A november 19-i lapokban jelent meg a hír, hogy a Fidesz módosítani készül a választási törvényt (2011. évi CCIII. törvény az országgyűlési képviselők választásáról), amely módosítás kizárólag a törvény mellékleteiben felsorolt választókerületi beosztásra irányul. Az ellenzék és a sajtó egy része fölhorgadt ugyan, de ez csak amolyan szokásos fölhorgadás volt "a Fidesz már megint a saját érdekében hajlítgatja a jogot" stílusban. A tiltakozó tüntetés is csak egy maroknyi embert vonzott.
Átnézve azonban a vonatkozó statisztikai adatokat és jogszabályokat, megdöbbenésemre kiderült, hogy ez a törvényjavaslat sokkal nagyobb jelentőségű, a helyzet sokkal rosszabb, mint amit a hírekből le lehetett szűrni. Ez esetben ugyanis nemcsak a szokásos fideszes mutyizásról meg lopásról van szó, hanem arról, hogy a javasolt módosítás egyes részeiben nyíltan szembemegy a törvény hatályban maradó törzsszövegével.
Ez a módosítás, amit egyébként már a Nemzeti Választási Iroda elnökének szeptemberi parlamenti jelentése is javasolt, nyílt törvényszegéssel elkövetett direkt választási csalás. Kijelenthető, hogy ha ezt a törvényjavaslatot a Parlament így elfogadja, akkor átlépünk a még autokratikusnak nevezhető hatalomgyakorlásból a nyílt diktatúrába. És mivel itt számokról meg konkrét törvényszövegekről van szó, ez a következők szerint könnyen bizonyítható (elnézést kérve az Olvasótól a hosszú levezetésért).
A választási törvény (ne feledjük: ez már a Fidesz által alkotott törvény, de kezdetben még adtak valamit a demokratikus látszatra) 4. paragrafusa szabályozza a választókerületek kialakítását, a következő lényegi tartalommal:
"(2) Az egyéni választókerületeket úgy kell kialakítani, hogy a) azok ne lépjék át a vármegyehatárokat, valamint a főváros határát, b) azok összefüggő területet alkossanak, c) a választásra jogosultak száma megközelítően azonos legyen.
(4) Az egyéni választókerület választásra jogosultjainak száma az egyéni választókerületek választásra jogosultjainak országos számtani átlagától tizenöt százaléknál nagyobb mértékben – a földrajzi, nemzetiségi, történelmi, vallási és egyéb helyi sajátosságokat, valamint a népességmozgást is figyelembe véve – kizárólag a (2) bekezdés a) és b) pontjában foglaltak érvényesülése érdekében térhet el.
(5) A vármegyékben és a fővárosban az egyéni választókerületek számát az 1. számú melléklet, sorszámát, székhelyét és területi beosztását a 2. számú melléklet tartalmazza.
(6) Ha a (4) bekezdésben foglalt eltérés meghaladja a húsz százalékot, az Országgyűlés a 2. számú mellékletet módosítja.
(8) A (4) és (6) bekezdésben foglalt eltérés mértékét az országgyűlési képviselők megelőző általános választásának napján választásra jogosultak számához viszonyítva kell megállapítani."
A törvény 4. paragrafus (2) c) pontja mondja ki tehát azt a - demokratikus választás szempontjából talán legfontosabb - alapkövetelményt, hogy a választásra jogosultak száma választókerületenként megközelítően azonos legyen (hiszen demokratikus alapelv, hogy mindenki szavazatának ugyanannyit kell érnie). A (4) bekezdés számszerűsíti ezt az alapkövetelményt azzal, hogy a választásra jogosultak száma az átlagostól az egyes választókerületekben csak akkor térhet el +/- 15 százaléknál jobban, ha ezt a megyehatárok szükségessé teszik (összefüggő terület ui. mindig lehet), de a (6) bekezdés szerint ebben az esetben sem haladhatja meg az eltérés a +/- 20 százalékot. A Nemzeti Választási Iroda (NVI) honlapja tartalmazza a választásra jogosultak számát választókerületenként 2022. március 31-re vonatkozóan (is), ami lényegében megegyezik a (8) bekezdésben megkövetelt időponttal. Ezekből az adatokból elvégezve a megfelelő számításokat a következő eredményeket kapjuk.
