Még a karzat is megtelt a Nemzeti Táncszínház nagytermében péntek este, amikor a világhírű finn-észt szerzővel, Sofi Oksanennel beszélgettek az Őszi Margón. Az író minden eddig megjelent könyve olvasható magyarul, friss esszékötetét, az Ugyanaz a folyó – Putyin háborúja a nők ellen címűt áprilisban ki a Scolar Kiadó Panka Zsóka fordításában, erről esett szó az eseményen. Az alkotó széles körben ismertté a Tisztogatás (Puhdistus) című regényével vált, mellyel számos rangos észak-európai és francia irodalmi díjat gyűjtött be, 2012-ben filmadaptáció is készült belőle.
Sofi Oksanen irodalmában erőteljesen jelen van Finnország, a Szovjetunió és az elnyomás alatt fuldokló Észtország történelme, illetve a női lét, a nők ellen irányuló erőszak kérdései. Frissen kiadott esszékötetében történelmi, kultúrtörténeti és társadalmi kontextusba helyezi Ukrajna és az Orosz Föderáció háborúját. Azt járja körül, hogyan használja fel Oroszország újra a korábbi háborúk forgatókönyveit Ukrajnában, és miért akarja elhallgattatni a nőket belföldön és külföldön egyaránt. A szerző szerint Oroszország háborúja egyszersmind a női egyenjogúság ellen vívott ostrom is, amely során a népirtásban fegyverként használják a nemi erőszakot.
A beszélgetésből kiderült, a kötet előzménye egy Svéd Akadémia-beli konferencia volt, melynek központjában a szólásszabadság állt. Ekkor beszédet tartott Oksanen, a visszajelzés erős volt, javasolták neki, hogy írja meg gondolatait esszében vagy könyvben. Nem habozott, már csak azért sem, mert tapasztalta, a nők hangja a háború kapcsán marginális, leginkább az autoriter rezsimek azok, ahol eleve nem számít a gyengébbik nem véleménye. – A nőgyűlölet és az autoriter rendszerek kéz a kézben járnak – mondta el Oksanen, akit Karafiáth Orsolya író, újságíró kérdezett az Őszi Margón.
Az Ugyanaz a folyó nem csupán a konferencián elhangzott beszédből áll, abból kiindulva több esszé született, amik Karafiáth Orsolya szerint végül összeállnak akár egy egész regénnyé. A szövegek megírásakor számtalan már meglévő forrásból dolgozott Oksanen, nagyon gazdag a könyv hivatkozáslistája, gyűjtött maga is történeteket, valamint szerepel a könyvben személyes, családi szál is. – A nagymamám lánytestvérét Észtország második szovjet megszállásakor kihallgatásra vitték el. Élve került vissza, de soha többet nem beszélt. Egyetlen dolgot hajtogatott mindig: „Ne tegyétek!” – elevenítette föl Oksanen, aki úgy fogalmazott, már egészen kicsi korától fogva tisztában volt vele, milyen következményei vannak a szexuális erőszaknak. – Problémásnak tartom, hogy amikor a nemi erőszak témáját filmen vagy tévében dolgozzák föl, sokkal nagyobb hangsúlyt kap maga a tett pillanata, mint a hosszútávú következményei. A Tisztogatás című könyvemben is írtam erről. – A szerző a jelenleg is folyó orosz-ukrán háború kapcsán megjegyezte, amikor 2022 februárjában Putyin megtámadta Ukrajnát, az észtek azt érezték, a történelem ismétli önmagát, ugyanaz a minta játszódott le, mint mikor a szovjetek megszállták Észtországot. – Nem csak a szexuális erőszakhullám okán tűnt hasonlónak, de az is része – tette hozzá.
Esszékötetében sok egyéb mellett Oksanen arról ír, a háborús nemi erőszakot nehéz bemutatni, társadalmi szinten hallgatás övezi a témát általában. – Minél többet beszélünk róla, annál jobb, mert az elkövetők pont azt akarják, hogy hallgassunk. Ha akár csak egy áldozat felemeli a szavát, akkor többen jönnek vele. – A szerző Japánt hozta föl példaként, ahol a háborús nemi erőszak áldozatainak a leszármazottjai is kártérítést kaptak, a legutolsó ilyen kompenzációs kifizetés 2021-ben volt. A kötet születése kapcsán elmondta, íróként sokféle történettel találkozott, az emberek megosztják vele ezeket, amiért nagyon hálás. A kérdésre, szerzőként milyen fegyvereket tart jónak a hallgatás ellen, Oksanen azt felelte: – Van olyan olvasó, aki számára a fikció jelent mindent, azonban a fikció esetén muszáj egy karakter szemén keresztül nézni eseményeket, más nyelvezetet használni, viszont egy esszében mindezekre nem kell koncentrálni, sokkal szókimondóbbnak lehet lenni. Egy fikcióban sok szempontból nem lehet nevén nevezni a jelenségeket, hiszen hiteltelen volna, az esszében ezzel szemben felhasználható minden, a jelenséggel kapcsolatos tudás.
Az Ugyanaz a folyóban a szerző meg próbálja fejteni az orosz lélek mítoszát. – Általában a finnek és a finn politikusok szeretik magukat orosz-szakértőként feltüntetni. Igen, nyugodtan nevessenek! – szólt a közönséghez Oksanen, majd folytatta: – Ez egy hatalmas ellentmondás és hiba, hiszen többször hangoztatják, az oroszokat nem lehet megérteni. Én ezt a mítoszt szeretném eloszlatni esszéimmel, szerintem igenis meg lehet érteni, a történelem során számtalanszor sikerült. – A finn-észt írónő (aki ellen többször hangolt már a putyini propaganda) felhívta a figyelmet, hogy luxus Putyint őrültnek vélni és a tetteit valami logikátlan ámokfutásnak bélyegezni, mert akkor nem nézünk valójában a rendszere mögé, nem látunk át csomó mindent. – Ha Oroszország tetteit nem elemezzük, védtelenek leszünk ellene – fogalmazott Sofi Oksanen.
Infó: Sofi Oksanen – Ugyanaz a folyó. Scolar Kiadó, 2024. Fordította: Panka Zsóka. A könyvről Margó Irodalmi Fesztiválon Sofi Oksanennel Karafiáth Orsolya beszélgetett, az esemény magyarul és angolul folyt szinkrontolmácsolással. A Scolar Kiadóval közös programot a FinnAgora és a FILI támogatta.
Névjegy
Sofi Oksanen napjaink egyik legnépszerűbb északi szerzője. A finnországi Jyväskyläban született 1977-ben, észt anyától és finn apától, és mindkét örökség óriási nyomással nehezedett gyermek- és kamaszkorára. 2003-ban a Sztálin tehenei című könyvével robbant be az északi irodalomba. 2005-ben jelent meg a Baby Jane, 2008-ban a világhírt hozó Tisztogatás, s 2013-ban a Mikor eltűntek a galambok.