Ideális helyzet ez egy forgatókönyvírónak, hiszen ebben a szituációban szárnyalhat igazán a fantázia. Ez a Bolond Istók című film valójában egy romantikus történet egy fiatal fiúról, aki kitűnő diák létére otthagyja a nagynevű kollégiumot, hogy vándorszínész lehessen. A nagy kaland, ha úgy tetszik, felnövéstörténet. (Természetesen Arany később megírja ezt a történetet a Bolond Istók című elbeszélő költeményében, tág teret hagyva itt is a fantáziának.)
Istók (Liber Ágoston) beáll tehát Hubay Emmánuel színtársulatába, és keményen küzd azért, hogy kezdetben a legkisebb munkákat is elvégezhesse. Hubay bizalmatlan és fokozatosan engedi a színészi feladatok közelébe, de ez nem zavarja a fiút, hiszen mindent, valóban mindent (mondjuk a biztos karriert ígérő jogi pályát) is föladja a nagy álomért. Vele együtt van barátja is a kollégiumból, mindkettőjük nagy álma, hogy egyszer eljátszhassák Shakespeare Rómeóját.
Persze jönnek a nagy kérdések és az első nagy szerelem is – a szép Sári (Gellért Dorottya). A lányról rögtön érezhető, hogy valamilyen titokzatos múltja van, Vajon mennyit lehet föladni az elveinkből, meg lehet-e tagadni a barátságot, ha a nagy szerepről és az igazi szerelemről van szó? Mi az a minden, amit még képesek vagyunk elfogadni a szerelemért, a régóta vágyott színpadi főszerepért? Mennyi megalázást kell tűrni, hogy a társulatot továbbra is támogassa egy főúr? Ezeket a nehéz kérdéseket 1836-ban pont úgy meg kellett válaszolnia egy tizenkilenc éves tehetséges fiúnak, mint ma, vagy akár sok száz évvel ezelőtt.
A film mindezt gyönyörű helyszíneken – Debrecentől Máramarosszigetig – mutatja meg a nézőnek. (A valóságban a forgatás idő hiányában nem az eredeti helyszíneken zajlott, de úgy érzem, sikerült olyan környezetet találni, hogy semmi illúzióromboló hatást nem érez a néző.) A film látványvilága (operatőr Gosztola Ábris) kifejezetten szép, jól mutatja, milyen élete lehetett a XIX. században egy vándorszínész társulatnak. Szerepe van ebben a kosztümöknek is,
Számomra külön fontos és izgalmas, hogy a filmben nagyon hasonló morális dilemmák merülnek föl, mint amivel a legtöbb most élő fiatalnak is szembe kell néznie. Spoilerezés nélkül arra kérem a nézőket, gondolkodjanak el azon, mennyit fejlődött az élet alapvető dilemmáiról való gondolkodás csaknem kétszáz év alatt, hol tart ma a női egyenjogúság akkor, amikor Hubay, a színigazgató kimondja ezt a mondatot: „Mindenkinek így volt a legjobb”.
A színészgárda szinte csupa fiatalból áll. A két főszereplő alakítása hiteles, jó, és a kisebb szerepekben is remek teljesítményt nyújt Jordán Adél (Anna), illetve Pál András (Hubay).
A film rendezője Hegedűs Georgina mellett Rohonyi Gábor. (Elmondásuk szerint erre azért volt szükség, mert Hegedűs Georginának közben kisgyereke született, de mint egy interjúban elmondták, harmonikusan tudtak együtt dolgozni.) Hegedűs Georgina úgy nyilatkozott, az volt a célja, hogy Arany Jánost irodalmi legendából hús-vér figurává alakítsa, és rámutasson: a tévedésekből tanulhat is az ember. Ez biztosan sikerült, sőt, az is elképzelhető, hogy a középiskolások számára ajánlott néznivaló legyen a Bolond Istók.
(A filmet a Nemzeti Filmintézet (NFI) támogatta. Forgalmazó: Filmsquad)
