Az orosz gazdaság most emészti föl jövőjét – nyilatkozta az Oroszországban betiltott Novaja Gazetának Igor Lipszic orosz közgazdász, a nemzetközi tekintélyű Viszsaja Skola Ekonomiki moszkvai közgazdasági egyetem egyik alapítója. A 2021 óta külföldön élő professzor ismét figyelmeztetett, hogy a jelenlegi túlköltekezésnek nagy böjtje lesz.
A jelenlegi orosz gazdasági növekedést ugyanis az hajtja, hogy az állam hatalmas összegeket fordít a hadiipari termelésre.
A professzor szerint az emberek e növekedést aranykornak érzékelik, és erre még két nemzedéken át emlékezni fognak. Ez a két generáció sokkal rosszabbul fog élni, mint most, ráadásul a javulás reménye nélkül, véli az orosz szakember. „Olyan ez, mint amikor a sportoló doppingol, rekordot emel a súllyal, aztán tartósan mozgásképtelenné válik. A jólétnek ez a „doppingos növekedése” valójában katasztrófa az orosz gazdaság számára. A növekvő jövedelmekkel párhuzamosan erősödő kereslettel szemben most van kínálat, de hogy ez ezen a szinten marad-e, az egyáltalán nem biztos”, állítja Lipszic. Szerinte a termelés azért nőtt valamelyest, mert az orosz piacot sok külföldi elhagyta, az áruk mennyisége sem csökkent, mindössze a szerkezet változott: ami korábban nyugatról jött be, most a hazai termelésből származik.
Éppen ez jelenti a bizonytalanságot: az orosz termelés a megváltozott helyzetben nem tud meglenni kínai áruk, mindenekelőtt bizonyos nyersanyagok, alkatrészek, berendezések nélkül. Ha a kínai importtal gondok lesznek, az orosz termelés semmit sem tud kínálni ezek helyettesítésre. Nemrég húsz orosz iparág képviselői levélben tájékoztatták a gazdaságfejlesztési minisztériumot, hogy a kínai vegyipari óriás, a Wanhua Chemical Group és a szaud-arábiai Sadara Chemical leállították az izocianátok (MDI) szállítását Oroszországba. Ez a vegyipari termék széles körben használatos az autó- és építőiparban, a háztartási gépgyártásban, és más iparágakban, Oroszország pedig e téren száz százalékban az importtól függ. A saját MDI-gyártás már 2014-ben szerepelt a tervekben, de egyetlen gyár sem épült meg, mert kényelmesebb és olcsóbb volt külföldről vásárolni. Az Európai Unió 14. szankciós csomagja azonban az izocianátok Oroszországba szállítását is betiltotta.
Előrejelzések szerint az orosz import idén 1-3 százalékkal fog csökkenni, ez 4 százalékkal rosszabb, mint tavasszal várták. A Központi Bank augusztusi jelentése ezt a szankciós akadályok erősödésével, logisztikai és fizetési nehézségekkel magyarázta. Az orosz vezetést ez nem aggasztja, mi több, összhangban van törekvéseivel. Amint arról lapunk is beszámolt, Vlagyimir Putyin elnök májusban elrendelte, hogy 2030-ra 17 százalékra kell csökkenteni az import arányát a GDP-ben. Kormányzati remények szerint az orosz vállalatok képesek lesznek elfoglalni a megüresedett réseket.
Lipszic professzor e tekintetben sem derűlátó. Álláspontja szerint Oroszország nem igazán képes erre, úgy lesz majd, mint a Szovjetunióban: órákig kellett állni a külföldi női csizmákért, vagy marad a ronda hazai – jegyezte meg.
A másik nagy gond a tartalékok kérdése. Oroszország korábban sokáig tartalékokat képzett az olaj- és gázexportból származó bevételek egy részéből, hogy kivédje az áringadozásokat. Ennek az alapnak a szabad pénzeszközei az elmúlt 2,5 év alatt, vagyis amióta tart a különleges hadműveletnek hívott teljes körű ukrajnai háború, több mint a felére csökkentek, és a moszkvai pénzügyminisztérium újabb jelentős összeget készül kivonni onnan a hiány finanszírozására. A professzor nem tartja valószínűnek, hogy képesek lesznek ismét tartalékokat fölhalmozni. Elmondása szerint a háború előtt az olaj- és gázipari vállalatok korábban az orosz bruttó termék 67-70 százalékát adták, ha viszont az olajár csökken, nem lesz miből fizetni halaszthatatlan kiadásokat, élelmiszert, gyógyszert vásárolni, így az ország ismét pénztartalék nélkül maradhat, mint a 90-es évek elején. Most ugyan nőnek a nem olaj- és gázbevételek, ezek egyik fő forrása azonban az áfa. Az infláció fölgyorsulásával az emberek több áfát fizetnek, vagyis a költségvetési bevételek növekedése valójában a lakosságtól elvont pénzeszközök növekedése.
A jelenlegi helyzetnek – különböző becslések szerint - 15-30 millió haszonélvezője van a mintegy 146 milliós Oroszországban, ők a hadiipari termelésben vesznek részt, vagy ahhoz kapcsolódnak. A bérek itt jelentősen nőttek, a nyugdíjak azonban nem, ez 40 millió embert érint, és a közszféra dolgozói sem kaptak plusz pénzt. A fogyasztói „boom” pedig a militarizáció alapjain nyugszik, és ez nemcsak az infláció növekedéséhez vezetett, hanem azzal is járt, hogy a hadipar elszívta a szakképzett munkaerőt: nemcsak mérnökök és tervezők, hanem már szakmunkások is hiányoznak.
Igor Lipszic professzor szerint Oroszország továbbra is rengeteg pénzt fog katonai kiadásokra fordítani. Prognózisát alátámasztják Dmitrij Medvegyev, az orosz nemzetbiztonsági tanács elnökhelyettesének szavai aki nemrég azt mondta: „a különleges katonai művelet aktív szakasza után is még meglehetősen hosszú ideig igen jelentős mennyiségben kell fegyvert gyártanunk.”
