Szokások jönnek, hagyományok mennek, sokszor feledésbe merül egy-egy jeles nap eredete, ami viszont változatlan: szeretjük az ünnepeket. Akárcsak ma, Márton napján, melyről már első hallásra nem biztos, hogy a szentté avatott IV. századi püspök, a nagylelkűség, a hit, a szüret utáni lecsendesedés vagy a böjt időszaka jut eszünkbe. Ebben az időszakban ma már máshová helyeződik a hangsúly: az éttermek lakomákkal csábítanak, nagyvárostól a legkisebb falvakig fesztiválokat szerveznek világszerte.











Szent Márton a Római Birodalom területén, Savariában, azaz a mai Szombathelyen született 316-van, vagy 317-ben. Szülei valószínűleg szláv eredetűek voltak, bár egyes történetírók kelta származásukat is lehetségesnek tartják. Apja a római légió tisztjeként szolgált, fia 15 éves korában az ő kívánságára jelentkezett katonai szolgálatra, majd 22 éves korában keresztelkedett meg. Egy téli este nélkülöző koldussal találkozott, saját köpenyét kardjával vágta ketté, egyik felét a koldus vállára borította.
Álmában utasítást kapott, hogy térjen vissza szülőföldjére és ott hirdesse Krisztus igazságát. Élete legfőbb céljának a keresztény hit terjesztését tartotta. Sokat utazott, térítette a pogányokat, megszervezte a hitközségeket, 371-ben Tours püspökévé választották. Tiltakozott megválasztás ellen, a legenda szerint egy libaólban próbált elrejtőzni, de a ludak elárulták gágogásukkal. 397. november 8-án hunyt el.

