Kubatov Gábornak van nevét viselő listája, pártigazgatói pozíciója, klubelnöke a legtöbb szurkolóval rendelkező magyar labdarúgócsapatnak.
És tudja, mi a baj a magyar futballal: túl kevés a vágás a televíziós közvetítésekben. Sok okot lehetett hallani, olvasni arról, miért nézhetetlen a bajnokik többsége az adófizetők pénzéből eltartott honi pontvadászatban: volt már hibás a játékosokra nagy nyomást helyező sajtó, a balhézó drukkerek, a sűrű versenyprogram, a túl hideg vagy túl meleg idő, a folyamatos játékra alkalmatlan talaj, a játékvezető, de kötött már béklyót az „aranylábakra” a futballistákat bíráló kommentátor is. A televíziós közvetítések rendezőivel eddig nem volt probléma. Jobban belegondolva, igaza van a ferencvárosi elöljárónak. Azért nagyobb az iram a Premier League, a Bundesliga, a La Liga vagy a Serie A találkozóin, mert ott gyakrabban váltanak képet. Florian Wirtz nem gyorsabb a magyar védőknél, csak a lusta itthoni adásrendező nem kapcsol olyan gyorsan egyik képről a másikra a közvetítésekben, mint német kollégája.
Nem kell intenzívebben edzeni, többet dolgozni a magyar futball szereplőinek, edzőnek, játékosnak, klubelnöknek. Kapják össze magukat végre az adásrendezők! Ne csak ücsörögjenek és melegedjenek a közvetítőkocsiban! Az első másodperctől váltsanak egyik képről a másikra, és tegyék ezt megállás nélkül kilencven percen át! Ennek eredményeként özönlenek majd a nézők a stadionokba, a fél ország a képernyőre tapad, amikor a Felcsút csatázik a Zalaegerszeggel, a Pancho Arénában nem kivezényelt iskolások ülnek majd a lelátón, hanem kígyóznak a sorok a pénztáraknál, az összes európai kupában induló magyar csapat eljut a főtáblára, a magyar válogatott csoportját veretlenül megnyerve kijut a világbajnokságra.
Hogy ez eszement őrültség? Nem nagyobb annál, mint amit közel tizenöt éve el kell viselnie az országnak.