A melbourne-i Victoria Museums-ban megtalálat erszényes farkas más néven tasmániai tigris fej tovább segítheti a faj újjáélszetését. “A megnyúzott fej szó szerint egy vödörben volt egy szekrény hátsó részében, etilalkoholban, ahol száztíz évet töltött. Bűzlött, rondán nézett ki, nagy darabok voltak kivágva belőle” - mondta Andrew Pask, aki a Melbourne-i Egyetem részéről a kutatásokat vezeti együttműködve a texasi Colossal Biosciences biotechnológiai vállalattal.
A cégnek, amely kihalt fajok újjáélesztésének céljával alakult - a jól megőrzött erszényes farkas példányoknak köszönhetően - már eddig is a leghiánytalanabb genomot (teljes génállomány) sikerült összeállítania a faj újjáélszetéséhez. Mindössze 45 szakasz hiányzott a 3 milliárd darabos információhalmazból. A vállalat 155 emberrel dolgozik, és 235 millió dollárt gyűjtött össze 13 laboratórium munkájának finanszírozásához. Oyan kihalt állatokat szeretnének géntechnológiai módszerekkel visszahozni az életbe, mint a gyapjas mamut, a tasmániai tigris és a dodo madár. A Melbourne Egyetemmel összefogva 2020 augusztusában kezdtek hozzá az erszényes farkas új életre keltéséhez, hogy a jövőben ismét megjelenhessen a faj a vadonban, amely egykor Ausztráliában, Tasmániában és Új-Guineában is honos volt. Ez volt Ausztrália egyetlen erszényes csúcsragadozója. A csíkos állatot - bár néha jönnek nem teljesen igazolható hírek arról, hogy láttak a vadonban élő példányt valahol - hivatalosan 1980 óta tekintik kihaltnak, az utolsó példány a tasmániai Hobart Állatkertben pusztult el 1936-ban. Az utolsó vadon élő példányt 1930-ban lőtték ki. A szigetre 3000 ezer évvel ezelőtt szorult vissza. Eltűnéséről a dingók -a vadkutyák - és a telepesek is tehettek, akik intenzíven vadásztak rájuk.
A váratlan leletet az teszi különösen fontossá, hogy nem csak hosszú DNS-szakaszokat tartalmaz, hanem RNS-t is, ami sokkal kevésbé stabil óriásfehérje-molekula, mint a DNS. Szerepe a sejtosztódás során az, hogy a DNS-ről leolvasott információkat arra az adott helyre szállítsa a sejtben, ahol a megfelelő fehérjék épülnek fel. Így most a kutatóknak sikerült információkhoz jutniuk az állat szemével, orrával, nyelvével és fejének más részeivel kapcsolatban. Képet kaphattak arról, hogyan látott a farkas, mit szagolt és ízlelt, hogyan működött az agya. Pask szerint ezzel egy eltűnt faj teljes génállományt sikerült összeállítani, ami hozzásegíti őket ahhoz, hogy az eredeti állatot keltsék életre, ne egy hibridet.
A Colossal azt állítja, hogy kifejlesztette a mesterséges technológiát az erszényesek peteérésének beindításához, ami egy lépés lehet a veszélyeztetett fajok fogságban való szaporítása és a megtermékenyített egysejtes embriók kialakítása, valamint mesterséges méhben való fejlődésük elősegítése felé.
Olyan valaminek a létrehozása, ami hasonlít az erszényes farkasra, de még nem nevezhető annak, három-öt éven belül várható. A kutatók már képesek koponyát, lábakat előállítani de sok dologról még mindig nem tudják, hogyan kell ,,csinálni”.
Vannak azonban tudósok, akik szkeptikusak a tervvel kapcsolatban. Nyilván valódi erszényes farkas nem fog születni, így az, hogy egy ilyen állat hogyan viselkedne a természetben, milyen hatása lenne az ökoszisztémára fogalmunk sincs. Vannak, akik azt kérdezik, hogy miért fordítanak annyi pénzt és erőfeszítést a fajok visszaállítására, amikor még élő ezrek állnak a kihalás szélén.