Orbán Balázs félreérthetően fogalmazott – nyilatkozta Orbán Viktor a Kossuth rádióban, a pénteki reggeli szokásos álinterjú keretében. Elmondta: Magyarország minden körülmények között megvédi és megvédené magát, meggyőződése, hogy Orbán Balázs is ott lenne a harcosok között a Corvin-közben, ha erre szükség lenne. És azt is megemlítette, hogy nem engedhetjük meg, hogy a mi szent ügyünket, az 1956-os forradalmat lerángassák, mert a hősöket tisztelni kell, ez teremthet csak új hősöket.
Ha valaki netán azt hinné, hogy a riporternek odaültetett ember kérdésére válaszolt a miniszterelnök, akkor téved; nyoma sem volt annak a vehemenciának, amit egy nappal korábban Magyar Péternél tapasztaltunk ugyanebben a stúdióban. De ez mindegy is, tényleg ne csússzunk most félre, és azt se elemezzük, hogy hogyan lett a Fidesz zsebmédiája az állami pénzből fenntartott rádió és televízió. (Noha azért érdemes lenne elidőzni rajta; kering mostanában az interneten egy korabeli OV-megnyilatkozás, amelyben tiltakozik az ellen, hogy az akkori hatalom kisajátítja a rádiót... Amúgy találhatunk százával olyan orbáni gondolatokat, amelyek szöges ellentétben állnak mai mondataival, ám az ilyesmi cseppet sem hozza zavarba a mi kormányfőnket… De tényleg hagyjuk most ezt az irányt, tévút, félrevisz bennünket.)
Tehát maradjunk Orbán Balázs meghökkentő szavainál, amelyek felháborodást váltottak ki, és amelyeket még Orbán Viktor is igyekezett finoman helyreigazítani. Tett ugyan egy kísérletet, hogy a védekező ukránokat kioktató kijelentést is a háború-béke kettősségben értékelje, de ennek is inkább az a riporterféle volt a vezéralakja.
OV arra tett kísérletet, hogy ’56 ügyében támadja az ellenzéket, mondat közben azonban meggondolta magát, és a már említett irányba vitte monológját.
Merthogy az ukrán védekezés kifogásolása kapcsán éppen OB volt az, aki beemelte a diskurzusba ’56-ot, szóval sehogy se állt volna meg a baloldal (Jeszenszky?) helyretétele.
Ha már helyretételről ejtettem szót, többen kérdezik: OV elküldi-e pihenőre, ahogy szokta, az Európai Parlamentbe, ezúttal a politikai igazgatóját. Mert annak, szerencsére, nincs itt az ideje, hogy próbára tegye őt a Corvin-közben. Nos, biztosan nem, de az is valószínűtlen, hogy bekövetkezne az, legalábbis rövid távon, amit a napokban híreltek, miszerint külügyminiszterré avanzsálna Balázsunk. Itt megint meg kell állnom egy pillanatra: vajon előrelépést jelentene Orbán Viktor közvetlen közeléből a Bem térre költözni? A kremlinológia örök értelmezése szerint inkább nem, de nem tudhatjuk, hogy OV fejében mi jelentene büntetést. Annyit persze igen, hogy semmiképp nem fogja eltávolítani, a most már szerinte is hibázó politikusát. Viszont azt sem engedhetné meg magának, hogy az ő első számú tanácsadója – van ilyen? – továbbra is tapadjon hozzá. Vagyis Orbán – mindkettő – lépéskényszerben van, amely kényszert úgy oldhatná fel Balázs, ha magától távozna. Valamiért az az érzésem, hogy nem fog…
Amúgy pedig teljesen mindegy, hogy megy vagy marad. Török Gábor szerint ugyan az év legszörnyűbb mondata Orbán Balázsé, de ebben azt hiszem téved. Sok-sok szörnyű mondatot hallhattunk csak az idén is – gondoljunk Menczer Tamásra, vagy Szijjártó Péterre – és még fogunk is hallani bőven.
Annál is inkább, mert a Fidesz egyre görcsösebben igyekszik továbbra is meghatározni a közbeszédet, Magyar Péter felbukkanásával különösen, és éppen ebből fakadóan egyre több hibát követ el, egyre nagyobb – már bocsánat – hülyeségeket mond.
És amiről kiderül, hogy még se működik, akkor a rezsim jó szokása szerint, azt megpróbálja elhallgatni, vagy átforgatni az ellenzékre. Ez történik most is; maga Orbán Balázs és Schmidt Mária is hárított és áthárított, a pénteki Magyar Nemzet viszont egy szót sem vesztegetett a történtekre. (Kíváncsi vagyok, hogy Orbán Viktor finom helyreigazítását leközlik-e, vagy az utasítás változatlanul a hallgatás.)
Ott kell befejeznem, ahol egy hete abbahagytam: a rendszert ezek a súlyos hibák, még a saját mítoszuk ledöntése sem rendíti meg. Szellő ez, és nem hurrikán. Maximum egy-két fát át kell ültetni...