Ez sem mindennapi történet. A When a Man Loves a Woman című dal 1966. november 23-án az amerikai slágerlista élére került Percy Sledge előadásában. Szinte napra pontosan huszonöt évvel később újra a Billboard-lajstrom élén virított a szám, ezúttal Michael Bolton feldolgozásában. Igazán szép negyedszázados jubileum volt 1991-ben. (Az eredeti felvétel Nagy-Britanniában a negyedik, az adaptáció a nyolcadik helyig jutott.)
Az örökzöldet 1966-ban az Atlantic Records adta ki, majd a kölyökként magát ünnepelt baseballjátékosnak álmodó Percy Sledge élete azonnal és gyökeresen megváltozott. A korábbi gyapotszedő a helyi kórház ápolójaként dolgozott az alabamai Sheffieldben, majd esténként az Esquires Combóval énekelt soul klasszikusokat és Beatles-falrengetőket, ha nem volt nagyon fáradt. Aztán megjelent a When a Man Loves a Woman, a dalt tartalmazó korongból aranylemez lett, s az előadót attól kezdve legföljebb látogatóként vagy betegként látták a klinikán.
Amúgy éppen kórházi ágyon feküdt, amikor először hallotta bombasikerét a rádióban. Vakbélműtét után volt, még szendergett az altatástól, amikor édesanyja rátörte az ajtót: „Fiam, ébredj, játsszák a számodat!”
A dal népszerűségét fokozta, hogy Amerika-szerte esküvőkön csendült fel, és volt olyan ceremónia, amelynek során Sledge maga énekelte el az ifjú párnak meg a násznépnek. Így történt ez 1982 szilveszterén, amikor Steven van Zandt, Bruce Spingsteen E Street Bandjének gitárosa feleségül vette Maureen Santorót. Óriási hacacáré volt, Springsteen vőfélyként parádézott, a fiatalokat Little Richard tiszteletes adta össze. („Havin’ me some fun tonight...”)
Amikor Bolton feldolgozta a híres számot, Sledge azt mondta: „Meghallottam a dalomat a rádióban, de nem én énekeltem. Addig az én slágerem volt, mostantól valaki másé.” Bolton nyomban tiltakozott: „Nem, nem, a When a Man Loves a Woman mindig is Percy Sledge száma marad.”
Ha a szerzőket nézzük, akkor a basszusgitáros Calvin Lewisé és a billentyűs Andrew Wrighté, az Esquires Combo két muzsikusáé a glória. Nem kis dicsőségről van szó, mert egy 2013-as közvélemény-kutatás alkalmával a When a Man Loves a Woman a harmadik helyet szerezte meg az Egyesült Államok legnépszerűbb romantikus dalainak monstre mezőnyében. Whitney Houston I Will Always Love You-ja és a Righteous Brothers Unchained Melodyje volt előtte, Joe Cocker You Are So Beautifulja és a Bee Gees How Deep is Your Love-ja – meg még számok regimentje – mögötte.
Ehhez képest 1966 végén csak az év 31. dalaként jegyezte a Billboard magazin. Csak? A Rolling Stones Paint It Blackje 34., a Troggs Wild Thingje 40. volt. Az élmezőny így festett: 1. California Dreamin’ (Mamas & Papas), 2. 96 Tears (Question Mark, azaz Kérdőjel, alias Rudy Martinez és a Mysterians), 3. What Becomes of the Brokenhearted (Jimmy Ruffin), 4. Last Train to Clarks-
ville (Monkees), 5. Reach Out I’ll Be There (Four Tops), 6. These Boots Are Made for Walkin’ (Nancy Sinatra). S ha már a Sinatráknál tartunk: Nancy édesapja, Frank nyolcadikként szállt ki a 66-os út végén a Strangers in the Nighttal.
A When a Man Loves a Womannek azonban akadt még egy felfutása. Elnyűhetetlen volt, ellentétben a bármikor koptatható farmerrel. Egy jeanst gyártó világcég 1987-ben elővette reklámjához Ben E. King örökbecsűjével, a Stand by Me-vel együtt, és a brit slágerlistát rövidesen a retró uralta, első volt a Stand by Me, második a When a Man Loves a Woman.
Az apartheiddel sújtott Dél-Afrikában évente száz koncertet adó, később német és svájci síparadicsomok szállodáiban „vendéglátózó” Percy Sledge több hasonló slágerre nem lehetett büszke. (Gyerekkel bővebben megáldotta az ég, összesen tizenkét lánya-fia volt.) Arról az egyről viszont a Los Angeles Times megállapította: „Beágyazódott az amerikai kultúrába.” Az American Songwriter folyóirat pedig arról cikkezett: „Dalszerzőként el sem lehet képzelni, hogy soha nem írsz az etalont legalább megközelítő számot egy ilyen gyönyörű dal megkomponálása után. Lewis és Wright, valamint a 2015-ben, hetvennégy évesen elhunyt Sledge soha nem ismételte meg sikerét, mégis örökre egybeolvadt a rockzene történetének legmagasabb színvonalával.”
