett neveznie. A dal a Dangerous című albumon jelent meg. Az LP egy héttel azután, hogy a kislemezen is kiadott Black or White-ból listavezető lett, szintén az első helyre került a hosszan játszók rangsorában.
Amúgy meg eléggé megosztotta a kritikusokat. A Rolling Stone magazin műbírálója azt írta: „A Dangerous szembeszáll azzal a lehetetlen kihívással, amelyet a munkássága fölött lebegő Thriller állít Michael Jackson elé.” A Los Angeles Timesé viszont úgy vélte: „Jóllehet korántsem e lemez a legjobb munkája, Jackson tényleg nem veszíthet a projekttel, mivel rajta – és talán a Sony néhány vezetőjén – kívül senki nem tartja reálisnak, hogy ez vagy bármelyik album valaha is felülmúlja a Thrillert.” Ezzel szemben a The Guardian recenzense leszögezte: „A Dangerous Jackson karrierjének igazi csúcsa.”
Az album már megjelenésének első hetében ötmillió példányban kelt el világszerte, 1992-ben a legkelendőbb nagylemez (CD) lett a világon, majd összesen 32 millió fogyott belőle a Föld kerekén. Kifizetődött az az alaposság, amellyel Jackson készült a visszatérésre: a szerző-énekes 60-70 dalt rögzített, mielőtt e nagy mennyiségből kiválasztotta a korongon hallható 14 számot.
Visszatérésről azért kell beszélni, mert 1991 novemberében, közvetlenül az album megjelenése előtt ilyen megfogalmazások láttak napvilágot a sajtóban: „Michael Jacksont szinte már mindenki eltemette, hiszen a megasztárnak négy éve nem jelent meg nagylemeze, s 1989 óta csupán bizonytalan információk, lemezkibocsátási ígérgetések lengik körül titokzatos személyét.”
Aztán Jackson megkötötte élete szerződését: 15 évre szóló megállapodást írt alá a Sonyval, amiért egymilliárd dollárt kasszírozott. Ezzel a show-biznisz történetének legjobban fizetett sztárjává lépett elő. (Bár addig sem nyomorgott: 1988-ban 20-30 millió dollárért vásárolta Neverlandnek elnevezett szerény kis otthonát a kaliforniai Santa Ynez közelében. Feltételezett összegről van szó, mivel az adásvétel részleteit nem hozták nyilvánosságra.) Mindenesetre passzolt „a legjobban fizetett” státuszhoz, hogy a Dangerous legnépszerűbb dala, a Black or White nem kevesebb, mint 20 országban vált listaelsővé.
Azon az albumon akadt még néhány nagy dobás. A Remember the Time mind Amerikában, mind Nagy-Britanniában 3., az In the Closet „ott” 6., „itt” 8., a Will You Be There 7., illetve 9. volt, míg a Heal the World az Egyesült Királyságban a 2. helyre került, ám a tengerentúlon csak 27.-ként jegyezték. Érthető, ha a Dangerous Tourt is világszámnak tartották: a turné az 1992. június 27-i müncheni nyitánytól az 1993. november 11-i mexikóvárosi záróráig 69 koncertet tartalmazott Európában, Ázsiában, Észak- és Latin-Amerikában.
Az 1992. október elsején lezajlott bukaresti előadásról, amelyet az HBO csatornán tíz nappal később teljes egészében levetítettek, ez látott napvilágot: „A román fővárosban hemzsegtek a szekusok, éppúgy, mint négy esztendővel ezelőtt.” A Hargita Népe című lapban pedig így viccelődtek: „Bemegy egy alak a mészárszékbe. A mészáros kérdi: »Mi kell, Angelo?« A válasz: »Máj kell, Jackson.«”
A világ körüli forgatag csúcspontja nem ez, hanem az 1994-es labdarúgó-világbajnokság döntőjének is otthont adó pasadenai stadionban rendezett Super Bowl félidei show-ja volt 1993. január 31-én.
Azon a napon két győztest ünnepeltek: a Dallas Cowboyst és Michael Jacksont.