A választásra jogosultak száma az átlagosnál több mint 15 százalékkal kisebb Budapest 1. és 5., Fejér 1., Somogy 1. és 2., valamint Tolna megye mindhárom választókerületében; nagyobb Csongrád-Csanád 2., valamint Pest megye 8 választókerületében (utóbbiban 7 választókerületben 20 százaléknál is nagyobb az eltérés). Ezekből Somogy, Tolna és Pest megye egésze is több mint 15 százalékkal eltér az átlagostól, ezen megyékben tehát biztosan módosítani kellene a választókerületek számát, máshogyan nem lehet megfelelni a 15 százalékos szabálynak.
Ugyanez a helyzet Budapesten, Fejér és Csongrád-Csanád megyében nem áll fent, ott a választásra jogosultak átcsoportosításával biztosítható, hogy minden választókerület megfeleljen a 15 százalékos követelménynek. Tolna megye helyzete viszont különleges, mert ott semmilyen módon nem lehet megfelelni a 15 százalékos szabálynak a megyehatárokon belül, így rá a (6) bekezdés szerinti 20 százalékos szabály érvényes, aminek viszont megfelel, ezért nem kell csökkenteni a választókerületek számát.
Elvégezve még azt az arányossági számítást is, hogy a lakosság száma alapján hány átlagos választókerület lenne egy megyében, azt kapjuk, hogy Budapesten a jelenlegi 18 helyett 17, Pest megyében a jelenlegi 12 helyett 14, Somogy megyében a jelenlegi 4 helyett 3, Tolna megyében pedig a jelenlegi 3 helyett 2. Ez azt jelenti, hogy a törvény 4. paragrafus (2) c) pontjában előírt arányossági alapkövetelménynek ennyi választókerülettel lehetne megfelelni. Tolna megye esete azonban, mint föntebb láttuk, speciális, így ott maradnia kell a 3 választókerületnek. Ez azért is szerencsés, mert így nem kell módosítani a törvény 3. paragrafusán, amely előírja a 106 egyéni választókerületet.
Summázva tehát: a törvényben előírt követelményeknek való megfelelés érdekében Budapesten és Somogyban 1-gyel csökkenteni, Pest megyében 2-vel növelni kellene a választókerületek számát; Fejér és Csongrád-Csanád megyékben a választókerületi határok kisebb módosításával a helyzet rendezhető.
Mit tartalmaz ezzel szemben a javaslat? Pest, Fejér és Csongrád-Csanád megyékben a törvénynek megfelelően rendezi a helyzetet, Tolna megyében ugyancsak a törvénynek megfelelően nem tesz változtatási javaslatot. Budapesten és Somogy megyében azonban a törvény 4. paragrafus (2) c) pontjában foglalt arányossági alapkövetelménnyel és a (4) bekezdésben foglalt konkrét szabállyal ellentétesen jár el: Budapesten 2-vel is csökkenti a választókerületek számát, Somogyban viszont eggyel sem. Ez olyan nyilvánvaló és jelentős törvényszegés, hogy véleményem szerint a parlament ezt a javaslatot nem fogadhatja el; ha mégis elfogadja, az nyílt beismerése annak, hogy a hatalom nem riad vissza a törvénysértéssel elkövetett választási csalástól, ami már csak egy diktatúrában történhet meg.
Fölmerülhet persze a kérdés, hogy akkor miért nem módosítja a Fidesz a választási törvény törzsszövegét az érdekeinek megfelelő módon? Hiszen megtehetné. Nos, azt hiszem, hogy ezt a lépést egyelőre nem merik fölvállalni a világ előtt (és talán a párton belül sem mindenki támogatná). Ha a törvényből kivennék a szavazatok egyenlőségét megkövetelő 4. paragrafus (2) c) pontot, valamint az ezt konkretizáló bekezdéseket, akkor az egész világ előtt nyilvánvalóvá lenne a magyarországi hatalomgyakorlás diktatorikus volta, annak minden következményével együtt. És ezt a demokratikus nemzetközi közvélemény, illetve annak intézményei sem hagyhatnák annyiban. Ezért a törvénysértést inkább elbújtatják a mellékletbe, azt hátha nem olvassák annyian.
Még egyszer: ebben a törvénymódosító javaslatban valójában nem az a fontos, hogy kinek áll az érdekében a választókerületek átrajzolása, vagy hogy hogyan alakulnának az egyes pártok várható erőviszonyai az Országgyűlésben. Hanem az, hogy ez a törvényjavaslat a választási törvény, a demokratikus hatalomgyakorlás egyik legfontosabb alapja nyílt megsértését tartalmazza. Ha a Fidesz ezt elfogadja, akkor lényegében bármit megtehet, jogszabályi korlátok nélkül. Nagyon remélem, hogy a demokrácia hívei ezt a törvényjavaslatot nem hagyják szó nélkül, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne léphessen hatályba.
A szerző közgazdász.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.