A múlt héten megint kaptunk a kormányfőtől egy alaposnak tetsző geopolitikai elemzést, vagy inkább potitikatörténeti áttekintést a saját rögeszméjéről, a Nyugat haláláról és a Kelet, azaz Ázsia felemelkedéséről. Megint az történt, mint annyiszor, sok tény és igazság keveredett megannyi féligazsággal. Miközben a miniszterelnök láthatóan nem nyugodott bele, hogy ideje lenne visszatérnie a magyar belpoltikához, ő ragaszkodik a világpolitika színpadához, s hanyagolja az ország dolgait.
Eurázsia egy szerves egység, új európai stratégia kell, de az európai vezetők egy része nem látja be Ázsia felemelkedésének a jelentőségét, a másik részük belátja, de nem tetszik neki. A miniszterelnök a Magyar Nemzeti Bank által szervezett Eurázsia Fórumon mondott beszédet. Meg is magyarázta, miért a nagyívü elemzés: „van egy olyan hagyomány a magyar politikában, hogy jobb inkább sunyítani, nem kell a nagy ügyekkel foglalkozni, ha van is véleményünk, inkább maradjunk csöndben, valahogy oldalvizezve ússzuk meg a világ nagy változásait. Ez hosszú időn keresztül sikeres túlélési stratégia volt, de most olyasmi történik, ami ezt a nagy gondolatoktól való távolságtartás stratégiáját többé nem teszi lehetővé”. Ilyen hagyományos sunyításról nincs ugyan értesülésünk, de elismerjük a miniszterelnök gyors észjárását: 2009-ben kezdett foglalkozni Eurázsia gondolatával, azzal, hogy Ázsiában jóval versenyképesebb erők emelkednek fel, s máris dűlőre jutott. Orbán Viktor arra jött rá, hogy „a nyugati rendszer képtelen az önkorrekciós mechanizmust tovább működtetni”. Nem a ciklikus kapitalizmus válságáról volt szó, a válság valójában logikus következménye volt a gazdasági átalakulásnak, olyan centrumokat emelt fel, elsősorban Ázsiában, ami azt eredményezi, hogy a modernitás már nemcsak nyugati kategória, hanem keleti is lehet. Orbán azzal folytatta, az ő kiindulópontja, hogy azok a változások, amelyeket napjainkban látunk, nem átrendeződést, hanem visszarendeződést jelentenek. Bár a tőkés társadalom önkorrekciós képességét nem becsülnénk le, a visszarendeződés folyamata történelmi tény, és már tart egy ideje.
Orbán elmondta: három világtérkép van az irodájában - lásd, mint fent, Hargitai Miklós írásában -, az egyik úgy van megszerkesztve, hogy mindig Európa van a közepén. A másikon az USA van középpontban, látni, hogy Washington hogyan tekint a világra. A harmadikon Ázsia van középpontban, és azt látni, hogy onnan miként tekintenek a világra. A kormányfő szerint már nem elég a hagyományos európai térképet nézni, olyan változások történnek, amelyek globális megközelítés nélkül nem értelmezhetőek. Ázsiából nézve Európa egy félsziget, mert valójában egy szerves egységet képeznek, Európából ez nem evidens, Ázsiából azonban más kép rajzolódik ki. Valójában nincsenek földrajzi határok, lehet ezen vitatkozni politikai szempontból, de a földrajzot nem érdemes megkérdőjelezni. A múltban egy gazdasági egységet mutatott Eurázsia, virágzó kultúrák éltek egymás mellett.
Nem akarunk hinni a szemünknek, ez már nem egyszerűen globalista, hanem multikulti szemlélet.