Orbán-kormány;1956;hatalom;hazugságok;érzelmek;

Orbán Viktor az Európai Parlamentben „védekezik”. A kormány szavazói eközben abban bíznak, hogy jövőre is lesz 13. havi nyugdíj

- Mi vár ránk?

Időnként irigylem a honfitársaimat akiknek gőzük sincs arról, mi folyik itt. Érzelem kontra értelem – hosszú az út.

„Azt mondja: »demokrácia«, és érti a saját uralmát.” (Háy Gyula: Miért nem szeretem? Irodalmi Újság, 1956. október 6.)

Az ÁVH a múlté, de – 68 év elteltével! – Háy írása napjainkra is passzol, mert Kucserák ma is vannak. Szerencsénkre, ma nem kellenek ávósok, elég a 13. havi nyugdíj a hatalmon maradáshoz. Kende Péter is írt azokról az időkről: „Tőlem is irracionális azonosulást követeltek, s én teljesítettem; olyan okokból, amelyeket nem tudok megmagyarázni, de amelyek az élni akarás, a fennmaradás vagy a karrierizmus motivációjához tartoznak.”

Amikor először találkoztam Orbán Viktorral, rajongott a filozófus Kis Jánosért és a liberális politikáért. Látva, hogy ezzel nem fog választást nyerni, jött a „polgári” párt duma, de mikor az se jött be, elkezdett jobbra sasszézni. Most már szélsőjobboldali politikusok, mint Matteo Salvini és Geert Wilders a kedvencei.

Széles körben romlik a közéletünk. Egyre durvább a személyeskedés – mindkét térfélen. A kormányoldalon megy a duma a ragyogó jövőnkről. Nem mellesleg, úgy mint Rákosi idejében. Miniszterelnökünk bejelentette, hogy „el akarjuk érni, hogy a havi átlagbér legyen egymillió forint, ez 2-3 éven belül lehetséges”. Ez eszembe juttatta, amikor édesanyám mesélte, milyen volt egy fizetésnap nem sokkal a világháború után. Ebédidőben mindenki szaladt a közeli piacra. Tudták, hogy ha csak a munkanap végén mennek, mindenért jóval többet kell majd fizetniük a hiperinfláció miatt. Lehet, hogy ez a bejelentett béremelés is az infláció eredménye lesz.

Az „egymilliós fizetés” hamar dumcsik tárgya lett. A zöldségesnél egy hölgy említette ismerősének. „De jó! Én száz voksot is adnék Viktorra!” – volt a válasz. A beszélgetés világossá tette, hogy ő egy nyugdíjas nagymama. Többször is igazolódott már az ilyen beszélgetések során, hogy sokan nem foglalkoznak az ország gazdasági helyzetével, mert nem is értik, mi történik, mennyi is az X milliárd. Sokan nyolc elemit végeztek, egész életükben dolgoztak. Ma is utálják Gyurcsányt, mert „elvette a 13. havi nyugdíjat”, pedig ezt Bajnai Gordon tette az akkori gazdasági világválság kényszere alatt.

„Talán nem véletlen, hogy a magyar választópolgárok a választásokon rendszeresen ki szoktak bennünket tüntetni a bizalmukkal” – mondta Orbán az Európai Parlamentben október 9-én. Tényleg nem véletlen; abban bíznak, hogy 2025-ben is lesz 13. havi nyugdíj, már be is jelentették. Közben Orbán szórja a pénzt. Kormánya 57.6 milliárd forintot költött tavaly csak propagandára, de hosszú a lista, hogy mire és kinek megy el a közpénz bel- és külföldön. Ha meg jön az infláció, lehet blamálni Brüsszelt, az ukrán háborút, stb.

E politikai horrorkabaré elnyomta a hírt, hogy elhunyt Karsai Dániel. (Tisztelet a Népszavának, hogy foglalkozott vele.) Egy újságíró, a Pesti Srácok munkatársa, Kroó Zita szerint „az életet Isten adja és ő is veszi el. Tudom, ti ezt másképp látjátok, de legyetek annyira liberálisok, hogy az én véleményemet is elfogadjátok.” Én még azt is elfogadom, hogy vannak, akik szerint a Föld lapos. De ne törvény szabja meg, hogy az egyén hogyan viszonyuljon saját halálához. Egy törvény se legyen részrehajló, pláne ilyen lényeges ügyben. Kroó oké, de legyen Karsai is oké, mert véleményével senkinek sem árt.

Rossz állapotban vagyunk gazdaságilag, egészség- és oktatásügyileg, és igen negatív fejlemény, hogy egyre durvul a pártok közti gyalázkodás. Az ellenzéki pártok között is; nem lepne meg ha nem is akarnának hatalomra kerülni, látva, hogy mekkora csődhalmazzal kell majd megbirkózniuk. Pedig most egy egységes frontra lenne szükség, közérthető programmal. Fel kell sorolni, mennyi közpénz ment el, mire és kinek, mekkora adósságot örököl majd az új kormány, és mit igényel a kilábalás.

Memoárokban olvasom, hogy ’56-ban milyen sok értelmiségi magyarázkodott a barátoknak korábbi viselkedése, véleménye kapcsán. Aztán november 4-e után már megint nem köszöntek vissza az utcán, sokan inkább átmentek a túloldalra. Félelem, szégyenérzet, karriervágy, s egyéb emocionális keverék játszott szerepet ebben, aminek elemzését a lélekbúvárokra hagyom. A pszichológus Varga Zoltán már 2018-ban azt mondta egy Sándor Zsuzsannának adott interjújában, hogy Orbán „a kormányzását hazudozásra, gyűlölet szítására és félelemkeltésre alapozza”.

Időnként irigylem a honfitársaimat akiknek gőzük sincs arról, mi folyik itt. Érzelem kontra értelem – hosszú az út, ami vár reánk.

Magyarországon ma az tekinthető konzisztens antiszemitának, aki egyetért a zsidósággal kapcsolatos negatív állításokkal, de nem ért egyet a velük kapcsolatos pozitív állításokkal. A konzisztens antiszemiták 15 százaléknyian vannak, miközben 31 százalék a konzisztens filoszemiták, 34 pedig az inkonzisztensek aránya – mondja Csepeli György szociológus, szociálpszichológus, aki Grajczjár István és Örkény Antal társaságában felmérést végzett a hazai antiszemitizmus helyzetéről. Vizsgálatukat tavaly ősszel, az Izrael elleni palesztin terrortámadás idején kezdték, majd idén megismételték. Kiderült, nálunk a közel-keleti háború következtében nem erősödött az anticionizmus.