- Csak a bukás biztos Németországban

Színpompás ünnepségre készülnek Berlinben: szombaton lesz 35 éve a berlini fal leomlásának. A kormány azonban nincs partihangulatban azt követően, hogy Olaf Scholz szerda este menesztette pénzügyminiszterét, Christian Lindnert. A nem éppen érzelmi kitöréseiről ismert kancellár tőle szokatlan hevességgel bírálta a liberális FDP elnökét azzal vádolva, hogy csak a saját érdekei vezérlik, s a bizalmával is visszaélt. Ezért döntött a menesztése mellett. Az FDP válaszként visszavonta minisztereit a kabinetből, ezzel teljessé is vált a szociáldemokraták, a Zöldek és a liberálisok által alkotott koalíció szakadása. Az FDP-nek le kellett nyelnie egy keserű pirulát: Volker Wissing közlekedési miniszter közölte, kilép a pártból és marad a kormányban. Sőt, az igazságügyi minisztérium irányítását is átvette.

A 2021 végén létrejött koalícióban sosem volt összhang, a hírek gyakran szóltak a környezetvédők és a liberálisok civakodásairól. Scholz többször figyelmeztette a két koalíciós partnert arra, ne vigyék a vitáikat a nyilvánosság elé. Ezért is némiképp váratlan, hogy most épp a Scholz és Lindner közötti viszony miatt futott zátonyra a koalíció hajója. Az eltelt három évben ugyanis Scholz véleménye inkább Lindneréhez állt közelebb gazdasági kérdésekben, nem a Zöldek, illetve Robert Habeck gazdasági miniszter álláspontját védte, ami nyilván szintén a feszültségek forrása volt. Pénzügyminiszterként sokáig maga Lindner sem bírálta elődjét: Scholz ugyanis Angela Merkel utolsó kormányában ugyanezen tárca élén állt. Idén nyáron kezdett megváltozni a helyzet, amikor a kormányban arról volt szó, hogyan lehetne befoltozni a költségvetésben tátongó sokmilliárd eurós lyukakat. Ekkor már nyilvános összecsapásokra is sor került a kancellár és pénzügyminisztere között.

A végső szakítást azonban Lindner múlt pénteken közzétett, 18 oldalas, a gazdaság élénkítését célzó tervezete vezette be. Ezt ugyanis a koalíciós partnerek nyílt hadüzenetként fogták fel, s merőben különbözött attól a dokumentumtól, amit a szociáldemokraták október közepén fogalmaztak meg. Miközben Lindner ragaszkodik a költségvetési szigorhoz, az alkotmányban is rögzített adósságfékhez, a szociális kiadások csökkentéséhez, a klímacélok megvalósításának elhalasztásához, az SPD a minimálbér emelését és a vállalatok terheinek enyhítését javasolta a gazdaság beindítása érdekében. Lindner dokumentuma azért is keltett megdöbbenést, mert megfogalmazott követelései messze túlmentek a koalíció által júliusban elfogadott gazdaságélénkítési kezdeményezésen.

Maga Habeck is Lindnert tette felelőssé a kormány felbomlásáért, a pénzügyminiszter azonban nem kívánt Fekete Péter szerepében tetszelegni, ő a kancellárt vádolta azzal, hogy már előre megtervezte a szakítás forgatókönyvét. Szerinte Scholz azt követelte, hogy függessze fel az alkotmányban is rögzített adósságféket, de ezzel megszegte volna pénzügyminiszteri esküjét.

Scholz közölte, január 15-én bizalmi szavazást kér kormánya ellen. Erre elvileg hamarabb is sor kerülhetne volna, de a kancellár láthatóan nem akarta azt, hogy épp a karácsonyi időszakban hágjon tetőfokára egy választási kampány. Mindenesetre a következő hónapokban épp egy kisebbségi, a szociáldemokraták és a Zöldek által alkotott kormánynak kellene fontos törvényeket elfogadnia például a jövő évi költségvetésről. Scholz ezért a CDU/CSU együttműködését kérte. Ezt személyesen is közölte a keresztény uniópártok kancellárjelöltjével, Friedrich Merz-cel, aki hajlandó is lenne bizonyos törvényjavaslatokat támogatni, cserében azonban az előrehozott választások gyors kiírását követeli. Olyannyira, hogy az uniópártok felszólították a kancellárt arra: a bizalmi szavazásra legkésőbb jövő hétfőn kerüljön sor, ami nagyjából azt jelentené, hogy a németeknek jövő év elején kellene az urnákhoz járulniuk.

Bármikor legyen is a parlamenti szavazás, a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a kormány nem kap bizalmat, hiszen az FDP távozásával elvesztette többségét. Az alaptörvény értelmében a kancellárnak ez esetben javasolnia kell az államfőnek a Bundestag feloszlatását. Az elnöknek 21 napja van arra, hogy meghozza a döntést, akár határozhat úgy is, hogy maradjon a kisebbségi kormány, de erre szintén csekély az esély a többség hiánya miatt. Ha az elnök az előrehozott választás mellett dönt, akkor 60 napon belül kell megrendezni azt. Amennyiben Scholz elképzelései kerekednének felül, akkor március végén kerülne sor az előrehozott voksolásra. Szintén a januári bizalmi szavazás, tehát Scholz menetrendje mellett foglalt állást Robert Habeck zöldpárti gazdasági miniszter.

Abban azért Lindnernek is lehet némi igazsága, hogy Scholz politikai érdeke is inkább a szakítás volt. Ha ugyanis határozottságot mutat, akkor még javulhat a most 15 százalék körüli népszerűségnek örvendő SPD megítélése. Dönthetett volna úgy, hogy komoly kompromisszumokat tesz az FDP-nek, és valahogy ellavíroz a következő, jövő szeptemberi választásig, de ez még jobban ártott volna Scholz és pártja megítélésének.

A mostani helyzetben azonban még égetőbb lehet a kancellár számára egy másik fontos kérdés. A gyors váltásnak köszönhetően lényegében biztosra vehető, hogy a következő választáson is ő lesz a szociáldemokraták kancellárjelöltje, s elhallgatnak a párton belül azok, akik a Scholznál népszerűbb Boris Pistorius védelmi minisztert látnák szívesebben listavezetőként.