Pert bukott a 444 ellen a Szijjártó Péter vezette Külgazdasági és Külügyminisztérium, így bár a tárca mindent megtett azért, hogy a nyilvánosság ne tudhassa meg, amely sajtótermékeket hívják a miniszter sajtótájékoztatóira, ezt elviekben most ki kell adnia - közölte a lap.
A portál jelzi, hogy bár Szijjártó Péter szünet nélkül szereti hangsúlyozni, hogy Magyarországon mennyire szabad a sajtó - sőt, külföldön látványosan értetlenkedik, amikor a sajtószabadság hiányát felróják az Orbán-kormánynak - az újságírók működését éppenséggel ő is jelentős mértékben megnehezíti. Gulyás Gergely kancelláriaminiszter egy tavaly nyári kormányinfón szintén a következőt állította: „A külügyminisztert javaslom megkérdezni. (…) Rendszeresen tart sajtótájékoztatókat, ahol – ha jól követem a sajtót – rendszeresen kérdeznek is a jelenlévők. Tehát Szijjártó Pétert sok mindennel meg lehet vádolni, de azzal, hogy elmenekülne a sajtó elől, ezzel nem.” Csakhogy a sajtó jelentős része a sajtótájékoztatókon nem vehet részt. A 444 sem, amely azonban nem nyugodott ebbe bele.
A lap több ízben is írt a külügynek azzal, hogy szeretne meghívót kapni a sajtótájékoztatóikra. Nem csak hogy meghívót, választ sem kapott, miközben fél éven keresztül visszatérő jelleggel kereste tárcát. Egy idő után a portál megunták a dolgot és közérdekű adatigénylést nyújtott be, hogy megtudja, mely szerkesztőségeknek küldenek ki meghívókat és kik vesznek részt Szijjártó Péter sajtótájékoztatóin. Ez ugyanis aránylag precízen megmutatná, hogyan is értelmezi Szijjártó Péter az általa fennhangon hirdetett sajtószabadságot.
A tárca azonban kezdetben eképp takarózott: „Minden sajtótájékoztató esetén – itthon és külföldön – gondoskodunk arról, hogy minden újságíró élőben követhesse az eseményeket, s utána is korlátlanul, teljes egészében hozzáférhessenek a vonatkozó tartalmakhoz.” Vagyis ez alapján azt tekintik sajtószabadságnak, hogy bárki megtekintheti a miniszter propagandaanyagait a Facebookon. A lap különösebben nem volt elragadtatva a 15 napos válaszadási határidő legvégén elküldött választól, úgyhogy pert indított.
Szijjártó Péter tárcája ezek után a lehető legváltozatosabb módszerekkel igyekezett megakadályozni a kért információ kiadását. A következő kifogásokat fogalmazta meg:
nem közérdekű adatokról van szó,
nincsenek is meg, nem kell megőrizni őket,
lehet, hogy meg kellett volna őrizni őket, de hát sajnos törölték,
személyes adatot nem adnak ki,
nincs nyilvántartás a sajtótájékoztatókra meghívottakról és a résztvevőkről.
A bíróság ezzel szemben megállapította a következőket:
de, közügy, „kifejezetten és diszkrecionálisan” a minisztérium döntésétől függő, és a minisztérium „közfeladata ellátásának ellenőrzése tekintetében domináns adat”;
de, meg kellett volna őrizni, a sajtónak adott tájékoztatókra vonatkozó iratokat két évig, a rendezvények előkészítésével és lebonyolításával kapcsolatos iratokat 5 évig kell őrizni;
nem lehet törölni a meghívókat. A KKM mint közfeladatot ellátó szerv nem mentesülhet a közfeladata ellátása során keletkezett közérdekű adat kiadásának kötelezettsége alól arra hivatkozással, hogy a kiadni kért adatot törölte. Mellesleg a tárca az adatok törlését sem bizonyította. „A sajtószerveknek kiküldött meghívók alapján semmi akadálya nincs az azzal kapcsolatos adatok közlésének, hogy a Külügyminisztérium mely szerkesztőségeket hívta meg a megadott időszakban a sajtótájékoztatókra;
nem személyes adat, ugyanis nem a sajtótájékoztatókon résztvevő személyek listáját kérték ki, hanem a résztvevő szerkesztőségekét;
lehet, hogy nincs kimutatás és nyilvántartás, de az adatok rendelkezésre állnak. A szerkesztőségeknek e-mailben kiküldött meghívókra ugyanis szintén e-mailben regisztrálni kellett.
Mindezek a megállapítások két peres forduló eredményét képezik, vagyis a 444 ezzel jogerősen pert nyert a tárca ellen. Így elviekben hamarosan meg kellene tudjuk, mely szerkesztőségek kaptak lehetőséget Szijjártó Péter kérdezésére.