Floridában jó, ezt bárki tanúsíthatja, aki járt már arra. Szinte mindig süt a nap, mindenhonnan közel a tengerpart. Van azonban két baj és közülük az aligátor a kisebbik. Évente jár arra átlag hét hurrikán, ezek közül az ötfokozatú skálán úgy három szokta elérni az igazán erős, 3-as szintet. Idén két hét alatt két ilyen is lecsapott, ami az emberáldozat mellett azt is jelenti, hogy évekig tart majd a helyreállítás, rengeteg családnak kell újjáépítenie a házát, az ügyvédek pedig degeszre fogják keresni magukat a biztosítók elleni perekben. Erre persze mindenkinek fel kell készülnie, aki Floridát választja. A mérleg nyilván pozitív, hisz az amerikai lakosság nagyjából negyven százaléka a tengerpartok közelében él, márpedig az szinte mindenhol magában hordozza a nagy viharok lehetőségét. (Nem mintha a belső síkságokon nem jönne rendszeresen tornádó, de az, ahogy arrafelé mondják, egy másik labdajáték.)
A lényeg, hogy a június elejétől november végéig tartó hurrikánszezon senkit sem érhet meglepetésként. A mostani tébolyult választási hangulatban azonban a természeti jelenségek is politikai életre kelnek. Marjorie Taylor Greene georgiai képviselőnő vércseként csapott le a lehetőségre és kijelentette, hogy „ezek” képesek irányítani az időjárást és nem véletlenül küldték a hurrikánt a konzervatívok lakta vidékek fölé. Az „ezek” kiléte aligha kérdéses, hiszen ugyanő korábban a kaliforniai erdőtüzeket a zsidók által a világűrbe telepített lézerek működésének tulajdonította. De Donald Trump sem volt sokkal szofisztikáltabb, azt állította, hogy a Biden-Harris kormányzat szándékosan magára hagyja a hurrikánok által sújtott térségeket és az oda szánt pénzt inkább az illegális bevándorlókra, meg Ukrajnára költi.
Nem világos, milyen hatása lesz a hurrikánoknak a választásra, de trumpék mindent elkövetnek a szövetségi kormány iránti bizalom megrendítésére. Azon az áron is, hogy emiatt egyesek nem működnek együtt a katasztrófaelhárítókkal és ezért életveszélybe kerülnek. Trumpnak Amerika az első, nem az amerikaiak.