Horváth Ria „Uralom a mobilom” beszélgetőkártya-játéka forradalmi eszközként szolgál a digitális tudatosság fejlesztésében. „Izgalmas témákról beszélgethetünk, miközben sokat tanulhatunk nem csak az online világról, hanem saját magunkról is. A 120 kártya hat különböző témakört ölel fel, például telefon nélküli élet, kütyük világa, az emberek és közösségek kapcsolatai, mesterséges intelligencia, a jövő technológiái. A változatos játékmódok lehetőséget adnak arra, hogy egyedül vagy társaságban is elmélyedjünk a digitális élet kérdéseiben. A digitális edukáció is a célom, azaz hogy minden korosztály – beleértve a nagyszülőket is – megtalálja a saját útját ebben a technológiával átitatott világban” – nyilatkozta lapunknak Horváth Ria, a kártyajáték kitalálója, pedagógus, life coach. (A coach egyfajta mentális személyi edző, akinek a célja, hogy ügyfele kihozza a maximumot önmagából – szerk.)
Szerinte a digitális edukáció elengedhetetlen, mert segít, hogy tudatosabban használjuk eszközeinket, elkerüljük az online világ káros hatásait, ugyanakkor megtanuljuk, hogyan hozzuk ki belőle a legtöbbet.
Emellett fejleszti a kritikai gondolkodást, növeli a biztonságtudatosságot, illetve hozzájárul ahhoz, hogy egészséges egyensúlyt teremtsünk az offline és online lét között.
Ezért ír ilyen témájú könyveket, leginkább kamaszoknak, tart számukra tanulási, önismereti tréningeket, s ezért hozta létre ezt a kártyajátékot is. „Egyszerűen sajnálom a kamaszokat, nem élik az életüket, hanem a mobilba, a képernyőkbe bámulva léteznek, szeretném jobbá tenni az életüket” – magyarázza misszióját a 25 éve pedagógusként dolgozó, földrajz-környezetvédelem szakos tanár. Nyáron jelent meg az Uralom a mobilom című könyve, amely egyénileg segít a kérdések által a saját online tevékenységeket csökkenteni és helyette személyre szabott offline elfoglaltságot találni.
A kártyajáték különösen hasznos lehet iskolai osztályokban, családon belül, illetve bárhol, ahol a digitális jelenlét átgondolása és új szokások kialakítása a cél.
„A szókártyák sokoldalúan felhasználhatók: lehetőség van a témák szerinti válogatásra, de véletlenszerű húzásra is. Az egyes kérdések otthoni, feldolgozandó feladatként is szolgálhatnak, elősegítve a tartalmas beszélgetéseket és a fejlődést, e mellett segítenek a reálisabb önértékelésben is. Az is megbeszélhető, hogy kinek mely mobilozási szokása miért zavaró és közösen kialakíthatóak új szokások. A szókártya használati útmutatója mellett szómagyarázat is helyet kapott, amelyből megtudhatjuk többek között az app, a cyberbullying vagy épp az influenszer szavak jelentését. Régebben, amikor négy évente kaptam új osztályt, csak akkor érződött, hogy mások a gyerekek, ma már sokkal gyorsabban és szembe tűnőbben változnak. Nehezebben tudják az érzelmeiket kezelni, nem kiegyensúlyozottak, több a diszes beteg (tanulási nehézségek mint a diszkalkulia, diszlexia, diszgráfia), az adhd-s (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar). Érezhető és látszik rajtuk a képernyőfüggés, nem tudnak mit kezdeni magukkal gép és képernyő nélkül. És mindegy, hogy állami, egyházi vagy alapítványi iskola diákjai, ez ma már általános probléma. A szülői példamutatás az elődleges, meg az, hogy beszélgessünk a gyerekekkel, rájuk kell figyelni, de e helyett mindenki, a felnőttek is a mobiljába bambul. Ne hagyjuk olyan tartalmat nézni, ami nem neki való, szervezzük közös élményeket: együtt főzés, kirándulás, a tesóért menni. Az osztályomban megbeszélték a szülők, hogy csak negyedikben vesznek mobilt a gyerekeknek, ez jó irány lehet, és az is, hogy képernyőmentes időszakokat vezetünk be, ami persze mindenkire vonatkozik és be is kell tartani. Manapság egyre nehezebbé válik minőségi énidőt teremteni magunknak, mert elsodornak a szokásaink: a telefonunk ébreszt, azon keresztül e-mailezünk, lógunk a neten, fizetünk vele, egyre több funkciója ejt rabul bennünket. Ahhoz kell a tudatosság, hogy az ember megtervezze a „digitális detoxként” működő énidőt” – hívja fel a figyelmet Horváth Ria.
