Gyakran álmodott a volt feleségével, ilyenkor felébredés után meglepődött, hogy nem ő fekszik mellette. Felkelt, lement a konyhába, feltette a vizet melegedni. Amióta a felesége elvitte a kávéfőzőt, Nescafét ivott. Nem akart venni másikat, sokáig nem érdekelte, mit iszik, mit eszik.
Fél éve ismerte meg Ildit, a könyvtárosnőt. Ezt maga kérte ki?, kérdezte a nő, kezében egy vastag könyvvel. Amikor a kötetet átnyújtotta, a keze hozzáért a férfiéhoz. Ritkán kölcsönöznek itt tudományos munkát, jegyezte meg, miközben a szemébe nézett a férfinak. Rámosolygott.
A férfi csendben elpakolta a megszáradt edényeket. A régi bögrék közé betette az Ildiét is. Sokáig nem akarta észrevenni, hogy szimpatikus a könyvtárosnőnek. Egyik este Ildi egy kamasz sráccal beszélgetett a pult mögött. A férfi, mintha a könyvek gerincét olvasgatná a polcon, közelebb lépett hozzájuk, hallani szerette volna őket. Csak hangfoszlányok jutottak el hozzá, de megtudta, hogy a srác Ildi fia. Záráskor a férfi visszavitte a pulthoz a könyvet. Meghívhatom egy kávéra?, kérdezte. A nő arcán enyhe zavar futott át, egy pillanatig habozott, majd igent mondott. Bal oldali arcélén egy anyajegy mozgott, miközben elmosolyodott. Onnantól gyorsan zajlott minden.
Kivette a vajat a hűtőből a sajttal együtt. Feltette a tojást főni. Vékony szeleteket vágott a kenyérből.
Egy hónapja laktak együtt Ildivel és a kölyökkel. A nő fel akarta újítani a lakását. Megkérdezte, nem költözhetne-e a férfihoz addig a fiával. A kölyök egy évvel volt fiatalabb, mint Dani, az ő fia. A férfi nem mondott nemet. Fuvarozta a fiút az edzésre, haza, megbeszélte vele a sulit, vacsorát készített neki, pont, mint fél évvel ezelőtt a sajátjának. A kamasz srác hirtelen érzelmi fellobbanása, az ajtócsapkodás, a felemelt hangú válasz mind ismerős volt számára.
Előkészítette a tányérokat, késeket. Szerette a nehéz, fémnyelű kést, jó volt markolni, miközben vajazta a kenyeret, érezte a súlyát. Élvezte ezt a reggeli szertartást, egyedül a konyhában. A ház még csendes, Ildi aludt, a kölyök is. Nem, most nem Dani fekszik a gyerekszobában. De a hétvégén igen. Csinált neki reggelit. Imádja a főtt tojásos melegszendvicset. A kölyök a sonkát szereti, meg a füstölt kolbászt. Azokat is kipakolta az asztalra.
Besütött a reggeli nap a teraszajtón. A vibráló fénybe nézve elmerengett a fiával töltött hétvégén. Szombaton leugrottak a Balatonra úszni egyet. Az autóban a fiú megkérdezte tőle: Apa, hogyan ismertétek meg egymást anyával? A francba, nem mindegy most már?, kérdezte volna legszívesebben, de aztán ránézett a fiára, látta, valóban érdekli a válasz. Az még most is megdöbbentette, mennyire hasonlít a szeme a volt feleségéére. Nem válaszolt. A fia törte meg a csendet. Tudod, anyák napjára kellett egy fogalmazást írni, hogy hogyan ismerkedtetek meg. Igen, és? Megkérdeztem anyát. És? Azt mondta, hagyjam békén ezzel. Hallani sem akar rólad. Miért nem kérdeztél meg engem? Ildi előtt nem mertelek. Végül mit írtál? A fiú kinézett az ablakon, mintha nem akarna válaszolni. Aztán mégis. Azt írtam, hogy anya egy kutyakozmetikai szalonban dolgozott, ahova te is jártál a golden retrievereddel. Ott figyeltél fel rá, milyen kedvesen és figyelmesen bánik a kutyákkal.
Meglátott egy parkolót az autópálya mellett, lehajtott az útról. Keresett egy árnyékos helyet, megállt, szembefordult a fiával. De ez nem igaz. Tudom. Én találtam ki. Megint az a pillantás, amivel bocsánatot kér ugyan, de látszik rajta, nem bánja a dolgot. De anyád közgazdász, soha nem dolgozott kutyakozmetikában. Tudom. Saci néni elhitte? Vera néni, és el. Apró félmosoly játszott a fiú arcán. Na jó, azt írtam, hogy nyári munkán volt anya. A férfi a kormánykereket piszkálta a körmével. Nekem sohasem volt kutyám. De szerettél volna, te mondtad. És? Dani kicsit gondolkozott: Egymásba szerettetek, és együtt élünk egy farmon, rengeteg kutyával, lóval. Gyere, együnk egy szendvicset!, nyitotta ki az ajtót a férfi.
