a spártaiak biztosan kitették volna apámat a Taigetoszra,
ha tudták volna, milyen emberré válik negyvenéves korára.
mert akkorra már képtelen volt magától felkelni és dolgozni,
alkoholra volt szüksége minden életfunkcióhoz és ígérethez.
nem tudott volna megvédeni sem engem, sem az anyámat,
satnya lett, a keze megállás nélkül remegett, maga alá csinált,
veszni hagyta volna Spártát a peloponnészoszi háború idején.
az ókori rómaiak ma levetetnének a Tarpeii-szikláról,
ha tudnák, milyen emberré váltam huszonkét éves koromra,
és hány embert árultam el önvédelemből, mert apám miatt
már nem hiszek senkiben, magamban pedig a legkevésbé.
túl akarok élni mindent fájdalom nélkül, és így könnyű az árulás:
sosem szeretni teljes odaadással, mindig szebb valót hazudni,
veszni hagyni bárkit, aki meg akar védeni az önpusztítástól.
