Azt mondják, itt lehet csak igazán egészségesen élni, mert rengeteg a halfajta, a gyümölcs. Számunkra igazi különlegességek, mint a papaya, kaktuszgyümölcs, guava, mangó, maracuja, ananász, persimmont, vagyis khaki szilva, avokádó, de ne felejtsük el a helyi banánokat se. Igaz, kisebbek, mint amit Magyarországon megszoktunk, de isteni az ízük. Na és ott van a helyi narancs és citrom: amikor elmész egy narancs- vagy citromfa mellett, tele vannak. Biztos másképp süt rá a nap. Jó, ez csak vicc, de tényleg más az íze, mint otthon. Azért hozzátartozik, hogy itt mindig jó idő van és tényleg szinte szünet nélkül süt a nap.
A piacok dugig vannak gyümölcsökkel, színkavalkáddal, mézédes illatokkal. Egyszerűen leírhatatlan, amikor ott jársz. Ott vannak a tengeri herkentyűk: van árus, aki csak sózott halat árul, azt is viszik, mint a cukrot. Szinte minden standon megtalálhatóak a rák- és halfélék, na de az Angus marhahús is. Ne menjünk el a sajtfélék mellett se, elképesztő mennyiségű és fajtájú sajt van, na meg persze rengeteg sonkafajta. Több soron keresztül látod a bevásárlóközpontban. És nem adják drágán. Otthon ez aranyárban lenne, sőt, abban is van. Én imádom a tengeri kajákat, de Magyarországon annyira drágák, hogy legfeljebb egy évben egyszer-kétszer vettem magamnak, mert nem fogok kiadni több ezer forintot egy 250 grammos fagyasztott rákért.
Lehetne otthon is egészségesebben étkezni, ha hozzávesszük a zöldségeket is, ami már szinte megfizethetetlenné vált, és ahogy hallom, további drágulás várható.
Kifli nincs a szigeten, zsemle se nagyon, és kalács sincs. Joghurt, kefir viszont minden mennyiségben. No meg a nagy, palackos víz. Itt azért árulják, mert nem jó minőségű a csapvíz. Viszi szinte mindenki.
Ami probléma, az a csapadék: nem igazán esik az eső itt. Két évvel ezelőtt még viszonylag nagy mennyiségű csapadékot kapott a sziget, idén semmit. Ha meg öntözöd a kertedet, horribilis víz számlát fogsz kapni. Ahol lehet, gyűjtik az esővizet is. Itt a finkákon, vagyis a mezőgazdasági területeken úgy oldják meg az öntözést, hogy hatalmas víztározó medencék vannak, amihez vízrészvényt kell venni – igen, ez nagyon furcsának tűnik. Ez tulajdonképpen tengervíz, amiből kivonják a sót. Kiépített vezetéken érkezik, meg van szabva, mikor nyitják meg és mikor zárják el. Vagyis ami nálunk természetes, hogy például megnyitod a csapot és lám, folyik a víz, itt meg kell dolgozni érte. A helyiek sokat is dolgoznak a megélhetésért.
Banánültetvényből rengeteg van, az utak mellett is, érdekes, hogy itt nem lopják el a termést. Tudni kell, hogy a Kanári-szigetek Spanyolország legszegényebb régiója, mégis úgy tűnik, jól megélnek. Persze, élvezni is tudják az életet, annyi itt a fiesta, hogy szinte minden napra jut egy, mindent megünnepelnek. Ez jó, mert erősíti a szociális kötelékeket, és így kikapcsolhatsz a hétköznapi munkából. Szinte nincs is hétvége, amikor ne lenne valahol tűzijáték. Itt északon, ahol lakom, le lehet látni az egész szigetre és innen tisztán látszik az összes, nem is kell lemenni érte. Szegény Tutti, a kutyám ilyenkor bemenekül a helyére, annyira fél a durrogástól.
Szóval amit mi magyarok nem élvezünk, meglátásom szerint az az élet. Itt viszont minden egyes percét kiélvezik és nem szomorkodnak vagy panaszkodnak állandóan, hogy milyen nehéz nekik.