Fogta a kedvenc sárga bögréjét, beleöntötte a vizet, tett bele kávét, nyúlt volna a cukorért, nem, azt nem, kinyitotta a hűtőt a tejért, csak laktózmenteset talált. Mindegy, az is jó. Elkeverte a tejet a kávéval. A kiskanál az ujján levő hólyaghoz ért. Felszisszent. A fájdalomtól feltódult az emlék, ahogy tegnap megégette a kezét tésztaszűrés közben. Együtt főztek a fiával. Éjfélig YouTube-videókat nézett, és későn kelt fel, pedig aznap evezni vitte volna Danit. Nem baj, mondta a fia, úgyis korán kell visszaindulnom anyához. A férfi hálásan ránézett, közben a gyomrában megjelent a jól ismert görcs az elmulasztott lehetőség miatt. Kaphatok valamit enni?, kérdezte a srác. Üssünk össze egy pasztát, segítesz? Föltették a vizet melegedni, majd beledobták a tésztát, közben az esti filmről beszélgettek. A fiú öntötte ki a tésztát a lábasból, míg a férfi a szűrőt tartotta a mosogató fölött. Dani a szűrő mellé löttyintette a forró vizet, az ujjára. Bocsánatkérően nézett rá. Pont úgy, mint amikor kiderült, hogy az anyja elköltözik Londonba, és ő vele akar menni.
A felesége ott állt előtte, beszélt, látta a száját, ahogy mozgott, de nem értett semmit. Mintha víz alá merült volna, hallotta a hangok zubogását, de nem tudta az egyes szavakat elkülöníteni. Egy mondat dobolt az agyában: El fogom veszíteni a fiamat. El fogom veszíteni. Csak azt hajtogatta a feleségének: nem értem, nem értem, amit mondasz. A nő kirohant. Ott maradt egyedül a hirtelen csendessé vált lakásban. Nem, ez nem történhet meg vele. Minden olyan jó volt, olyan egyszerű. Bement Danihoz a szobájába, és nézte, ahogy a fiú játszik a számítógépén.
Napokig nem találta a helyét az üres lakásban. Azon kapta magát, hogy Dani szobájában ül, Dani ágyán, Dani székén. Várta, hogy kivágódjon az ajtó, becsapódjon, hogy a fiú a szoba közepére vágja a táskáját, és elvetődjön az ágyán.
A balatoni útra gondolt. Arra, hogy sohasem tudhatja meg Dani, hogyan ismerték meg egymást az anyjával.
A konyhai óra csörgése riasztotta fel. Megpirult a szendvics. Lezárta a sütőt, kivette a kenyereket. Eszébe jutott egy film, amit nemrégen láttak együtt.
– Kész a reggeli, gyertek reggelizni! – kiabált a fentieknek.
A fiú nagy trappolással ledöngetett a lépcsőn.
– Figyusz, mi volt annak a filmnek a címe, amit néhány hete láttunk a moziban, ahol az író apa megkapja hirtelen az addig sose látott négyéves kisfiát?
– Fogalmam sincs, tutira nem velem láttad azt a filmet – mondta a kölyök, és elindult a fürdőszobába.
A férfi a hüvelykujjával simogatta a hólyagot az ujján. Tányért keresett a szekrényben. Kezébe akadt a volt felesége madaras tálkája. Most nem akarta ezt használni, feltette a legmagasabb polcra.
A felesége rajongott a madarakért. Madaras mintájú blúzokat hordott, a táskáját egy hímzett sólyom díszítette. Akkor is baglyos fülbevaló csilingelt a fülében, amikor először meglátta a bulin.
Úgy követte egész este a szemével, mint egy madarat, amelyik bármikor kirepülhet a nyitott ablakon. Első pillantásra tudta, hogy tőle szeretne gyereket. Amikor kiürült a nő pohara, a férfi egy telit adott a kezébe. Észrevette a lány nyakláncán az ezüstkeresztet. Az este során hol közelebb, hol távolabb sodródtak egymástól, mintha egy láthatatlan gumiszalag kapcsolta volna össze őket. A lány talán nem is vette észre ezt a titkos táncot. Aztán hajnal felé a nő már járni is alig tudott, a férfi beterelte egy szobába. Kismadaramnak szólította, a lány ezen nevetett.
A férfi később sokáig kereste az egyik fülbevalót a párnák között.
Néhányszor találkoztak kiállításokon, jó ismerősökként kávéztak. Egyszer a lány kisírt szemmel várta az étteremben.
A férfi hosszas faggatására a lány elárulta, hogy terhes. Azt mondta, ő nem lehet a gyerek apja, közben idegesen markolászta a nyakában lógó keresztet. A férfi megfogta a kezét, és a tenyerébe csúsztatott valamit. A lány széttárta az ujjait, halkan sikoltott, és a füléhez kapott.