Alföldi Róbert;tavasz;megszűnés;Kultúrbrigád;

- „Tavasszal végleg befejezzük” - Legördül a függöny a Kultúrbrigád társulata előtt

Az ok a pénztelenség, és hosszú évek óta tartó, társadalmi szinten zajló, az élet minden területére kiható kivéreztetés. 

„Kedves Nézőink, Barátaink! Röviden: Tavasszal végleg befejezzük. Nem fogunk színházat csinálni. Nem fogjuk játszani az előadásainkat. Sok minden vezetett ide. Fájdalom és szomorúság van bennünk, de nem tudtunk másképpen dönteni. Mindent köszönünk nektek!”

– írja Facebook-oldalán a Kultúrbrigád. A társulat a nyáron kényszerűségből, az állami támogatás hiánya miatt az Átrium Színházból a RaM-ArT Színházba, illetve más előadóhelyszínekre (Muzikum Klub, UP Újpesti Rendezvénytér, Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, Örkény István Színház) költözött.

A Kultúrbrigád Színház döntését hosszabban is kifejtette: – Nagy reményekkel indultunk neki az új évadnak, tele szándékkal és ötlettel, de a mai helyzetben nem tehetünk úgy, mintha lenne biztos jövőkép, mintha lenne biztos talaj alattunk, mintha normális versenyhelyzetben lennénk, mintha nem lejtene a pálya brutálisan mások felé. Mintha nem valamilyen nagy egzisztenciális válság közepén lennénk. Mi is emberek vagyunk, itt élünk, látjuk, hogy ami az általános drágulás előtt belefért, az most nem fér bele, mert nem keresünk még csak megközelítőleg sem annyival többet, mint amennyivel többe kerül az életünk. Ezért sincs lehetőség további jegyáremelésre, sőt, így is egyre többen és többen szorulnak ki abból a közösségből, amely megengedheti magának, hogy színházba járjon – írták, hozzátéve: 

Egy színház, aminek nincs bemutatója, valójában múzeum. De mi nem akarunk az lenni. A színház élő, impulzív, jelen idejű művészet, nem válhat skanzenné, márpedig a jelenlegi helyzetben új előadást (ami a szándékaink újrafogalmazását, a jelenre történő valódi reagálást jelentené) nem tudunk létrehozni. Vagy hosszútávon halunk meg, vagy gyorsan – más lehetőség nincs. Akkor legyünk túl rajta.

Kiemelték: „Igen, a hosszú évek óta tartó kivéreztetés előbb-utóbb elvégzi a dolgát. És nem csak magunkról beszélünk: azt látjuk, hogy a kivéreztetés társadalmi szinten zajlik, ami kihat az élet minden területére – nézőkre, művészekre, háttérdolgozókra, ránk mindannyiunkra. (...) A színház jó esetben szabad játék a színpad és a nézőtér között, és amikor ilyen, a világ legcsodálatosabb dolga. Szerintünk vagy szabadon érdemes játszani – vagy sehogy. A folyamatos prés, stressz és nyomás pedig éppen a szabad játék lényegét veszi el. Tavaszig játszunk még, nemcsak mert szerződések kötnek minket, hanem mert morálisan is úgy gondoljuk, mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy partnereink, kollégáink és művészeink ne egyik pillanatról a másikra kerüljenek teljesen új helyzetbe, és hogy együtt el tudjunk köszönni a számunkra nagyon fontos előadásoktól.”

– Tehát a következő hónapokban, de legkésőbb tavasszal fogjuk utoljára játszani ezeket az előadásokat: Az Őrült Nők Ketrece, Isteni végjáték, Igenis, miniszterelnök úr!, Holt költők társasága, 12 dühös ember, Egy, kettő, három, Mefisztó, Az öldöklés istene, A félelem megeszi a lelket, Varázsnagymama, Holtverseny, A bogyósgyümölcskertész fia, Anya csak egy van és Nézz le!. Már nem vesszük elő, tehát elbúcsúzni már nem fogunk tudni tőlük: Hannibál tanár úr, A trianoni csata – közölték, majd felhívták a közönségüket: Járjatok független színházba, amíg még lesznek ilyenek. „Éljetek! Éljetek és ne féljetek. Szeressetek. Legyetek boldogok, legyetek nyitottak, legyetek szabadok! Maestro, zenét!”

Novák Ferenc, Tata nem csak a táncosok számára volt fogalom, hanem a hazai kulturális élet résztvevői is így tekintettek rá.