Nem sikerült Albánia királyává koronáztatnia magát, ám így is kész kalandregény felsőszilvási báró Nopcsa Ferenc (1877–1933) élete. Az erdélyi földbirtokos – a családi hagyomány szerint Hunyadi Mátyás rokona – szerényen amatőr etnográfusnak nevezte magát. A boldog békeidők utolsó arisztokrata polihisztora volt: geológus, úttörő paleontológus, dinoszauruszok és a Balkán európai hírű szakértője, továbbá kém, trónkövetelő, légi kalóz.
Déván született, Bécsben tanult, ahol nagybátyja Erzsébet királyné főudvarmestere volt. Ott érte a hír, hogy kishúga odahaza, Vajdahunyad közelében rejtélyes ősi csontokat talált (1895). Tanára, a híres Eduard Suess professzor megbízta a lelet rendszertani besorolásával. Szenvedélyes kíváncsiságához rendkívüli intuíció társult.
Négyévi kutatómunka után előadása szenzáció lett; a krétakori törpe őshüllő a Magyarosaurus nevet kapta.
Különc zsenialitása megvillant a British Museumban is: a látogatók döbbenetére átrendezte egy kiállított csontváz darabkáit. Angol kollégái védték meg a teremőröktől, sportszerűen elismerve, hogy a kissé arrogánsan fellépő ifjú bárónak van igaza, így lett helyes a rekonstrukció. Megelőzte korát a repülés evolúciójáról szóló elméletével is: rájött, hogy a madarak szárazföldi őshüllőkből fejlődtek ki.
Ősmaradványokat keresve barangolta be a forrongó Balkánt. Elragadta a századelőn még török fennhatóságú, feltérképezetlen albán vidék vad szépsége. Megtanulta a nyelvet, népviseletben járt. Útonállók fogságába esve bátorságával kivívta a harcias klánfőnökök tiszteletét is. „Mellesleg” a Monarchia katonai hírszerzésének megbízásából felkelést készített elő Szerbia hátában.
A Balkán-háborúk (1912–13) alatt vette a fejébe, hogy az új, független albán állam uralkodója lesz. Ám a nagyhatalmak inkább egy – az országot nem ismerő – német herceget választottak, romantikus vágyálma szertefoszlott. A világháború román frontján hegyi pásztornak öltözve kémkedett, a Tanácsköztársaság idején pisztollyal kényszerítette egy kétüléses repülőgép pilótáját Ausztriába. Trianonnal elveszített erdélyi birtokára látogatva volt parasztjai félholtra verték.
A régmúltba menekült. Pesten a Földtani Intézet igazgatója, az Akadémia tagja lett (1928).
Motorkerékpáron járva Itáliát felismerte: az Adriai-tenger az afrikai kontinens hegyes kiszögellése volt, leszakadva beékelődött Európába, majd elsüllyedt.
Életében több mint 150 tanulmánya jelent meg, de sokrétű műve megszakadt. Elszegényedett. Lejárt a tudós kalandor főnemesek kora, akárcsak a kihalásra kárhoztatott őslényeké.
Egy este bécsi otthonukban altatót kevert albán személyi titkárának az italába. Bajazid Elmaz Doda negyedszázada volt a társa, szavai szerint „az egyetlen ember, aki őszintén szeretett”, akiről hódolata jeléül ősteknőst nevezett el (Kallokibotion bajazidi). Álmában lőtte agyon, majd önmagával is végzett. Barátja és követője, Lambrecht Kálmán így búcsúztatta: „Túl korán esett áldozatul a lángoknak: szelleme a lángelme lobogásának, teste a krematórium tüzének.”